Vonzás szabályai "VKOOK"

3.rész

Minseok és társai elvonultak. Fontos dolgokról kellett beszélniük. A nagyvezér egy fekete bőrkanapén foglalt helyet, a többiek szétszóródva a szoba különböző pontjain. Sehun törte meg a csendet.
- Mit szándékozol tenni, Minseok? - kérdezte lassan tagolva, halkan. A kérdezett elmosolyodott, de nem éppen kedvesen. Gyilkos mosoly volt ez, de hát mit vár az ember egy maffia csoport fejétől?
- Mit gondolsz, Sehun? Mit tervezek tenni? - mély hangja mást megijesztett volna. De nem Sehunt, aki a helyettese volt. Sehun és Minseok régóta ismerték egymást. Szinte együtt nőttek fel. Személyiségük sokban hasonlított. És mivel egyikük se kapott elég szeretet, emiatt lettek azok, akik most. Egymást taszították a mocsok mély bugyraiba, majd magukkal rántották a többieket, ebbe a rohadt világba. Ahol nem számított kit ölnek meg, kitől veszik el a normális élet lehetőséget. Tudták jól, hogyha meghalnak, akkor ők a pokolban találkoznak újra. De nem számított nekik már. Ha létezett is Isten, ők akkor se hittek benne. Mert Isten sehol se volt, amikor szörnyűségek történtek velük. Nem hiába Minseok volt a vezetőjük. Nem ismert kegyelmet, viszont voltak olyan ritka pillanatok, amikor lelkiismerete megbombázta és majd összeszakadt alatta. Azonban ilyen csak párszor fordult elő vele egész életében.
- Valószínűleg kiképzed és eladod, nem? - kérdezte Suho. A maffiának kellettek katonák, ő volt a kiképzőjük. Azonban mivel folytattak emberkereskedelmet, emiatt valakinek ki is kellett képeznie az elrabolt ártatlanokat. Általában Kai volt az, aki csak beugrott néha a maffiához. Megbízható volt, azonban nem kötelezte magát el teljesen a maffia mellett. Mivel Minseok csak kiváló "árut" adott el, emiatt kevés embert kellett kiképeznie Kainak.
- Igen, azonban előtte elszórakozok vele! - féloldalas mosolyt villantott. A többiek a teremben viszonozták az ördögi görbületet.
Valaki éppen az ajtón lépett be. Magas volt és elegáns. Jól beleillett a szobában tartózkodók képébe.
- Jó reggelt, Uraim! - mosolyodott el Kai.
- Megnézted a drágát? - kérdezte Chanyeol. Keménykezű ember volt. És elég bosszúszomjas. Imádta levadászni az embereket. Szó szerint, levadászta őket. Megrémítette áldozatait, napokig jeleket hagyott arról, hogy figyeli őket, majd amikor azok az őrület határán voltak, becserkészte őket. És kivégezte azokat.
- Hát mit ne mondjak jót fogtatok ki. Jártam a szobájában. És lehetséges, hogy bekukkantottam a köntöse alá. - vigyorodott el perverzen.
- Szépséges omega. Hogy találtatok rá? Az ilyeneket, mint ő általában nagyon õrzik. - kérdezte Kai.
- Nem őrizték ezt. Még csak fel sem világosították, hogy micsoda ő. - horkant fel Minseok.
- Az kemény. Így akarták megvédeni?! Hát nem sikerült nekik! - nevetett fel.
- Kai... az ő esetében én fogok eljárni. Lehető legjobbnak kell lennie, mert sokat arathatunk vele. - szólalt fel Seok.
- Rendben, megértem. Akkor nem is zavarok. Hello! - lépett le Kai. Utána bezárult az ajtó. A szobában csend uralkodott. A társalgás az újonc katonák felé terelődött. Ki hogy fejlődik, ki az aki nem bír magával. Az olyanokat keményen megbüntetik.

Taehyung álmában egy szirten volt. A levegő csodásan lebbentette meg haját. Illatát a szél magával vitte. Az alacsony alak mögé lépett egy magasabb, izmosabb férfi. Átölelte derekát, majd megszólalt.
- Kincsem, olyan jó az illatod! Csodás a kilátás, igaz? - nem várt választ. Taehyung belesimult a férfi érintésebe. A messze tájakat figyelte. Azonban az álomkép rémálommá vált. A csodás tájakat az a terem vette át, ahol megszégyenült, a köré gyűlt férfiak simogatták és ő csak ordítani és sírni tudott. A szép táj a férfival együtt feledésbe merült. Felakart ébredni ebből a szörnyűségből. Ismételten meztelen volt. Testét rázta a hideg. A levegőt kapkodva ébredt fel, teste remegett, szeméből a könnyek kicsordultak.
- Miért sírsz? - a hangra megijedt, a szobában ott volt a férfi, aki vélhetőleg a vezér volt itt.
- Kérem, ne bántson! - szólalt meg most először mióta találkoztak. Hangja mély volt, mégis egy kisegér cincogására hasonlított.
Minseoknak tetszett hangfekvése. Más esetben már ma elkezdené a kiképzését az árunak, de most kivételt képez.
- Holnap kezdjük a kiképzésed. Maradj itt bent a szobában, majd felküldök valakit a vacsorával. Ha nem próbálsz szökni, engedelmes leszel és nem pofázol feleslegesen, akkor nem bántalak... túlságosan! -kacagott fel ördögien, majd nem szólva többet kilépett a szobából. A kulcs fordulása hallatszódott.
Taehyung megremegett a kacaj miatt. Honvágya lett, hiányzott neki a családja. Vajon miért ilyen különleges ő, hogy elrabolták?