UTÁLAT || Hyunsung

•16•

Reggel rémesen kelek fel. Mindenem fáj, úgy érzem magam, mint aki semmit sem aludt. Rámtör a rosszkedv, élni sincs kedvem, fejem
szétszakad és a többi finomság.
Erőt véve magamon kimegyek a konyhába, ahol senki sincs még kint. Közelebb megyek az óràhoz, mert nem látok jól tàvolra.
Reggel hèt óra van. Általàban mindig enni szoktam, ha felvirradok random időpontokban, szóval ez most se lesz máskèpp.
Egyszerű gabonapehely mellett döntök. Kiveszem a tejet a hűtőből, a pelyhet és a tálat hozzá pedig a szekrényből.

Gyorsan megreggelizek, ahogyan csak lehet. Visszamegyek az ágyba aludni mèg, hàtha nem leszek olyan, mint egy zombi.

Ismèt felkelek, de azt hallom, hogy valaki lent veszekszik. Ismerős hang csapja meg a fülemet.
Seungmin lenne..? De mit keres itt?
Egyàltalán mennyi az idő?

- Reggel 11 van, fasza - arcomat a kezeimbe temetem. Ásítok egy hatalmasat, hisztizve kikelek az àgyból.
Lemegyek a lépcsőn, majd Hyunjint látom meg a bejàrati ajtónàl. Közelebb megyek, majd erőteljesen megszólítom:

- Magaddal veszekszel hülyegyerek? - Hyunjin csak szimplàn ignoràlja a kérdésemet, mintha nem is léteznèk. Seungmin rögtön bejön a hàzba, s konkrétan ràm ugrik. Erősen ölel, mintha ezer éve nem látott volna. Aranyos, mit ne mondjak. 5 éves szintjére lesüllyed, de attól még mégis ő a legjobb baràtom.

- A frászt hoztad rám az üzeneted miatt, te gyökér! Tudod mennyire megijedtem? Rögtön mikor felkeltem, gyorsan összeszedtem magam és jöttem ide hozzàtok! - Hyunjin érdekesen nézett ràm, gondolom érdekli az az ,, üzenet" amit írtam Seungminnak, de nem fogja sosem elolvasni, mert kurvára nem tartozik rá.

- Hyunjin, ha bemersz jönni a hozzám, mikor vele vagyok - mutatok Seungminra - Álmodban kinyírlak, köcsög. Na csà - megfogom Min kezèt, s felvezetem a szobàmba.

Seungmin rengeteg témàt felhoz nekem. Nagyon jót beszélgetünk, több órán át képesek vagyunk mindenfèléről beszélni. Szeretjük egymás véleményèt hallgatni, mert tudjuk, hogy hogyan gondolkozunk egy egy adott dologról. Nèha nagyon eltérően, ami miatt sokszor meglepődünk, de van amikor teljesen megegyező a gondolkozàsunk.

- Amúgy, elfelejtettem mondani, hogy Hyunjin tényleg egy seggfej - hangosan nevet fel, s melléteszi, hogy semmit nem vàltozott az èvek alatt a viselkedése Hyunjinnak.

- Mit csinàlt megint?

- Becsengettem hozzàtok ugye. Pár percet àlltam az ajtó előtt majd megjelent. Szivatni kezdett, hogy szar hàzszámnàl vagyok, menjek haza. Eléggé felbaszta az agyvizemet, kiakartam ütni, de hàlistennek megjelentél te, ezért nem tettem semmit. Nekem ez sok volt, hogy ennyire hülyének néz engem, hogy nem tudom hol is laktok...de mindegy.

Seungmin mondata hallattán rà kell jönnöm, hogy tényleg egy fasszal vagyok összezàrva. Helyette is bocsánatot kérve ölelem meg, s gratulàlok neki, hogy eszébe jutott az a bitang ötlet, hogy kiüti Hyunjint. Nem lenne rossz, legalàbb anyámèk észrevennék magukat. Jó, mondjuk apàm menthetetlen eset, ő nem opció. Anyàm még talán normális embernek mondható, de apàm màr kevésbé.

Felajánlom, hogy jàtszunk együtt valamit a TV-n. Seungmin nem ellenkezik rögtön kezébe veszi az xboxos kart, s izgatottan várja, hogy beindítsak egy játékot. Minden van itt, GTA, PUBG, CSGO, Rocket League, de végül Pubgt vàlasztjuk. Sok kört megnyerünk, de Seungmint hívja az anyja, hogy ideje hogy hazamenjen.

- Hazakísérlek, jó? - Seungmin bólint egyet, veszi a cipőjét - Úgyis rég voltam levegőn, nem àrtana semmit nekem.

- Hova mész, Han Jisung? - Hyunjin hirtelent jelent meg, ezzel a szívbajt ràmhozva. Nem tudom hogy mikor, s hogyan termett ide, de màr a jelenlète irritàló számomra.

-Nem tartozik rád - kiléptem az ajtón - Seungmin, gyere màr! - kintről ordìtok neki, mert azèrt mègis csak este van, s nem akarom Hyunjin irritàló arcát látni. Okè, hogy csak ez 20 perc erejèig èrvènyes, de jobb, mint a semmi.

- Jövök, jövök! - Seungmin szètszórtan jön mellèm ès elindulunk hozzájuk.