Kilóméterek!?Hagyjuk már

~2~

                     | | Sophia Scott | |

Reggel van.

Lassan ébredezek, de még nem bírom kinyitni a szemem és megmozdulni sem, amikor szuszogás csiklandozza meg a nyakam. Megmosolyogtat mikor eszembe jut, hogy Liam-mal aludtam. Olyan édesen szuszmutol a nyakamban. Legszívesebben sose kelnék fel. Csendben hallgatom, ahogy szuszog. Nem mozdulok, nehogy felébresszem. Az jár a fejemben, hogy mit készítsek reggelit. Talán a kedvencét fogom. Csak azt, kéne kitaláljam, hogy bújjak ki a kezei közül úgy, hogy ne ébresszem fel, hisz nem ereszt karjából. Most is ugyan úgy fekszünk, mint amikor elaludtunk. Mikor meggyőződtem, hogy mélyen alszik, akkor lassan leemelem a karját és melléje tettem. Tudni kell róla, hogy nagyon mélyen alszik.

Lementem a konyhába és előszedtem a dolgokat a gófrihoz. Miután kész volt egy kis tálcára pakoltam a két adag reggelit és készítettem egy-egy csésze kávét ugyanis mindketten kávéfüggők vagyunk, de nagyon mértékben. Szép lassan, mentem a szobám fele, de amikor beléptem meglepetésemre ébren volt. Éppen szólásra nyitottam a szám, de ő megelőzött.

- Mikor felébredtem nem voltál mellettem. - mondta enyhén szomorú hangon és úgy nézett rám, mint egy kis kutya. - Azt hittem, hogy úgy ébredhetek,hogy átölellek,mert hiába tiltakozol, tudom,hogy egész éjjel öleltelek. – keresztbe fonta karjait és úgy tett, mint aki bedurcizott. Ez megnevettetett.

- Jó reggelt neked is Liam! És sajnálom, hogy nem ébredtél úgy és ébredésed után három perccel már mérgelődsz. Nagyon sajnálom! - mondtam neki tettetett megbánással, de nem bírtam tovább és még jobban elkezdtem nevetni, majd folytattam. - Remélem sikerül kiengesztelnem téged azzal, hogy azért hagytalak magadra, mert reggelit készítettem neked még melléje a kedvencedet. Gófri, ahogyan szereted. Csokival leöntve és eperdarabkákkal megszórva, plusz eper a tetején. Ja és szív alakú a gófri. - mondtam mosolyogva és láttam, ahogy az arca elenyhül és vággyal teli szemekkel néz rám majd a kezemben lévő tálcára. Ezen csak mosolyogni tudtam. Annyira édesen nézett ki. Kócos hajjal és csak engem figyelt. Közben oda mentem az ágyhoz és odébb tolva a takarót letettem a tálcát.

- Nos. Ez esetben megbocsájtom a kis szökésed. DE többször nem fogom! - nyomatékul még a mutató ujját is felemelte. Olyan édes mikor fenyegetőzik, de látom a szemén, hogy mindjárt elkacagja magát. Alig bírja vissza tartani a nevetését. Nem mondok rá semmit csak mézem őt nagy boci szemekkel és közben próbálom nem elkacagni magam.

- Nyaaa! Gyere inkább egyél,mert meghűl! - mondom neki kacagva. Ekkor ő is megtörik és elkacagja magát. Neki fog enni ő is. Az első falat után nem szól semmit csak felmordul és egy fájdalmasat nyög elégült arccal majd felmutatja a hüvelykujját like-ot mutatva. Csendben nézem, és csak mosolygok rajta. Csendben elfogyasztottuk a reggelinket és kiterültünk az ágyon. Csak bámultuk a falat, de végül megtörte a csendet.

- Ez isteni finom volt! Csinálhatnánk belőle rendszert Sophi. Mit szólsz hozza?- azzal a cuki féloldalú mosolyával rám néz és a hatás kedvéért egyet kacsint is. Csak mosolyogni tudok rajta. Neki még az is jól áll, hogy ekkora az egója.

- Ne bízd el magadat Liam. És örülök neki, hogy ízlett a reggeli. Ezért megérte a kis szökésem! - mosolyogva nézem miközben a szavak elhagyták a számat. Ekkor hirtelen megfog, és maga mellé húz és szorosan átölel.

- Sophi!

- Igen?!

- Nem akarlak soha sem elengedni. Fontos vagy nekem! - miközben beszél érzem,hogy egy pillanatra a teste megfeszül, de majd ellágyul és elmelegedik. Nem látom az arcát, mert a fejem a mellkasán pihen. De érzem a szavaiba az őszinteséged és a gyengédséget. Ebből tudom,hogy őszintén beszél. Nyomatékul pedig még jobban magához húz és szorosabban ölel.