Kilóméterek!?Hagyjuk már

~3~

| | Sophia Scott | |

Arra ébredtem, hogy valaki a hajamat simogatja és egy tincset a fülem mögé tűr. Mocorogni kezdek, mikor halk kuncogás üti meg a fülem.

- Jó reggelt! Ébresztő álomszuszék! Dolgunk van ma!- mosolyogva intézi hozzám a szavait.

- Hány óra van?- kérdem tőle, miközben felülök az ágyban és megdörzsölöm a szemem.

- Tíz óra. El kéne kezdj készülődni, vagy hanem ma nem leszünk meg a vásárlással. És elég sok mindent kell vegyünk.

- Rendben. Rendben. Adj húsz percet és indulhatunk. - mondom megadóan. Hiszen igaza van. Egyet nyújtózkodok, és akkor pillantok rá. Ekkor realizálódik bennem, hogy ő már fel van öltözve. Csodálkozva végig mérem és elismerően pillantok egyet. Megkell hagyni, nagyon jól nézett ki. Fekete farmer, fekete póló, ami rá feszült, ezáltal izmait kiemelve. Haja is belőve. Ezt a látványt látva rá kellett jöjjek arra, hogy már egész rég óta ébren lehet. És nekem sem ártana csipkednem magam. Gyorsan kikelek az ágyból, a fiókból kiveszek pár dolgot és elmegyek a fürdőbe. Gyorsan felveszem, amiket magammal vittem, megmosakodok, fogat mosok és megfésülöm a hajam és egy gyors kontyot készítek. Majd visszaszaladok a szobámba. Kinyitom a szekrényem, amiből kiveszek egy fekete farmert, egy fekete pólót és egy nagy fekete kapucnis pulcsit. Miután felöltöztem gyors sminket viszek fel az arcomra, ami szempillaspirálból és egy kis ajak balzsamból áll. És elveszem a kis hátizsákom, amibe bele teszem a pénztárcám és a gyors töltöm. Elindulok lefele, amikor is Liam-et a nappaliba találom, amint a családi fotóinkat nézegeti. Látom rajta, hogy feszült, hisz ő is nagyon szerette aput. Annyira elvan gondolkodva,hogy lassan mögé lopakodok és megölelem. Hirtelen nagyot ugrik, belőlem meg kitör a nevetés.

- Megijesztettél! - mondja még egy kissé rémült hangon, majd hirtelen szorosan megölel és egy puszit nyom a homlokomra, majd mélyen a szemembe néz - Többé ne tedd. Kérlek!- könyörgően néz rám.

- Rendben, sajnálom!

- Na és indulhatunk?

- Persze! Veszem fel a kabátomat és mehetünk. - mivel, hogy a plázába megyünk így csak az egyik vastagabb, farmerkabátom vettem fel. Közben,míg készülődtem Liam megrendelte a taxit. Nem volt kedve most gyalogolni és valljuk be nekem sem. Mire leértünk a taxi is megjött. Én még nem döntöttem el hová mennék, de nem is volt lehetőségem, mert, ahogy beültünk Liam már mondta is, hogy hová szeretnénk menni. A Brookfield plázát választotta. Csendben telt az út, mert egy elég idős sofőr volt. mikor kiszálltunk Liam szólalt meg először.

- A következő a helyzet. Mivel én korábban keltem, mint te így találkoztam anyukáddal és nálam van a pénz és a lista, hogy körülbelül mi is kell. Mert ugye elment a barátnőjéhez, de ezt szerencsére tudod, mert az este mondta. Ugyanis te megint siettél gondolom ezt el is felejtetted, hogy pénz is kéne. - mosolyogva néz és én csak egyet csapok a homlokomra, hogy milyen hülye vagyok - Na, ugye. Na, szóval. Kellenek gömbök, égősorok, neked egy szép ruha melléje egy cipő és..- kis szünetet tart,de nem akarja folytatni.

- És? - kérdőn nézek rá.

- És szeretnék magamnak venni egy inget. Remélem, segítesz benne. Na és ajándékot is akarok venni anyuéknak. Abban is segítesz? Te lány vagy, jobban értesz az ilyenekhez. - látom rajta, hogy kissé feszülten várja a válaszom és zavarban is van. Csak, hogy húzzam, az agyát nem válaszolok rögtön. Csak mosolyogva nézek rá, amitől kétségbeesett pillantásokat vet rám. - Na! Mondj már valamit! Vagy mindegy is felejtsd el. Nem mondtam semmit sem. - Megfogom a kezét és szembe fordítom magammal ugyanis időközben hátat fordított nekem.