Fandomok Nagy Könyve

PJ/HOO

Leo X Kalypszo - az újraegyesülés

Leo boldogan szárnyalt Festuszon a tenger felett. Nyertek, legyőzték Gaiát, és ezt csak az ő segítségével sikerült! Persze így, hogy egy szó nélkül elment, nem lesz saját "a nap hőse" bulija, de a legfontosabb most az, hogy minél-előbb Kalypszóhoz jusson. Bár picit megsebesült a nagy robbanásnál, most nem érez semmilyen fájdalmat nem érez, csak boldogságot és izgatottságot. Vajon mit fog szólni Kalypszo, ha megtudja, hogy megmentette a világot?
Sokáig repülnek céltalanul a végtelen óceán fölött. "Hol van az a ro*adt sziget?" Mérgelődik Leo. Festus kifúj egy adag füstöt. "Jól van, tudom pajti, megpróbálok nem rá gondolni." Pár napig csak ugy repkednek, éhezve, iható víz nélkül. Leo már nagyon türelmetlen, már költött magáról egy ódát és többszőr el is énekelte Festusnak, aki szerinte "nem értékeli az igazi művészetet". "Na mostmár aztán tényleg egy bajbajutott hős vagyok...." mormolja Leo, mikor Festus hirtelen felhorkant. "Mi van?" Kérdezi Leo nyafogósan, kiles sárkánya háta mögül és végre megpillantja a várva várt szigetet. "Igen Festus! Megtaláltuk!" Ujjong, miközben Festus el kezd a messzi sziget felé repülni. Mikor a sziget fölé érnek, észreveszik Kalypszót, aki a parton áll és mérgesen néz a tengerre. "Már megint egy olyat küldtetek ide, aki megígéri, hogy visszajön, aztán csak úgy eltűnik? Nem bűntettetek engem már eleget? Miért kell a szívemet is újból és újból kettétörni? Gyűlöllek Leo Valdez!" Leo lecsúszik Festus hátáról és a lány hoz lopakodik. Megköszörüli a torkát és megkérdezi: "Kit is gyűlölsz Kalypszó?" A lány megfordul és sírós tekintettel néz az előtte álló nyeszlett fiúra. "Leo?"
Kérdezi hitetlenkedve. "Leo Valdez szeméjesen." Mosolyog huncutul. A következő pillanatban egy nagy pofont érez és egy pillanatra elsötétül előtte a világ. Kalypszó elindul a barlangja felé és közbe mindenfélét morog, mint: "Persze, mikor már teljesen reménytelen vagyok felbukkansz. Most újra itt fogsz engem idegesíteni, mi?" Leo mosolyogva követi. "Hékás, nem hagyhatsz itt egy éhező, bajbajutott hőst!" Erre a lány csak egy mérges pillantást vet felé, majd egy asztalhoz vezeti vendégét, amit a sziget szellemei már meg is terítettek. Leo fáradtan leül és amint megjelenik az étel is, rögtön enni kezd. "Te nem változtál semmit." Fújtat Kalypszó, aki a fiúval szemben ült le. "Te s ngyon hinyoztl nkem." Mondja Leo teli szàjjal, mire Kalypszó csak forgatja a szemeit. Mikor Leo befejte az evést, elégedetten hátradől és azt mormolja: "Tényleg nagyon szeretlek Kalypszo." "Aha, és ezt most nem csak a finom kaja miatt mondod..." mormolja a lány, mire Leo felpattan. "Ne mondj ilyet! Te is nagyon jól tudod, hogy tényleg szeretlek! Különben nem lennék itt!" Kalypszo még mindig nem néz ki meggyőzöttnek, ezért Leo hozzámegy, magához húzza, majd megcsókolja. Kalypszo viszonozza a csókot, bár utána mosolyogva hozzáfűzi: "Erről még beszélni fogunk Valdez." És elsiet. Leo csak szerelmesen néz utána...
Ezután még pár nap következik, melynek a felében csókolóznak, a másik felében meg idegesítik egymást, míg sikerül egy kiutat találniuk....
Kalypszo Leot átkarolva ül Festus hátán és hitetlenkedve néz az egyre kisebbedő sziget felé. "Biztos az istenek úgy gondolják, hogy egy idegesítő idióta elég büntetés számomra..." viccelődik, mire Leo szintén viccelődve visszavágja: "Vigyázz arra amit mondasz kisasszony, különben visszaviszlek a börtönödbe!" Erre Kalypszo összeborzong és még szorosabban átöleli az előtte ülő fiút. "Az egész világot megmutathatom..." énekli Leo, Kalypszo meg elhúzza a száját. "Ez meg mi volt?" Leo csalódottan válaszol: "Nem jött be? Egy ének egy filmből..." "Nem tudom, mi az a film, és akárhová elmegyek veled, csak ne énekelj..." erre Leo arca is újra kigyúlik a boldogságtól, és hangosan felkiált: "Vigyázz világ, jövünk!"
Boldogan és nevetve tűnnek el a messzeségben.