2020-as Hamupipőke ~befejezett~

Prológus

Kezdődjön hát a történetem.
Hegedűs Ella vagyok, 16 éves. Egy vidéki nagyvárostól élek 20 km-re, egy kisebb faluban, apámmal, mostohaanyámmal és 2 mostohanővéremmel.
Anyukám 7 éves voltam amikor meghalt. Apa azóta sokkal zárkózottabb lett, velem alig beszél. Az ő bevallása szerint, már amikor szóba áll velem, csak azért házasodott újra, hogy nekem jobb legyen. Hát pont az ellenkezője történt. Ugráltatnak mindenért, kényelemben érzik magukat, emberszámba se néznek. Apám keveset van itthon, szóval ő keveset tapasztal ebből.
A zenébe,táncba, és az olvasásba menekültem a mostoháim elől. Nagyon szeretek zenét hallgatni, nemrégóta pedig már dalokat is írok. Plusz a barátaim akik sokszor felvidítanak. Kevés barátom van, de annál igazibb. 10.es vagyok, és még nem volt pasim. Ezért páran cikiztek is, de engem nem érdekel, nem kell sürgetni, jön majd amikor jön.
Aztán még a suliról, az osztályban van 3 lány, aki kifogott magának és általában bármit csinálok, beszólnak rá, vagy kötekednek. Először nagyon megbántottak, főleg úgy hogy nem tudtam kivel erről beszélni, de idővel megtanultam kezelni, és ma már teszek mások véleményére.
Anyukámmal csodás volt a kapcsolatom, a lehető legjobb anya-lánya kapcsolat. Hála istennek külsőleg, és belsőleg is teljesen ő vagyok, a tulajdonságaink is ugyanazok, és mintha ikrek lettünk volna. Szőke hajam és kék szemem van. Mindenki ezt mondta rám, míg szegény élt, meg végülis mai napig, hogy: ,,Szakasztott anyja." Ezt nem is bánom.
Anya mindig azt mondta, Légy bátor és kedves. Ez a két tulajdonságod fog átsegíteni az élet nehéz pontjain.
Jobban belegondolva, nagyon is igaz. Ez a 2 dolog a legnagyobb erény ami lehet egy embernek.