Sing for me Darling - Bakudeku [BEFEJEZETT]

7. rész

- Szia Todoroki-kun! - köszöntem másnap a telefonba. - Megvannak már a dalok?

- Szia Midoriya! Persze. Két perc és ott vagyok. - mondta, majd elköszöntünk egymástól, és leraktam a telefont. Nem tévedett, tényleg két perc sem telt el, és már csöngettek is. Odamentem, hogy ajtót nyissak és beengedtem a felemás hajú barátom.

- Melyikeket választottátok? - néztem rá.

- Hát van egy Happier... - a dal hallatára azonnal összeszorult a torkom. Miután felírtam magamnak az összeset, kiválogattam azokat, amelyikek túl hosshúak voltak egy egy órás koncerthez. Ha jól számoltam a végén még maradna is egy kis idejük a fiúknak. Azt megoldjuk majd valahogy, például ha a közönség kér valamit. Annak biztos örülnének a rajongók.

Lefénymásoltam a listát, és átvittem a fiúkhoz. Először Kacchannál jártam. Kopogtattam az ajtón, ám nem érkezett válasz. Benyitottam, és felmentem a szobájához. Bekopogtam, de még mindig semmi válasz. Lassan kinyktottam az ajtót, és belestem. A szobát félhomály borította, így alig tudtam kivenni valamit.

- Szia Kacchan. - léptem beljebb, és felkapcsoltam a lámpát. Ám a szobában egyedül voltam. Biztos valahol edz. Lementem a konyhába, és egy mágnes segítségével a hűtőjére akasztottam a listát, majd távoztam. A többiek szerencsére otthon voltak, így velük egyszerűbben mentek a dolgok. Todoroki-kunnál egy picit tovább maradtam, mert meghívott egy teára.

- Mond csak Midoriya. Neked most tegszik valaki? - kérdezte komolya arccal, mire majdnem félrenyeltem a teát.

- Miért kérded? - néztem rá ellirulva.

- Áh tudod semmiség, csak a próbákon meg a koncerteken látom hogy nézel Bakugoura. - rántja meg vállát.

- Csak m- még mindig n- nem hiszem el, hogy a gyermekkori bafátom meddig eljutott. Nagyon büszke vagyok rá. - találtam ki egy béna kofogást.

- Midoriya... négy éve lassan, hogy híresek vagyunk. Ezt még te sem hiszed el. - kaptam tőle egy lapos pillantást.

- Igaz. - sóhajtottam. - Igen, tetszik Kacchan. Csak... kérlek ne ítélj el. - hajtottam le a fejem mondandóm végén.

- Dehogy ítéllek el. - mosolygott, majd belekortyolt a teájába.

- Köszönöm Todoroki-kun. - mosolyogtam én is. - Kérlek ne mond el senkinek.

- Nem fogom, ígérem. - még beszélgettünk pár felszínes dologról, majd miután mindketten megittuk a teáinkat én hazamentem.

Másnap a srácok elkezdtek próbálni, így átmentem megnézni őket. Nagyon jól ment minden.

- Midoriya. Megkérhetnélek, hogy hozz le egy kis vizet? - nézett rám mosolyogva Kaminari-kun.

- Persze, indulok. - mosolyogtam a fiúkra, majd felmentem. Ha jól emlékszem Kaminari a hűtő mellett tárolja a vizet, ám ez nem biztos.

Kacchan szemszöge:

- Felmentem. - mondtam közömbösen, majd elindultam fel.

- Rendben. - hagyták rám a többiek.

Amint fel értem a hűtőhöz vezetett az utam, de nem voltam egyedül. Deku a hűtő mellett hajolt, és próbálta gondolom a vizet kiszedni. Miért rakta az az idióta ennyire a falhoz? Mondjuk a látvány nekem kedvezett.

- Áh, szia Kacchan! - mosolygott rám, majd indult volna vissza, de utánaszóltam.

- Várj. - mondtam közömbösen.

- Igen, Kacchan? - nézett vissza mosolyogva. Szívem azonnal gyorsabban kezdett verni. Odaléptem hozzá, majd közelebb hajoltam. Arca azonnal paradicsom vörös lett.
- Mit szeretnél? - próbált nyugodtan beszélni, ám nem sikerült neki. Légzésünk és szívverésünk felgyorsult.

- Tisztázni valamit. - suttogom, majd ajkainkat összeérintem. Olyan... mintha megkönnyebbülnék. Mintha egy ezer éves álmom valóra válna. Már épp válnék el, de megérzem, hogy viszonozza. Felbátorodva kezemet állára csúsztatom, és ott tartom.

- Megint részeg vagy? - kérdezi kissé szomorkásan. Kipirult arcán egy fájdalmas mosoly foglal helyet.

- Miről beszélsz? - kérdezem összezavarodva.

- Semmiről. - mondta az előbbi fájdalmas mosollyal, majd lement.

Miután vége volt a napnak indultam haza. Mostanában napi rutinom lett az ivás. Egy üveg bor maradt már csak. Nem baj, ez is megteszi. Kinyitom, majd meghúzom az üveget. Leülök a kanapéra valami idióta valóságshow elé a borommal. Kiürítettem az üveget, ám nem éreztem magam még elég részegnek, így átmentem Kirishimához. Benyitottam, ám épp volt egy vendége. Kaminari az ölében ült, és egymást falták.

- Bakugou te mi az istent csinálsz? - ugtott le Kaminari furahajúról mikor kinyitottam az ajtót.

- Ne zavartassátok magatokat, csak folytassátok amit elkezdtetek. - mondtam miközben a piás szekrényhez botorkáltam. - Én csak beugrottam pár dologért, és már itt sem vagyok. - vettem ki pár üveget, majd elindultam kifelé, ám az utamat állták.

- Nah azt már nem. Már megint mi van? Két hete délutánonként csak iszol. - állta utam furahajú.

- Nincs semmi, jól vagyok. - próbáltam arrébb lökni, ám tervem nem vált be.

- Nem mész sehova, amíg meg nem mondod hogy mi van. - makacsolta meg magát. - Mond el most, hogy mi van.

- Oké. - szólaltam meg, majd leültem a kanapéra. - Pikachu kifele. - szóltam, miközben az említettre néztem.

- Mi? Miért? - kérdezte, de furahajú jelezte neki, hogy most tényleg menjen. - Oké, oké megyek. - indult el.

- Nos, tudod... van Ai-san. - sóhajtottam.

- Életed nagy szerelme, vágom. - vigyorog mellettem, mire egy szúrós pillantás a jutalma.

- Nagyon hasonlít Dekura. Mintha a női változata lenne. És azt hiszem... hogy eddig csak rá vetíttem az érzéseim, amik igazából Dekunak szóltak. - ittam bele a whiskymbe.

- Mi? Létezik egyáltalán ilyen? - röhögött ki állítólagos barátom.

- Eddig nem akartam elfogadni, hogy meleg vagyok. Talán ezért lehetett. - suttogtam.

- De egyik pillanatról a másikra az ember ilyen dolgokra nem jön rá. - nézett értetlenül.

- Nem érted. Már egy ideje itt motoszkált a fejemben valami. Már egy ideje úgy éreztem, hogy valamit tagafok, de nem tudtam mit. Mostmár tudom. És ez a gáz. - fogtam a fejem, majd beleittam az üvegbe ismét.

- Oké, ebből elég lesz. - vette el tőlem az üveget. Haza tudsz menni? - kérdezte, mire bólintottam. - Akkor irány haza. Fürödj le, bújj ágyba, és aludd ki magad. - tessékelt ki. - Óh és jut eszembe. Nem láttál semmit mikor bejöttél ide, oké? - kérdezte zavartan mosolyogva.

- Rendben. Megtartom a mocskos kis titkodat furahajú. - indultam el.

- Ez aztán nagyon férfias volt. - vigyorgott a cápafogait megvillantva.

Lassan hazaballagtam. A tévé még ment, úgyhogy kikapcsoltam. Barátom tanácsát megfogadva a fürdőbe vezetett az utam. Levetkőztem, majd a megfelelő hőfokot beállítottam és be is álltam a fülkébe. A víz józanító hatással volt rám. Miután kész lettem még hagytam, hogy a forró sugár áztassa bőrömet, majd elzártam a vizet és egy törölközőt a derekam köré csavartam. A szobámba mentem, ahol egy boxert felvéve az ágy szélére ültem. Kinéztem az ablakon, ami egyenesen Deku szobájával szemben volt. Az ágyán feküdt szintén egy szál boxerben. Karján ismeretlen eredetű hegek voltak. Valamilyen füzetbe írkált valamit. Régebben vezett egy füzetsorozatot a leghíresebb énekesekről, és a képességüket elemezte benne. Ő is énekes akart lenni, ám végül feladta az álmait, és menedzser lett belőle. Pedig kár a hangjáért. Amikor a hotelben énekelt, az gyönyörű volt. Igaz, még régebben és mondtam neki, hogy hanyagolja ezt az énekes dolgot, de megbántam. Lefeküdtem én is az ágyamra, majd pár percen belül már aludtam is.