UTÁLAT || Hyunsung

•39•

A tánc után én inkább az edzéssel kezdek, hisz még jó formámban vagyok. Persze odafigyelek, hogy a hátamnak ne essen baja. A szövegeimer megtanultam màr előre, a többieknek is gondolom ez a nagy tervük, hogy kezdetben előrébb legyenek.
Bemegyek gyorsan a szobánkba, ahol BewhY magolja a szöveget.

- Hallod, te most tanulod a szövegedet? - nézek rá hatalmas szemekkel mire egy igen vàlaszt kapok - Ha ennyire akarod a dolgot, akkor hajrá, én màr előre kivàlasztottam a számokat. A szobából kimegyek, mire Zicoval találom szembe magam.

- Te is megtanultad a szöveget előre? - kèrdezem, amikor bólint - Pacsit rá!

- Pacsit - nevet - Van kedved beszélgetni? - Zico kedvesnek tűnik, benne vagyok a dologban.
Kimegyünk a levegőte és leülünk egy padra.
Feljön az, hogy milyen volt a gyerekkora, meghaltak a szülei kiskorában és hogy szegény családban rakatták be őt. Ennek ellenére próbàlja nem feladni a dolgokat, minden erejét a győzelemre fordítja, illetve cselekszik azért, hogy fejlődjön, elérje a mesterfokot.
Zico egy rendes srácnak tűnik. Remélem, hogy mi ketten nagyon jók baràtunk leszünk - Uhm..Neked mik az álmaid Jone? Ha már én is beszéltem róluk, te is elmondhatod. Végighallgatlak szívesen, hisz te is meghallgattàl engem, ami miatt hàlás vagyok, köszönöm.

- Hát, az én vágyaim nem nagyok - kezdek dràmásan nekivágni - Minden álmom, hogy producer legyek egy bandában. Szeretek dalokat írni, de eddig csak kettőt fejeztem be, amivel elégedett vagyok. Szeretném, hogy anyám büszke legyen rám, mert hogy letettem valamit az asztalra. Tudnék neki segíteni pénzügyileg, nem lenne olyan nehéz neki, mint most. Tudod, ilyen tipikus filmbeli tervnek hangzik ez - felröhögtem a saját, béna poénomon.

- Szerintem ez egy szép dolog, Jone.

- Jaj Zico, nevethetsz nyugodtan Jisungnak is.

- Rendben Jisung, de én a Zico-t szeretem használni, szóval kérlek, hívj így - bólintok egyet - Nem szeretnél elmenni cigizni? - Elutasítom a meghívását, mert nem szeretem a cigit, ha inni vitt volna el, azt jobban fogadnám - Jó, akkor várj itt.

Jelenleg délután hàrom óra van, ami azt jelenti, hogy egy óra múlva kezdődik a műsor. Alig tudom elhinni, hogy én szerepelni fogok a tévében. Teljesen bepánikolok màr a gondolattól is.
Valakit fel kéne hívnom, hogy megnyugodjak. Anyámat nem akarom zavarni, a szobatársaimat végképp nem, mert a végén kitagadnak, ezèrt utolsó vàlasztásom maradt, drága Hwang Hyunjin. Kikeresem a számát a telefonomon és vàrom, hogy felvegye.

Halló?

Szia Hyunjin - szünetet tartok - Jisung vagyok.

Wow, nem hittem volna - szól gúnyosan bele a telefonba - Van valami baj?

Az a baj, hogy igen...van.

Mégis micsoda?

Az a baj, hogy rettenetesen félek az miatt, hogy mi lesz a tévés műsorban. Sose szerepeltem ilyenekben, félek, hogy beégek, elfelejtem a szöveget, elesek tánc közben..

Hát, én màr voltam ilyen műsorban és azt tudom tanácsolni, hogy szardd le a többi embert nagyívből, csak gondolj magadra. Nem baj, ha hamar ki fogsz esni, legalább megpróbàltad. Nagyon nehéz a top tízbe belejutni és csak azok kèpekesek rá, akik szinte vérprofik. Tudom, nem a legjobb dolog, de mérdd be az esélyeidet az ellenfeleiddel szemben. Tudd, hogy ki milyen tehetséges, van-e lehetőséged legyőzni egyàltalán. Szerintem ezek bevàlhatnak. Ne haragudj , közbe szólt anyud, hogy mennem kell neki segíteni, úgy hogy ne add fel Jisung, hajrá! Szia, legyen szép estéd.

Neked is, köszönöm a tanácsot! Szia.