Sing for me Darling - Bakudeku [BEFEJEZETT]

5. rész

- Otthon édes otthon. - léptem be szerény hajlékomba. Háziállatom nincs, sajnos nem lenne rá időm. Utam azonnal a fürdőmbe vezetett. Miután minden teendőmet megcsináltam leültem az ágyma szélére. Kacchan háza az enyém mellett van, és a hálószobája is az én hálószobámmal szemben helyezkedik el. Átpillantok, ám ő épp akkor vette le pólóját. Izmos felsőteste így szabad szem éle tárult. Azonnal elfordítottam a fejem, és behúztam a függőnyt. Arcom paradicsom vörös volt, ahogy agyam újra és újra levetítette szemeim előtt a képet. Kirohantam a fürdőbe, hogy egy kis hideg vízzel lehűtsem arcom. A tükörképem kezdtem bámulni.

- Nem. Nem. Nem. Nem viselkedhetsz úgy, mint egy szerelmes tizennégy éves tini lány. Húsz éves érett férfi vagy. Megértetted? - néztem tükörképem zöld szemeibe. Visszacsoszogtam a szobámba, majd az ágyamba fekve elkezdtem telefonomon babrálni. Egyszercsak egy értesítés érkezett. Kacchan üzent. Vajon mit akarhat?

Kacchan💕
Dekt. Mrmj az anlakhpz.

Nem értem mit ír. Biztos megint részeg. Amúgy a szivecske a neve mellett. Na igen... Kacchan úgyse láthatja, hogy milyen becenevet állítok be neki a telefonom névjegyzékében. Már régóta tetszik.
[Írói megj.: ez így de csúnya kifejezés, bocsánat.]

Én
Szia Kacchan! Nem értem mit írsz. Próbálj meg lassabban írni, hogy el lehessen olvasni.

Kacchan💕
Menj az ablakhoz.

Bizonytalanol az ablakhoz léptem. Elhúztam a függönyt. Nem láttam bent senkit, csak egy papírt, amire borzalmasan csúnyán volt valami írva. Utálom mikor részegen ilyeneket akar "játszani". Már nem vagyunk öt évesek. Jobban menzéve a papírt próbáltam kiolvasni hogy mi van táírva, sikertelenül.

Én
Kacchan ne játszadozz, most írd le mit akarsz.

Kacchan💕
Gyere át.

Én
Minek? Egy egész hónapig együtt mentünk mindenhova a turné miatt. Nem volt elég akkor csesztetned?

Kacchan💕
Nem csesztetni akarlak. Csak gyere át.

Végül beadtam a derekam, felvettem a papucsom, majd a trikómban és alsónadrágomban átmentem. A levegő kint nagyon hűvös volt. Amint a ház elé értem csöngettem. Azonnal ajtót nyitottak, majd Kacchan berántott, és nekinyomott az ajtónak. Sötét volt, így nem láthattam semmit. Áradt belőle az alkohol szaga. Most még részegebb, mint akkor a buszon, hisz akkor csak kissé becsiccsentett. Lassan el akartam magamtól tolni, ám nem sikerült.

- Kacchan normális vagy? Amint hazaérünk lerészegedsz? - kérdezem, és próbálom elérni a kapcsolót. Nagy nehezen sikerült felkapcsolnom a lámpát, ám ekkor a hirtelen erős fénytől úgy éreztem mingyárt megvakulok. Amint szemem hozzászokott az erős fényhez, megláttam mekkora felfordulást okozott Kacchan.

- Mit csináltál? - megyek oda a szemét takargató fiúhoz.

- Az nem kérdés mit csináltam. Az itt a fontos, hogy mit fogok. - mondja tőle nem megszokott nyugott hangon, majd újra a falnak nyom. Fejemet elfordítom, szemeimet összeszorítom, és úgy várom az ütést. Ehelyett ő maga felé fordítja fejem, majd láhyan ajkaimhoz illeszti a sajátjait. Szemeim kikerekednek, és lefagyok. Eltolni sem bírom, és nem is viszonzom. Mikor ezt megérzi elválik tőlem.

- Viszonozd. Erre vágytál, nem? Akkor viszonozd. - beszél nyugottan és artikulálatlanul. Szemeim mégnagyobbra nőnek a sokk hatására.