Az írók nagy részének életében eljön az az ember, akiket összhasonlítóknak nevezünk. (Legalábbis én.)
Ők az emberi evolúció fájának azon kisebb mellékágának tagjai, amelyek nem csinálnak mást, csak megnéznek minden témában egy klisés filmet, valahogyan betévednek a könyvtárba és elolvasnak egy könyvet, majd korábbi tapasztalataik alapján minősítik azt, összefüggéseket keresve mind a húsz filmmel amit láttak. Ilyenkor szoktak olyan beszélgetések elhangzani mint:
Van a könyvedben sárkány? - Aha, tehát az Eragont koppintottad!
Vannak benne vámpírok? - Hogy mered ellopni az Alkonyatot?
Vándorolnak benne emberek egy küldetés miatt? - Tehát A hobbitról másoltad.
Van benne egy szoba tele beteg szexjátékokkal? - Miért kopizod a Szürke ötven árnyalatát?! Az amúgyis egy szar film. (Azért elmegy és megnézi ötvenszer zsinórban.)
Varázspálcával varázsolnak a könyvedben? - A Harry Potter már lejárt lemez. (Amúgy szerintem az egy örökzöld.)
Vannak benne angyalivadékok? - A Csontvárosból lopni hatalmas bűncselekmény!
Kiemelnek egyetlen mozzanatot a cselekményed szálaiból, majd mivel a kis irodalomtudósaink magasan képezve megállapítják, hogy az adott mozzanat hasonló, te lekoppintottad, vagy a könyved csak ugyanaz lehet mint az adott film.
ESTÁS LEYENDO
Írók élete - Őszintén, egy wattpadostól
HumorSokakkal előfordulhat, hogy amikor egy író életén gondolkodnak - vagy a sajátjukon, ha ők maguk is azok - azt gondolják, hogy számukra biztos minden teljesen más. Nos, itt mindez kiderül. Vajon sötét barlangokban élünk egy szektában? Vagy mondjuk e...
