Kilóméterek!?Hagyjuk már

~1~

                     | | Sophia Scott | |

Tél van.

Odakint mindent hó borít. Lent vagyok a nappaliban. Csendben ülök a kanapén és figyelem, ahogy ropog a tűz a kandallóban,kezemben egy bögre, forró kakaóval és a gondolataimban elmerülve csak figyelek. Bambulásomat a telefonom hangos csörgése zavarja meg ugyanis Liam hív. Azonnal fel is veszem.

-Sziiiiaaaa Sophi! Remélem nem zavartalak meg semmiben sem, mert úton vagyok hozzád.

-Szia Liam! És nem, nem zavartál meg, meg amúgy se mondhatnék nemet, ha már úton vagy.

- Tudom! Hisz imádsz engem, amúgy is egyedül vagy otthon....szóval elkel a társaság. 5perc és ott vagyok .- ezzel le is tette. Nos, tudni kell azt Liam-ről és rólam,hogy gyerekkorunk óta elválaszthatatlan barátok vagyunk. Mind ketten Brooklynban élünk körülbelül 15 perc gyalog út. Liam egy igazi "bad boy" ugyanis alsóban más hová járt, mint én. A gimit is máshol kezdte csak hát a rosszfiúsága kiütött rajta és ki csapták. Évismétléssel vették fel oda, ahol én is kezdtem a gimit. Ja, igen egy évvel nagyobb tőlem. Így történt, hogy egy évfolyamra járunk. De nagyon szeretem, lehet néha jobban is, mint ahogy kéne. De ezt azonnal el is felejtem, mert csak gondolnom sem szabadna ilyenre, de na, ilyen a szív. Ekkor, hírtelen felijedek, mert hátulról valaki átölel.

-Ááááh....Nem vagy normális! Megijesztettél! - mondom neki, miközben levegőért kapkodok.

- Bocsánat, de kopogtattam és mivel nem nyitottad ki bejöttem. Láttam, hogy annyira elvagy a gondolataidban és mosolyogsz, hogy gondoltam megölellek, de nem akartalak ennyire megijeszteni. Tényleg bocsi. – mondja, miközben mosolyog . Az az édes mosolya ahw.

- Semmi baj, én voltam a hibás, mert elbambultam.

- És min gondolkodtál úgy? Csaknem rajtam és a tökéletes testemen?- kérdi tőlem önelégült vigyorral,hisz tudja magáról,hogy jó teste van, és hogy a suliba minden lány róla álmodozik. A minden lány alatt ne csak a 9-10-ik évfolyamra gondoljatok, hanem a 11-12-re is, hisz ott is nagy ismeretségre tesz szert. Hisz ő a suli nagymenője és a "bad boya", de ennek ellenére a tanárok is oda vannak érte hisz sportoló. Tökéletes imidzs. Válaszul csak egy szemforgatást kapott, amit ki nem állhat, ezért elkezdett csikizni, mert tudja,hogy az a gyengém.

-Jóh...jóh..légyh...sziih...haagydh..abbah..-alig tudtam kimondani a szavakat a fuldoklástól.

- Akkor valld be, hogy rólam álmodoztál. Nem csak most, hanem amikor jöttem is. - ezt komolyan mondta, de látszott a szemében, hogy ott az az önelégültség.

- Jó. Beismerem, hogy rólad "álmodoztam" - ujjammal mutatva az idézőjelt.

- Tudtam én! Nem tudsz ellenállni nekem! - erre csak hátat fordítottam neki, de hirtelen átölelt. Nem tudom miért, de beleremegett az egész testem. Pedig számtalanszor volt rá példa, hogy megölelt, de ilyen érzést soha sem váltott ki belőlem. De nem tudom..kezd egy kicsit idegesíteni ez az érzés. De mintha megérezte volna, mert neki is megfeszült a teste, nem tudom. Pedig nekem ott van Peter. Na igen,ezt elfelejtettem említeni. Peterrel két hónapja vagyunk együtt, de nem igazán érzem iránta azt a vágyat. Lehet ez nem lesz hosszú életű. Talán még karácsonyt sem fogja megérni, de ki tudja. Eközben Liam kiszolgálta magát innivalóval és a gépem is lehozta. Mit ne mondjak, olyan mintha itt lakna. Régen sokat volt nálunk mivel a szülei folyamatosan üzleti utakra mentek és még nem hagyhatták egyedül. Nekem csak anyukám van. Vele és a nővéremmel élek. Vagyis éltem, mert ő elköltözött Las Vegasba a munkája miatt és a párja miatt, kivel a nyárra tervezik az esküvőt. Anya doktornő azon belül is nőgyógyász. Imádja a munkáját ezért sokat van oda. De mi is történt apuval? Ő meghalt. Leukémiás volt és fölül kerekedett rajta. Egy éve. Még mindig nem tudtam feldolgozni,akármikor eszembe jut nagyon rosszul leszek. Csak azt veszem észre, hogy Liam az arcomhoz ér és letöröl egy könnycseppet. Észre sem vettem, hogy elkezdtem sírni. Semmit nem tudok mondani, csak átölelem. Ő sem szól semmit, mert tudja, hogy biztos apura gondoltam, mert régen sokszor elő fordult és olyankor mindig velem volt. Nagyon sokat segített nekem. Lehet ezért is kerültem hozza ilyen közel. Kis idő múlva megszólalok.