Sing for me Darling - Bakudeku [BEFEJEZETT]

11. rész

Kacchan szemszöge:

Álmosan felültem az ágyon. Nem tudtam másra gondolni, csak arra a különös álomra, amit az éjjel álmodtam. Deku átjött hozzám, majd pár sörrel később a szobámban megcsókolt. Ezek után lefeküdtünk aludni. Szorosan hozzábújtam, miközben nyakhajlatába fúrtam a fejem.

- MI A FASZ?! - kiálltottam ahogy oldalra néztem az alvó zöldikére. Ezek szerint nem álom volt? A kiáltásra felébredt, és elkezdett mocorogni.

- Mit üvöltözöl kora reggelt? - fordult meg nyöszörögve. Lassan felült, majd tekintetét rám vezette, és mintha rádöbbent volna valamire.

- É- én... Én nem tudom mi ütött belém. Bocsánat Bakugou. Már is megyek. - kelt ki az ágyamból, majd indult el. Most tényleg Bakugounak hívott? Utána akartam menni, de nem tudtam megszólalni. Értetlenül feküdtem vissza, hogy a plafont bámuljam.

- A tegnap estének nem szabadott volna megtörténnie... - suttogtam, miközben egy párnába nyomtam a fejem.

Kikászálódtam az ágyból majd a fürdőbe mentem, hogy lezuhanyozzak. Fáradtan döntöttem a fejem a hideg csempének, miközben a meleg víz áztatta bőröm. Zsongott a fejem a sok megávaszolatlan kérdéstől, és a temérdeknyi gondolattól, ami bennem keringett. Akaratlanul is eszembe jutott minden a tegnap estéről. Az édes ajkai ahogy rám tapadtak. Ártatlan zöld szemei és édes illata. Lassan kiszálltam a tus alól, és egy törölközővel a derekamon indultam le a konyhába valamilyen reggeliért. Miután megettem indultam fogat mosni. Ezek után visszamentem a szobámba, ahol egy zöld pulóveren akadt meg a szemem. Visszaadjam neki? Kínos lesz mindezek után találkozni. Elkezdtem a pulóvert bámulni addig, míg a kísértés legyőzött, és beleszagoltam. Fáradtan ledőltem az ágyamba, a pulcsit ölelgetve. Nehezen, de sikerült kikászálódnom az ágyból, hogy elvégezhessem napi teendőimet. Miután minden aprósággal kész lettem egy kis stressz levezetésként a gitárom kezembe vettem, és egy dallamot kezdtem rajta játszani. Nem sokkal később egy szöveget is énekeltem hozzá, ami csak eszembe jutott. Egy cseppet éreztem legurulni arcomon, így azonnal letöröltem.

- Tch. Gyenge. - mondtam miközben fejemet a gitátomra hajtottam.

Letettem a hangszert, és elmentem a konyhába egy pohár vízért. Kinéztem az ablakon miközben a hideg folyadékot ittam. Egy kis szellő fújdogált, a nap sütött, és minden olyan zöld volt. A pázsit, a fák lombjai, a bokrok... Pont mint Deku haja. Mi? Elléptem az ablaktól, és visszaindultam a hangszeremhez. Leültem a kanapéra és kezeimbe temettem arcom. Nem tudtam mit tegyek.

- Meg kell beszélnünk ezt az egészet. - sóhajtottam, majd elindultam Deku háza felé. Az ajtó előtt megálltam, majd egy kis hezitálás ugán megnyomtam a csingőt.

- Igen? - kérdezte miközben kinyitotta az ajtaját. Amint meglátott a mosoly lehervadt az arcáról, és meglepettség vette át a helyét. - Mit szeretnél Bakugou? - kérdezte lassan.

- Megbeszélni a tegnap történteket. - feleltem egyenesen zöld szemeibe nézve.

- R- rendben, gyere be. - mondta szégyennel a hangjában.

Leültem a foteljába, majd ránéztem. Ő helyetfoglalt tőlem messze, és szembe forfult.

- Khm... - köszörültem meg a torkom. - A tegnap este... - kezdtem bele egy kis szünetet hagyva.

- Meg sem történt. - szakított félbe gyorsan. - Számomra meg sem történt. Csak egy hiba volt. Felejtsük el. - hadarta. Én meghökkenve néztem szemibe, melyekben megbánás tükröződött.

- Ezt hogy érted? Azt hittem... - beszéltem meglepetten. - Hisz te megcsókoltál! - kezdtem felemelni a hangom.

- Az is egy hiba volt. A tegnap estéből semminek sem szabadott volna megtörténnie. - mondta szemeit lehunyva. - Megkérhetlek, hogy távozz? - mutatott az ajtó felé. Értetlenül néztem felé, majd dühösen felálltam.

- Ha ezt akarod. - tártam szét a karjaimat felháborodottan. - Akkor már itt sem vagyok. - léptem ki, és idegesen csaptam be magam után az ajtót.

- Még csak le sem feküdtünk basszameg! Akkor most mit kell itt drámázni, hogy felejtsük el?! - akadtam ki amint hazaértem.

Izuku szemszöge:

Frusztráltan túrtam a hajamba amint Kacchan kilépett az ajtón. El akarom felejteni, hogy csak a munkámra koncentrálhassak. Leültem a laptopom elé, és a monitort kezdtem bámulni. Egyszercsak csengettek, így kissé félve mentem oda.

- Mondtam, hogy felejtsük el. - szóltam ki amint kinyitottam az ajtót, ám nem Bakugou állt ott. Mosolyogva rám nézett, majd hosszú, zöld haját hátra vetette vállán.

- Még csak most jöttem de máris el akarsz felejteni? - nevetett, majd megölelt.

- Mit keresel itt Ai-san? - mosolyogtam ahogy én is átkaroltam unokanővérem.

- A város környékén jártam, úgyhogy úgy gondoltam beugrok. - nevetett, majd beljebb jött. - A többiek jól vannak? - tette fel a kérdést mosolyogva, miközben a hűtőben keresett valamit. Egész otthonosan érzi magát...

- Igen, igen. Három hónap múlva lesz egy koncertjük, de gondolom már tudod. - nevettem, miközben a konyhába sétáltam. A pultnak támaszkodtam és úgy beszélgettünk. - Gyere, a srácok biztos örülnek majd neked. - mondtam mosolyogva miközben kitereltem az ajtómon. Egy üzenetet küldtem mindenkinek, hogy találkozzunk nálunk. Az ajtó előtt vártam őket, miközben a mellettem álló Ai-sannal beszélgettünk. Megláttam Todoroki-kun alakját közelíteni, így az oldalamon a lánnyal megindultam felé. Ő mosolyogva intett amint észrevette unokatestvérem.

- Nahát Ai-san mi szél fújt erre? - kérdezte mosolyogva miközben kézencsókolta.

- Csak erre jártam így gondoltam meglátogatom a brokkolit. - nevetett miközben megborzolta a hajam.

- Értem. Beülhetnénk valahova. A közelben van egy remek étterem. - mondta az ötletét Todoroki-kun, amire rábólintottunk. Lassan mindenki megérkezett, kivéve Kacchan.

- Kirishima-kun megnéznéd, hogy mi van Bakugouval? - kérdeztem piros hajú barátom mosolyogva. Ai-san meglepetten nézett rám, ahogy mindenki más is. - Mivan? - néztem szét értetlenül.

- Hova tűnt a "Kacchan"? - nézett rám Ai-san.

- Hát tudod már húsz évesek vagyunk, az a becenév már túl gyerekes. - mondtam egy béna kifogást. Kirishima ezek alatt elindult, hogy megnézze mi van a szőkével.

- Aha... - kaptam egy "ezt tuti nem veszem be" nézést kedves rokonomtól. Lapos pillantásal nézett rám, de hamar visszatért a többiekkel való beszélgetésbe.

Nem telt bele háron percbe, mire egy duzzogó Kacchant és egy mellette sétáló Kirishimát vettünk észre. Ai-san boldogan integetni kezdett nekik, így Kacchan láthatóan őt is észrvette, hisz egy pillanatra megállt, és értetlen fejjel bámult felénk.

- Hát ez meg? - nézett a lányra Kacchan miután ideértek.

- Ez aztán kedves volt. - nevetett Ai-san. - Gondoltam meglátogatlak titeket. - mosolygott Kacchanra.

- Oh. Az remek. - válaszolt  a fiú kifejezéstelen hanggal, majd a kezét nyújtotta a lánynak.

- Ne hülyéskedj már Bakugou. Ezer éve nem láttalak. - lökte arrébb a kezét nevetve, majd megölelte a szőke fiút.

Azonnal elöntött a féltékenység, és éreztem ahogy kezem ökölbe szorul. A fiú értetlenül nézett maga elé, majd egy pillanat múlva viszonozta a gesztust. Nagy levegőt vettem, hogy lenyugtassam magam. Lassan elindultunk az étterem felé.