UTÁLAT || Hyunsung

•38•

Nem hittem volna, hogy ilyen rohadt fárasztó lesz ötkor kelni. Harminc percünk van feléberedni, utána kaja majd kemény gyakorlás. 100-an vagyunk, de a végén már csak 10-en leszünk, ha jól emlékszem rà.

- Jone, kelj fel, hasadra süt a nap! - Zico boldogan kelt fel engem. Látom, ő picit jártasabb már a koránkelésben, nem úgy, mint én - Felhúzom a redőnyt, ha nem kelsz fel!

- Felhúzhatod, ötkor nincs olyan vilàgos - morgom a párnámba a vàlaszt, mire BewhY is felkel, fogat mos, gyakorolni kezd. Lehetne pihenni, felkészülni a napra, de ő azért is gyakorol. Emelem kalapom. Vajon a többiek is ezt csinàlhatjàk? Felkelnek, fogmosás, gyakorlás? A szobák nincsenek olyan közel egymáshoz, de ennek ellenére hallok néhány rappet, amik nagyon ütősek. A mostani verseny nagyon szoros lesz, mert akiket eddig hallottam, ezerszer jobbak nálam, mint én. Én egy kezdő producer vagyok, aki sajàt magának is tudna dalt írni, ha nem lenne lusta. Eddig kèt szàmot írtam magamtól, azokra büszke is vagyok.

- Jone, tíz perc és kaja! Öltözz, különben nem kapsz reggelit - próbálja húzni az agyam Zico, mindig is olyan voltam, aki hamar àt tud öltözni, ezért csak vettem egy laza kapucnis pulóvert magamra, ami citromsárga volt, egy fekete nadrággal és fehér converse-sel - Nahàt, gyorsan öltözöl. Gyere, menjünk a többiekhez reggelizni.

Két helyen voltunk szétválasztva, volt egy fiús asztal, meg egy lányos. A fiúk rettentően nagy önbizalommal vàgnak bele az egészbe, van aki azt mondja, hogy ő a legjobb és ő fog nyerni, van aki csak halkan remeg, nem mond semmit. Én sem nagyon mondok dolgokat, Zicot meg BewhY-t figyelem, ahogyan falatoznak, aztàn én is nekikezdek. Most jönnek a táncok betanulása, ami fárasztóbb, mint hittem. Lépj oda, emeldd feljebb a kezed, fordulj meg, meg minden hülye parancs elhangzott. Egy részletet addig gyakoroltunk, ameddig nem lett az tökéletes. Itt vagyunk kb ötvenen vagy hatvanan, hogy lehet ennyi emberre figyelni? Jó mondjuk külön csoportok vannak tizessével, de ez mellékinformáció.

- Han Jisung! - szólít meg az oktató - Lèpjen ki, kérem - jaj, most megint mi baja van? Tudom, hogy nem vagyok a legprofibb, miért kell mindig engem észrevenni? Van aki ezerszer bénább, mint én, azt persze nem látják, chh - Egész jól csinàlja a koreot, de egyetlen egy pici hibát véltem felfedezni. Amikor a kör után balra kell fordulnia, nagyon beleremeg. Ennek van valami oka? - Na, remek. Most elmesélhetem a kórházas esetet, fasza.

Mindent elmondok, amit csak lehet, mire az oktatónk, drága Lee Yoojin megengedi, hogy ha már nagyon fàrasztónak érzem a mozgást, nyugodtan pihenjek le. Elnézést, de most akkor ki a szigorú? Oké, hibàtlanul kell lépkedned, ütemet betartva. Ha bármilyen baj van, akkor meg pihenést kapunk? Nem értem ezt a rendszert. Legalább kaptam egy kis könnyítést, jobb, mint a semmi. A többiek arcán làtszódik az izgatottság plusz félelem. Gondolom ők is szeretnének megfelelni az elvàrásoknak, ezért kèpesek túlterhelni magukat. Én is ilyen lennék, ha nem lenne bajom..túlterhelném magam, utána összerogyva sírnék az ágyban, hogy ,,meddig bírom ezt még tovább?" Hálistennek az ellentetje van, ennek ellenére keményebben kell vennem a helyzetet, mert szeretném, hogy tiszteljenek, hogy felnèzzenek ràm, s mondjàk, hogy

,,Na baszki, ez a srác letett valami az asztalra."