Válassz Engem

5. Fejezet

M.
A lélegzet is elakadt bennem abban a pillanatban. Csak folytak a könnyeim, és remegtem. Szeretem Adrient. Ahogy Luka mondta, a középsuli első kibaszott napja óta. És igen, kedveltem Lukat is, a mai napig. Honnan jött rá, hogy Adrien nálunk volt? Kémkedik vagy mi? Meg, hogy mert egyátalán egy nőre kezet emelni? Nem így ismertem meg.

-Luka?-csodálkozott el Adrien, szerintem mindenkire számított csak rá nem.-Hogy mertél kezet emelni Marinettere?-mondta és láttam, hogy mindjárt annyira felforr az agyvize, hogy talán túl késő lesz.-Hogy mertél így beszélni vele? Amikor egyátalán meg se érdemli?-kiabálta az utolsó mondatot. Én a kezeimet nyomogattam, mert eléggé fájtak a szorítástól, biztos be fog lilulni.

Luka nem szólalt meg egy ideig, nem is mozdult. Mintha gondolkodott volna valamin.
-Felajánlok egy szívességet.-köpte ki aztán a szavakat.-Te nem szólsz erről senkinek, se a rendőrségnek, se a Katicádnak. Vagyis, bocsánat talán már nem is a te kis Katicád, jól mondom?-ez Adrien szívébe hatolt. Fogait összeszorította és próbált erős maradni, de láttam, hogy küzd. Ezek szerint nem tudja még ki vagyok.-Cserébe,-folytatta Luka.-Én se mondom el senkinek, hogy kit is rejt a maszk.

-Rendben.-mondta Adrien. Biztos megkönnyebbült.-De mire voltál ennyire mérges?-kérdezte szerelmem, mert ő sajna még nem tudta, hogy én elfelejtettem valamit.

-Tudod, Marinettel olyan randiféleséget szerveztünk tegnapra, vagyis nekem randi lett volna, de amikor csengetni akartam, azt láttam, ahogy az egyik legutáltabb férfival csókolózik, akit ismerek. Pedig még egy szép vörös rózsát is hoztam neki. Ő az aki nem érdemel meg engem!!-kiabálta.-Hisz olyannyira próbálkoztam, és próbáltam mindent megtenni, erre ez a hála.-mondta és térdrerogyott, mert nem bírta tovább. Bár a maszkon át nem látszott, de sírt és sírt, nagyon fájhatott neki. -És aztán, amikor kijöttél elbújtam, hogy ne láss, majd végignéztem, ahogy átváltozol és felmész hozzá, majd újra megcsókolod, visszaváltozol és kurvára megdönteted.-a szavai haragot és csalódottságot ordítottak magukból és szinte arra vártak, hogy megeméssze őket a bánat.

-Én annyira sajnálom.-szólaltam meg aztán, de könnyeim még mindig patakokban folytak.-Tényleg annyira sajnálom. Nem tudtam, hogy én, aki egyébként eddig senkinek se kellett, ennyire fontos lettem volna számára, érted? Én éreztem egy kicsivel többet, mint barátság, de azthittem te nem akarsz többet ezért elengedtem és friendzone-ra kapcsoltam. Ezt a tegnapi dolgot pedig..teljesen elfelejtettem. 2 hete beszéltük meg, azóta nem is beszéltünk és akkor találkoztunk Adrienel..és meghívtam magamhoz mert tudtam, hogy nincs barátnője. Többet akartam. Többet akartam tőle, mint egy régi legjobb barát. De az volt a bökkenő, hogy nemtudhattam ő mit akar. Hát kiderült és ezzel sajnos nem tudok mit csinálni Luka, sajnálom.-fújtam ki végül a levegőt, megkönnyebbültem.-Most pedig légyszíves, hagyd el a szobámat.-mondtam komolyan. Hangom érzelemmentes volt, mint az üres sivatag. Nagyon haragudtam rá.-Soha többé nem akarlak itt látni.

Luka, mivel háttal volt nekem megfordult. Egy ideig csak bámult, mint ahogy eddig is tette majd aztán megszólalt.-Baszódj meg Marinette Dupain-Cheng.-szavai arconköptek és fájt, de úgyéreztem megérdemeltem, de nem mindenki gondolta így.

-Na jólvan ebből elég.-mondta Adrien, majd ököllel orron vágta Lukát.-Mi a fasz bajod van neked, te pszichopata? Hát nem kért bocsánatot? Ha?-kiabálta, majd újra bevágott neki egyet, csak most a másik oldalról. Szerencséje volt Adrienek, hogy Luka ütéseit meg se érezte hála a superhős ruhának.-Takarodj innen, megértetted?-ordította.-TAKARODJ!

És igen, itt történt az, hogy nem bírtam tovább. Még mielőtt Luka lement volna, összeestem és rosszul lettem. Nem nagyon emlészem semmire az utolsó kép az volt, hogy a 2 fiú felém fut. Most pedig itt fekszem az ágyba és Adrien ül mellettem egy teát szorongatva a kezében.

-Ó, hát felébrettél. Nincs semmi baj, csak a sok stressz miatt valószínű elájultál. De mostmár minden rendben, megígérem-mondta, majd félretette a teát és mellémbújt. Ez egy kiadós nap volt, de még sajnos nincs vége. Mivel elkell mennem járőrözni és ezt sajna nem szabad kihagyni. Így hát hazakell küldenem Adrient.

-Nagyon köszönöm, hogy vigyáztál rám, de szerintem ideje lenne hazamenned. Biztos várnak rád otthon.-mosolyogtam.

-Okés. Öhm, úgyis van egy kis dolgom. Pihenj sokat és szeretlek.-mondta. A szívem kihagyott egy ütemet mivel szava olyan váratlanul ért, mint még soha semmi. Ezt persze próbáltam leplezni kisebb-nagyobb sikerrel de aztán lecsillapodtam.

-Én is szeretlek.

Sziasztok!
Ez egy elég rövidke rész lett de azért remélem tetszik nektek. Ki hogy köti le magát így karanténkor?