1. Fejezet

3.2K 89 13
                                    

M.
Ez a reggel is olyan volt, mint többi. A beszűrődő napsugarak csiklandozták az arcomat, miközben nyújtózkodva felültem a ágyamra. Szokásosan a falamon lévő posztereimre és képeimre tekintettem, ahol gimnáziumi tinimodell szerelmem vigyorgott. Sokszor gondoltam már, hogy leszedem őket, mert ahogy az idő múlását nézem, rá kell jönnöm, hogy nem kaparinthatom meg soha, akármennyire is próbálkozom. Egy év telt el az éretségi óta és már kezdtem elengedni, de legbellül még mindig rá vágytam. Így hát ennek gondolatába lemásztam galéria ágyamról, és a mamuszomba belebújva lementem a konyhába, vadászni valami ételt. A szüleim mostanába sokat utaznak, mivel nagyon is befutott nekik ez a pékesdi karrier, aminek részben nagyon örültem, hisz akármennyire szerettem őket, néha kicsit sokak voltak számomra, de így van nyugalmam. Kiraktam a tányérra az előre elkészített kis palacsintámat, amit megkentem lekvárral, majd azt feltekerve falatozni kezdtem azt. Kávét nem szoktam inni valahogy sosem jött be az íze, ezért csak egy üveg narancslevet ittam.

A reggeli után felfrissülve mentem a fürdőbe, ahol kicsit összeszedtem magam, nehogy megijedjen tőlem valaki az utcán. Aztán felöltöztem és a cipőmet felvéve egy kis szövettáskával a kezembe indultam el a boltba.

Nem akartam nagyra fújni a dolgokat, csak valami vacsorának valót szerettem volna, ezért elindultam a gyümölcsök felé. Kivettem pár szem barackot, almát meg egy kis doboz epret, amiket bepakoltam a kis szatyromba, aztán még elnéztem a gabonák felé, mert tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem a gabonapelyhet. El is indultam amikor megláttam egy ismerős alakot. Közelebb mentem, körülbellül 180cm, kidolgozott a teste de nem nagyon, pont tökéletes. Szőkés-barnás haját az aranyhoz tudnám hasonlítani, amit egy fehér ingel párosított. Egy sima Convers tornacipő volt rajta és a kezében épp az utolsó gabonapelyhet tartotta. Közeledni kezdtem felé és láttam, hogy nagyon gondolkodik, hogy a kezében tartott dolgot válassza, vagy a polcon lévőt. Odasiettem mielőtt azt válassza amelyiket én szeretném, így udvariasan a vállon böktem, figyelmet mutatva nekem. A fiú érzékelte és megfordult amitől majdnem sokkot kaptam. Mivel ő maga Adrien Agreste volt. Az imádottam, a mindenem, akiért 9.-es korom óta esedezem. Itt állt előttem tetőtől-talpig a fantasztikus megjelenésével. Mentem elájulok.

-Marinette?-lepődött meg, majd olyan nagy mosolyra húzta a száját, mint egy nagyra nőtt gyerek.-el sem hiszem, hogy látlak.-örvendezett és próbáltam én is kapcsolni, mielőtt még hülyének néz.

-Adrien! Én se!-mondtam boldogan. Igazából tényleg boldog voltam, de egyszerűen megint annyi érzés felkavargott bennem. Egyszerre éreztem szomorúságot, meglepettséget, boldogságot és lángolást, hogy szinte ez fizikailag megérintett. Így vissza is tértem a lényegre, amiért eredeti célomból jöttem.-esetleg, ha megkaphatnám ami a kezedbe van, mert látom ez az utolsó és nekem nagy szükségem lenne rá. De ha tényleg nem gond.-mondtam neki.

-Persze szívesen, ígyis pont azon filóztam, hogy melyiket válasszam-momdtam.-, már majdnem bekattantam-nevetett, mire én is felnevettem.- Nagyon örülök, hogy találkoztunk, egyszer találkozhatnánk valahol, tudod beszélgetni meg ilyenek.-mondta, ismét nagy lelkesedéssel.- hisz olyan rég láttalak, kíváncsi vagyok, hogy vagy.-mondta mire majdnem összeestem. Adrien kíváncsi arra, hogy mi van velem? Hát ez valamj elképeztően fantasztikus! Majdnem kirobbantam az örömtől, de miután realizáltam, hogy a fiú még mindig a válaszomra vár, visszacseppentem a valóságba.

-Igen ez szuperül hangzik. A szüleim úgysincsenek itthon, szóval ha van kedved átjöhetsz hozzánk is.-mosolyogtam. Oké ez talán egy kicsit pervez volt, de eléggé elkalandozgattam az elmúlt pár percben. Mit csináljak, lassan 20 éves vagyok és még mindig szűz. Sosem volt egy barátom se, mert mindig az előttem álló férfihoz ragaszkodtam és most itt a lehetőség, nem halaszthatom el! Ráadásul már nem vagyok az a idétlen kislány aki voltam, igenis felnőttem már és ezt megfogom mutatni Adrienek. Lehet, hogy eddig ezért nem gondolt barátságnál többre nálam, mert túl kislányos voltam. Bezzeg Katicaként az ellenkezője. Egy csomó tinédzser és fiatal férfi nyáladzott utánam engem akkor is szívem másfelé húzott. Valljuk be, Macska elég rendesen összeszedte magát, bár sose volt valami csúnya sőt nekem nagyon is bejött, de szegénynek sosem adtam esélyt. Lehet, hogy ha adnék neki, végre elfelejthetettném magammal Adrient és az lenne a nagy "Happyend" de ez marad a B terv. Most maradok a ,,Cserkésszük be Adrient" akció.

-Nekem teljesen rendben van.-felelt Adrien.-Ma jó is?-kérdezte, amire mosolyra húztan a szám és hevesen bólógatni kezdtem.-Akkor rendben. Nálatok 7-kor mondjuk.-mondta, majd kacsintott egyett, ezzel otthagyva engem a bamba képemmel együtt. Miért kacsintot? Minden lánynak ezt csinálja, vagy már túlságosan is elkalandoztan? Mindegy is, erre a kérdésre nem válaszolva indultam el a pénztár felé, majd kicsattanő örömmel, egyenesen haza.

Mit kell mondani, délelőtt 11 van, de már most olyan dolgok történtek velem, mint még soha. Ennek örömére rögtön legjobb barátnőmet kezdtem tárcsázni, aki szinte mint mindig, most is azonnal felvette. Elmeséltem neki mindent, részletről-részletre, majd egyszercsak annyir vettem észre, hogy nagyonis elment az idő, ugyanis már fél 2 volt. Alyat értesítettem, hogy hamarosan leteszem, majd egy hosszú búcsúzkodás után letettem a telefont. Gyors felraktam töltőre és indultam is a konyhába, mert ma Adrien nálunk vacsorázik. Meg valamit ebédelnem is kell.

Mivel vendég jön, biztos hogy nem fogunk gabonapelyhes gyümölcsöket enni, ezért elhatároztam, hogy akkor az marad ebédre, vacsorára pedig a fagyasztóban lévő csirkét fogom megsütni. Már egyszer csináltam ilyet, úgyhogy kivettem olvadni, majd az ebédemet már a nappaliban fogyasztottam el, miközben valami vígjátékot néztem. Miután befejeztem, kivittem elmosogatni és addigra már a csirke is kiolvadt. Így hát bepácoltam és a sóágyba helyezve a sütőbe tettem. 5 óra volt. Nem sok időm maradt, de annyi pont, hogy a csirke megsüljön én pedig elkészüljek. Mivel bizonyítani akartam Adrienek, és kicsit magamnak, egy vörös spagetti pántos toppot válaszottam, amihez egy farmerkék csőgatyát párosítottam. Szettemet feldobtam egy övvel, majd a fürdőbe sietve vettem elő a kevéske smink cuccom. Gondoltam ha már a toppom piros nem kéne ennyire vadnak lennem ezért egy meggy színű rúzs mellett döntöttem. A szememet egy kis túsvonallal húztam ki és feltettem egy kis szempillaspirált. Hát nem lett rossz, de nem is tragikus. Kilépve a fürdőből figyeltem meg az időt. Úristen háromnegyed 7? Hogy tudtam így elütni az időt? Mentem a konyhába, ahol az aranybarnára sült csirke kukucskált rám. Körbenyaltam a számat jelezve , hogy ez tuti finom lett, ezért kikapcsoltam a sütőt és kivettem a csirkét. Az illata valami ismeri volt, de még nem akartam hozzányúlni, ezért letettem az asztalra, ahol már meg volt terítve. Még nagyon gőzölgött, de gondoltam úgysem egyből kezdjünk enni, hisz még nem is tudja, hogy csináltam vacsorát. Egy emelettel feljebb leülltem várni, majd hallottam, hogy csengetnek.
Megérkezett.

Sziasztok! Ez az első rész ennek az új könyvnek remélem tetszik nektek. Ha még nem tudnád, van egy másik könyvem az ,,Egymásba Karolva" az is szintén Miraculous szóval nyugodtan olvashatjátok;)

Válassz EngemWhere stories live. Discover now