2020-as Hamupipőke ~befejezett~

🙁5.😱

A vasárnapi nap semmi újdonság nem volt. Én főztem az ebédet, takarítottam, majd tanultam. Hétfőn a suliban már annál inkább.
-Ella voltál végül a bálba? Nem láttalak.-kérdezte Hanna. Úgy gondoltam jobb lesz ha ez titokban marad. Úgyse hinné el nekem senki hogy én ilyen ruhában, cipővel, és limuzinban érkezzek meg. Úgyse ismert meg senki, szóval simán tudok füllenteni.
-Nem, sajnos nem engedtek.-szomorodtam el. Jaaj de nehéz ez. Pedig úgy mesélnék nekik mindenről, de nem lehet.
-Jaaj Ella. Nagyon sajnálom.-mondta Petra.
-Panna emlékszel valaki mintha azt mondta volna hogy jön a bálba és végigtáncolja az estét?-jött oda az asztalunkhoz Fanni és Panna.
-De Fanni. A bálkirálynő nem jött el a bálba.-majd nevettek rajtam.
-Ti mit szóltok bele abba, hogy Ella hova megy vagy hova nem. Ti miért nem mentek melegebb éghajlatra?-küldte el őket Flóra.
-Köszi. De már megszoktam, és próbálok nem foglalkozni velük.
-De akkor se tűrhetjük hogy így beszéljenek veled.-háborodott fel Petra.
-Nyugi. Ennek úgyis vége lesz egyszer.-nyugtattam meg őket. Ugy vége lesz?

Krisztofer szemszöge
A bál óta nem tudok másra gondolni, csak rá. Még a nevét sem tudom. Csak a cipő maradt utána. Azt pedig akárkinek megmutattam, nem hitt a szemének.
Elmentem egy üvegeshez is, ő azt mondta hogy ilyet még nem látott. Úgyhogy ismét barátomhoz, Viktorhoz fordultam segítségért.
-És én hogy tudnám megkeresni neked?
-Nem tudom. Annyit tudunk h az anyja meghalt, az apjával és mostoháival él. Valamint hogy a Kölcsey-be jár. És hogy csodálatos, kedves, a lehető lehcsodásabb ember a...
-Oké,oké, felezd be az álmodozást. Megteszem amit tudok.

Ella szemszöge
Hazaértem és ugyanaz várt, mimt mindeddig. Izgalmas életem van ugye?
Hát ma este bebizonyosodott hogy igen.
Amikod bementem a szobába, ott ült a mostohám az ágyon, a cipővel a kezében.
-Megmondanád hogy ez honnan van?
-Maga miért kutakodik a szobámban?
-Még neked áll feljebb? Választ várok.
-Egyik barátnőm adta.
-Persze, és ezt el is fogom hinni. Csak hogy tudd. Ezek után sehová nem mehetsz, iskolába csak, de oda is én foglak vinni és hozni. Ha ez kell akkor ez lesz. Örülj hogy nem zárlak szobafogságba.-majd megfogta és kiment. Hála az égnek, a cipőt ott hagyta. Leültem az ágyra és kitört belőlem a sírás.
Azonnal felhívtam Hannát, valakinek tudni kell az igazat, ha történne velem valami.
Mindent elmeséltem neki, ő meg ámuldozott hogy ez milyen menő, nem talált rá szavakat. Azt mondta bármi történik, ő segíteni fog. Lefotóztam neki a cipőt, hogy legyen bizonyítékunk is. Úgyhogy mostmár nyugodtan alszok.