UTÁLAT || Hyunsung

•24•

- Itt vagyok, Jisung. Anyud csak arra kèrt meg engem, hogy a vendégszobàban aludjon èn pedig itt veled. Egy napot túlèlek, remèlem te is.

- Hàt, muszàj lesz - ràntok vàllat - Gyere, te alszol jobb oldalt, a fal felől. Takarót meg ilyeneket kapsz. Most picit menj hàtrébb, kihúzom az àgyat - Kérésemre hàtrébb megy és nem mond semmi sèrtőt. Túl kedvesen beszélünk egymással, gyanús ez nekem - Remélem megfelel - hozzàvágom
a párnát és a takarót - Ennyire azèrt nem szolgàllak ki, nagy fiú vagy màr - gúnyosan mosolygok rà, befekszem a helyemre, megpaskolom Hyunjin helyèt, hogy feküdjön már le ő is.

- Jóèjt, Jisung.

- Jóéjt, Hyunjin - Ez elég gyorsan meglett, azt hittem, hogy veszekedni fogunk, de nem. Most minden olyan más..
Telnek a percek, hallom Hyunjin egyre lassabb, rendezettebb szuszogàsait, ezért én is próbàlok aludni.
Körülbelül 30 perce mozoghatok össze-vissza az ágyban, mint egy rossz kukac, mire Hyunjin megszólal:

-Hé, Jisung, alszol? - Hyunjin felém fordul és előre nyújtja a kezeit - Nem tudok aludni, segíts.

- Ha nem pofáznàl, már aludnék. Mit akarsz?

- Hàt - közelebb jön - Jàtszani egy kicsit, veled - Hajnali három van, erre azt kéri tőlem, hogy jàtsszak vele. Nem tudom, hogy mi ütött belé, de belemegyek.

- Jó - sóhajtok megadóan - Ha már annyira akarsz, akkor játszunk - erre Hyunjin megölel majd elterít az ágyon.

- Hyunjin, mit csinálsz? - pirulva takarom el az arcomat, mire megfogja mind a két kezem s a fejem mellé helyezi - Hallod, hagydd már abba! Rohadtul nem ilyen játékra gondoltam, te perverz! - csak elmosolyodik, hirtelen megcsókol, innentől pedig teljesen sokkos állapotba kerültem. Nem tudom, hogy mi ütött belém, mert mindig is utáltam Hyunjint, de most mégis visszacsókolok neki. Mondjuk, titkon mindig is az volt a vágyam, hogy egy fiúval csókolozzak, de hogy pont vele, az már erős kezdès.

- Jisung, ugye tudod, hogy aranyos vagy pirultan? Ne félj, nem bántalak, élvezni fogod - a hangjában örömöt vélek felfedezni. Gondolom èlvezi, hogy kìnozhat. Visszaakartam neki szólni, de akkor már a nyakamat hintette be lila foltokkal, mire az ajkaimat harapdálom, hogy ne adjak ki semmilyen hangot, mert csak jobban megnőne az egója.
Hálistennek a nyakkiszìváson tovább nem mentünk túl, pedig nem kellett volna sok. Hyunjin gyengéden bánt velem ès mondta, hogy ennek biztos lesz még folytatása.

Most akkor pontosan mi is van közöttünk? Az estémet ezzel a gondolattal zártam le, s kerültem az álmok birodalmába úgy, hogy Hyunjin mellkasán fekszem.