2020-as Hamupipőke ~befejezett~

💃🏼4.🕺🏼

Beszálltam a kocsiba, és elindultunk. Egy fél óra volt oda az út, 10 perc késéssel érkeztem meg. Már mindenki bement, mert a hotel előtt egy embert se láttam.
Egy hotel nagy rendezvénytermében volt a bál. A sofőr kiszállt, kinyitotta az ajtót, kisegített, majd egy bíztató mosolyt küldött, én pedig elindultam befelé. Most tűnt fel egyébként hogy ahoz képest hogy a cipő üvegből van, nagyon kényelmes.
Szép lassan belépegettem, követtem a kiszűrődő hangokat, majd két kopogás után beléptem a terembe. Mindenki felém fordult. Kicsit elpirultam, majd megláttam a színpadon azt a fiút, akinek a múltkor nekimentem. Hát akkor ő szervezte ezt az egészet?

Krisztofer szemszöge
-Nagyon szépen köszöntök mindenkit, aki ma eljött ebbe a bálba, kívánom hogy mindenki érezze fantasztikusan magát, egyetek igyatok, bulizzatok, és akkor én most azzal nyitnám meg ezt az egészet...-köszöntöttem a vendégeket, amikor belépett az a lány, aki nekem jött nemrég.
Hát eljött, és milyen csodásan néz ki. Mindenki meglepetten nézett rá, én is elcsodálkoztam, csodás volt abban a kék ruhában.-Szóval azzal nyitnám meg, mint a filmekben szokott lenni, hogy az első táncot, én táncolom el, egy általam választott hölggyel.-mosolyogtam rá. Majd elindultam felé.

Ella szemszöge
Elmondta a köszöntőszöveget, majd megindult felém. A sok ember utat adott neki, én is lelépkedtem a lépcsőkön.
-Hát eljöttél.-mondta, mikor már teljesen közel volt hozzám.
-Meghívtál, és amúgy is imádok táncolni.
-Akkor megtisztelnél az első tánccal?
-Annyi szép lány van itt, miért pont velem szeretnéd?-pirultam el.
-Mert nekem...te....kellessz.-mondta ki nehezen, látszott rajta hogy izgult.
-Ilyet se mondtak még nekem.-pirultam el zavaromban.
-Akkor? Táncolnál velem?
-Igen.-bólintottam.

Egy lassú dal indult el, igazi keringős dal. Még szerencse hogy apukám megtanította a keringő alaplépéseit.
Könnyedén lépkedtünk, ő is nagyon jól táncolt. A cipő is nagyon kényelmes volt, minden tökéletes volt. Beleéltem magam a táncba, ami fel is tűnt neki, mivel pörgetett, felemelt. A dal végénél csak pár centi választott el minket, mire vége lett a dalnak, mindenki tapsolt, és irigylő pillantásokat vetettek.

-Gyere velem-súgta a fülembe.
A fiú, mivel még a nevét nem tudom, intett a barátjának, aki felszaladt a színpadra, ahol volt a zenekar, és szólt a mikrofonba.
-Köszönjük szépen Krisztofer ezt a csodás megnyitót, mostmár kezdődhet a tánc, egyetek, igyatok mulassatok. Köszönöm.
Krisztofer megragadta a kezem, és elvezetett a teremből.
-Hová megyünk?-kérdeztem.
-Mindjárt meglátod.-kiértünk a hotel kertjébe, ahol egy csodás rózsaültetvény, és rózsalugas állt. A rózsalugasból egy boltív volt kialakítva, ahol pedig egy hinta, egy kis asztal és két szék állt.
-Ez nagyon szép.-szagoltam meg egy rózsát.
-Szeretsz hintázni?-kérdezte, bólintottam-akkor kérlek.-mutatott a hintára, én meg leültem. Elkezdte lökni a hintát, mire leesett a cipőm. Odament és felvette, mire elcsodálkozott.
-Ez üvegből van?
-Hát,...nem szeretem a túl egyszerű dolgokat. Krisztofer. Szóval te vagy a polgálmester fia.
-Igen. De ezzel van valami baj?
-Jaaj neem. Dehogy is. Csak nem tudtam.
-És én jobban megismerhetlek téged?
-Hát persze.

Egész este ott ültünk és beszélgettünk,mindent megtudtam róla, ugye az apukája a polgármester, 20 éves, és jelenleg az apukájának dolgozik az egyetem mellett. Neki sincs testvére, és a szülei elváltak. Egyedül a nevemet nem kérdezte, de nem is bánom, mivel ez az egész egy álom, és ha elmúlik a varázs, ugyanúgy csak egy egyszerű lány leszek. Nem gazdag, és híres.
-De én még a te nevedet sem tudom.-mondta hirtelen. Nee. Ettől féltem. Már majdnem elkeztdem mondani, amikor megláttam hogy 4 perc múlva éjfél.
-Úristen. Ne haragudj, de nekem mennem kell. Éjfélre már otthon kellene lennem.-álltam fel gyorsan, és indultam a limuzinhoz.
-De várj! Biztos nem lesz olyan nagy gond ha késel egy kicsit.-hallottam még ahogy utánam szólt. De én csak rohantam befelé.

Ő meg utánam. Bent a hotelben nekiütköztem a haverjának, aki csak mosolygott. Átszaladtam a táncoló emberek között ki a kocsihoz.
Ahogy rohantam lefelé a lépcsőn, leesett a cipőm egyik párja. Oo ezt nem hiszem el. Vissza akartam menni érte, de megláttam a lépcső tetején Kriszt és haverját, úgyhogy hagytam, és ültem be gyorsan a kocsiba.

A lovacskám, alias sofőröm gyorsan indított és siettünk haza.
Nem értünk haza pont éjfélre, úgyhogy az utolsó 5 percben sétàltunk haza.
Minden visszaváltozott, szakadt ruha jelent meg rajtam, a hajam kócos volt. Egyedül a cipőm maradt meg. Annak nagyon örültem.
Mire hazaértek a mostohámék, én már bementem a szobába, és úgy tettem mintha aludnék.
-Ella! Ébren vagy?-rontottak be kiabálva.
Mostohám bejött a szobámba, látta hogy alszok, és kiment. Ez volt az eddigi legkedvesebb dolog amit tett velem. Pff szégyen. Majd álomba merültem.