Szabadnak lenni (Harry Potter ff.)

1: Férj jelöltek

Fáradtan sóhajtottam fel, melyben egy kisebb düh is keveredett. Bosszankodva ültem le az alattam lévő hideg padlóra, melyen – rajtam kívül – még igazán sok minden szét volt szórva. Szobámban a kelleténél is nagyobb rendetlenség uralkodott. Ruháim per pillanat mindenhol megtalálhatóak voltak, kivéve azon a két helyen, ahol lenniük kellett volna, a szekrényemben és az utazóládámban. A sok tekercs pergamen, mind az asztalomon hevert összetéve a rengeteg pennával és tintával együtt, mely a következő évre bőven elég volt. A tankönyveim attól nem mesze magasodtak, gondosan egymásra rakva. Íróasztalomon ettől eltekintve kicsit se uralkodott rend. A nyáron kapott leveleim nagy része még ott volt szétszórva, ahogy pár kép is, melyen több mindenki is szerepelt a baráti társaságomból. Attól a halom cucctól nem messze baglyom ékeskedett. Héra mélyen aludt, amit meg is értettem. Szegény madár pár nap alatt körbe járta nagyjából az országot. Öt levelet is kézbesített, olyan személyeknek, aki igazán messze laktak egymástól. Ezek mellett apámnak is vitt egyet Európába, bár lehet útközben kapta el. A baglyomtól alig pár méterre álltak a hatalmas, kitárt szekrényeim. Egyik ajtóra egy új talár volt felakasztva, melyet utoljára terveztem betenni.

Bambulásomból kiszakadva fordultam vissza ládámhoz, melyben még tavalyról maradt pár dolog. Többek között a régi bájitaltan felszerelésem maradéka, melyet pár kézmozdulattal már is a kukába tudhattam. Régi volt és teljesen elhasználtam, bár kicsit megszakadt a szívem érte, mivel már első óta ezt használtam, anyám nagy mérgére. Bent, a ládámban még egy régi könyv feküdt, melyet talán Lupintól kaptam kölcsönbe, még anno. Érdeklődéssel nyitottam ki a ,,Rút boszorkány és a házi manó" című kötet, melyről pontosan tudtam, hogy anyám a kályhában égetné el, ha megtalálná. Talán ezért is volt ilyen gondosan elrejtve a csomagjaim legalján. Ölembe vettem a könyvet, ekkor aztán egy lap esett ki belőle, ami nem is tűnt annyira réginek, mint a könyv.

Ha nem hagyjátok abba csúnyán le fogtok bukni!

Nyugi Holdsáp! Nemsokára úgy is egyértelmű lesz ki csinálta.

Tapmancsnak igaza van! Nyugodj meg Holdsáp, mi elintézzük. Szempillantás alatt felforrósítjuk a helyzetet Pipogyusz körül. Utána pedig elhívom Evans-t egy randira.

A lap itt elvolt szakadva, de nem is kellett ahhoz, hogy rájöjjek mi a folytatás, mivel tisztán emlékeztem még, mikor Potter és hűséges csatlósai felgyújtották Perselus talárját, ami aztán arra a szerencsétlen Averyre is átterjed. Mondjuk a végén Olivia, az egyik barátom elbírta oltani és...

Pukkanás hallatszott a szobámban, amire a fejemet is felkaptam. Bár kár volt, mivel csak Wisp volt, a fiatal házimanónk.

– Kopogást ismered? – tettem fel a manónak a kérdést kis éllel a hangomban, mire szabadkozni kezdett azonnal.

– Elnézé... – ekkor közbe vágtam.

– Csak viccelek Wisp! Én mondtam, hogy nyugodtan hoppanálj a szobámba. Nem zavar, kivéve, ha vendégek vannak nálam. Ezt ne felejtsd! – néztem egy kisebb mosoly kíséretében a manóra. –Miért jöttél?

– Úrnőm küldött azzal az üzenettel, hogy szeretne látni – hajolt meg előttem mélységesen, amelybe még az én hátam is megfájdult.

– Köszönöm az üzeneted – álltam fel, s poroltam le magamat. – Nos Wisp, ha így meghajolsz előttem legközelebb az orrodat is bevered! Mondtam, hogy nálam nyugodtan felejtsd el ezt a viselkedést. Csak egy kicsi tisztelet kérek, anyámnál kell erre figyelned! – jegyeztem, meg ahogy kimentem az ajtón. – Hé Wisp! Megtudnád tenni, hogy a tankönyveimet a ládámhoz teszed addig? Beszeretném őket pakolni majd.

– Természetesen úrnőm! – felelt magas hangon, én viszont kiléptem a szobából és lementem a lépcsőn egészen a dolgozó szobáig, ahol anyámat találtam meg. Egy fekete ruhában ült, miközben olvasott valamit. Szőke haja a hátára omlott, melyből én nem sokat örököltem. Inkább húgom, Alice olyan, mint anyám mása. Én keverék vagyok. Szemeim apámé, ahogy a hajam színe és az ajkaim is, sápadtas bőrét kicsit örököltem, bár jobban hasonlítok anyámra ebben az esetben. Édesanyám karcsú testalkata hasonlít az enyémhez, bár ő iszonyatosan sovány volt hozzám képest.