- Te megvesztél? Biztos, hogy nem! - Részben eszembe jut az egyezségem Seungminnal, ami hátrál engem a beleegyezésbe, plusz az, hogy én utàlom az előttem álló személyt.
Ennek ellenére, kezdek kételkedni abban, hogy Seungminnak igaza volt, hogy Hyunjin lehet hogy megbánta a dolgokat, de nem megyek előre a dolgokba, hiszem ha làtom, érzékelem.
- És miért nem? Konkrét választ akarok tőled!
- Konkrét? - visszakérdezek biztonság kedvéért - Biztosan akarod te ezt?
- Akkor nem mondanàm. Sok sikert, beszélj Hanie! - régebben, mikor nagyon szoros barátságban voltunk, így becézett engem.
- Szóval! Tudod mennyire lehordtàl engem részegen? Mennyire bunkó voltál velem? Lesmároltál, ember! Nem is lett volna ezzel baj, ha talàn még megkérdezel előtte, de ami utána volt, az már hatalmas túlzás! Egy köcsög vagy, nem akarok egy ilyen sráccal járni! - Hyunjin arca izzadt. Remegett a teste és látszódott rajta, hogy semmire sem emlékszik abból az estéből. A szemeimbe úgy nézett, mint még soha, de inkább folytattam a mondanivalómat - Lebuziztál ember! Verekedtünk is, sőt, instán még mindig fent lehet az a videó, ahol szarrà versz engem. Szeretném itt lezárni ezt az egészet. Ne merj erősködni, otthon pedig ha hazaérsz, nézdd meg a videót - Már indultam volna teljes hévből ki a kórhàz ajtaján, hisz közel volt a kijárati, de a nevemet hangosan ordítják.
- Han Jisung! Maga következik, ne menjen sehova! Jöjjön be a baràtjàval együtt! Miutàn végeztünk, hazamehet, de kell egy kísérő is maga mellé - A sors biztos utàl engem. Becsukva a kijárati ajtót veszem az irànyt a szoba felé, ahol bármilyen dolog megtörténhet. Hyunjin arcára tekintve ràjövök, hogy teljesen kiélvezi a kialakult helyzetet, velem ellentétben.
YOU ARE READING
UTÁLAT || Hyunsung
Fanfiction,,- J-Jisung..Túl sokat ittam és nem lenne gond, ha levezethetném az idességem? A segítségedre van szükségem.... - Persze, hogy nem, miben kéne segíteni? - Hyunjin nehezen felkel az asztalról, nekilök a falnak és megcsókol. - Mit csinálsz, te idiót...
