Naivitás ★|Jikook|★

💜~2. rész~💜

************************************

Reggel szokásosan keltem fel, az ébresztőm riasztott. Anya hangját hallottam a konyhából hogy szedjem rendbe magam és utána menjek le, ezért így is tettem.. Lefürödtem, fogat mostam, megcsináltam a hajam és utána felvettem a ruhám amit tegnap már kikészítettem.
Később átmentem Linához, az ölembe vettem majd őt is levittem reggelizni.

-Jó reggelt, köszöntem a szüleimnek.

-Neked is jó reggelt kicsim, válaszolt anya

-Lehoztam Linát is

Majd egy puszit nyomva a homlokára letettem a kanapéra.

-Aranyos tőled, tegnap sikerült mindent elpakolnod?

-Igen, mindent elpakoltam.

-Ennek örülök, tessék itt a reggelid. Apád majd elvisz a suliba, és délután érted is megy.

-Rendben.

Miután elraktam a reggelim elköszöntem Linától és anyától, majd indultam a kocsihoz.
A kocsiban nem szóltam egy szót sem, csak néztem ki az ablakon.. És bele gondoltam hogy ezt a tájat már többet nem láthatom.

-Ennyire nem örülsz a költözésnek?. Kérdezte apa.

-De örülök, csak rossz itt hagyni ezt a helyet és a barátaimat. válaszoltam

-Szöul is nagyon szép hely, az új sulidba már beirattunk.. És biztosan fogsz új barátokat is találni, Hobi-val és Suga-val pedig tudod tartani a kapcsolatot.

-Az más, Suga gyerekkori barátom.. Hobi-t is általános óta ismerem, és amúgyis rossz vagyok az ismerkedésben.

-Egyébként, tegnap hívott a bátyád.

-Hyung? És mit mondott? Milyen Szöul?

-Azt mondta hogy nagyon szép, és azt is mondta hogy szeretne segíteni neked, ezért megkérte az egyik munkatársának a fiát aki szintén oda jár ahova te fogsz, hogy segítsen neked beilleszkedni.

-Ez rendes tőle.

-Igen.

Elérve a sulihoz elköszöntem apától és mentem a teremhez.
A padoknál ott volt Hobi és Suga akik köszöntöttek is.

-Szia Jiminnie.

-Szia Jimin.

Sziasztok. válaszoltam

-Annyira letört vagy, jelentette ki hobi

-Mivel ez a mai nap az utolsó napom itt a suliban, nem vagyok valami boldog...

-Mi az hogy ez az utolsó napod?! förmedt rám Suga

-A szüleim tegnap kijelentették hogy elköltözünk..

-Mi? Mikor? Hova? kérdezte kicsit idegesen hobi

-Ma délután indulunk Szöulba..

Le voltak döbbenve, láttam hogy nem nagyon örültek a hírnek, szomorúnak, és idegesnek tűntek.. Persze ki örülne ha a legjobb barátja elköltözne? Szerintem senki, szóval ez érthető volt.

-De azért néha majd felhívsz? Kérdezte Suga

-Persze hogy felhívlak titeket, amikor indulunk.. Amikor oda értünk, amikor csak van időm írni fogok nektek.

Egy kicsit mintha boldogabbnak tűntek volna, de egy felhívás persze nem tudja helyettesíteni az együtt töltött időt.

Szomorúan telt el ez a pár óra a suliban, az utolsó óráról kicsengetve egyből mentünk a suli kapujához ahol apa már várt. Sírva köszöntem el Hobi-tól és Suga-tól, tudva hogy egy jó ideig nem látjuk egymást. Suga még tavaly csináltatott közös karkötőket hármunknak, ezért ezt mindig magamnál fogom hordani.