UTÓD |Harry Potter ff.|

《 12 rész 》

-Apám azt mondta,hogy megtarthatom a hipogriff fejét,majd kirakom a Griffendél klubbhelyiségébe.-mondta röhögve Malfoy a két gorillájának.
-A szemét.-indult meg Hermione a mardekáros felé és pálcát rántott.A fiú ijedten kapkodta a levegőt.
-Hermione,nem éri meg.-mondta Ron
-Dehogynem éri meg.-sziszegtem Dracoval tartva a szemkontaktust.Mione eltette a pálcáját,de a lendület hevével  arcon csapta a srácot.Az és a csicskái elrohantak és a lány felénk fordult.
-Jó volt?-lihegte mosolyogva
-Jó?Nem.Ez pazar volt!-dícsérte meg a vörös.
-Kösz!-mondta válaszul Hermione.
-Menjünk le Hagridhoz.-javasolta Harry.Lesétáltunk a vadőrlakig.Sóhajtva néztem a mit sem sejtő lényre.Erőt vettem magamon és követtem a barátaimat.
-Sziasztok!Kértek teát?-nyitott ajtót a félóriás
-Szia Hagrid!Kérünk,persze.-mosolyogtam rá nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem akartam menten elsírni magam.Beinvitált minket.
-Á,Ron.-csettintett a bozontos férfi-Ez a tied!
Kivette Makeszt egy dobozból és a fiú kezébe nyomta.
-Makesz!Hát nem haltál meg?- szemügyre vette a patkányt.
-Jobban kellene vigyáznod rá!-csóválta a fejét Hagrid.
-Tartozol nekem egy bocsánatkéréssel Ron!-fordult felé Hermione.Igen,hát,Csámpás és Makesz nem valami jó barátok(hehe).
-Rendben,ha találkozom a macskáddal,kiengesztelem!
-Nem őt kellene,hanem engem!-fújtatott a barna hajú.Ekkor egy kő az ablakon át összetört egy vázát.A következőt Harry kapta a tarkójára.
-Aucs!-kapott a fejéhez menten.Kinéztem az ablakon.
-Jönnek!-suttogtam,mire Hagrid vette az adást és kiterelt minket a hátsó ajtón.Mi amint tudtunk,sietős léptekkel elhagytuk a helyet.Amikor arra a helyre értünk,ahol Mione felpofozta Malfoyt,megálltunk és a távolban a hóhér látszódott és valamibe..belevágta..a baltáját.Hermione Ron vállát karolta át,én pedig Harry mellkasába fúrtam a fejem,ketten lányokul zokogtunk.Nagynehezen elindultunk,amikor ficánkolni kezdett Makesz,Ron kezében.
-Hé,nyughass már!-a fiú elejtette az állatot.
A rágcsáló futni kezdett,egyenesen a fúria fűz felé.Ron csak pár méterrel a előtte kapta el az állatkát.Hermione nyelt egyet.
-Ugye tudjátok,hogy milyen fa ez?
Bólintottunk.Ekkor Ron feljajdult.
-Jaj,vigyázzatok!Ez Zordó!-mutatott a hátunkhoz Ron,ahol az a kutya állt,amit már egyszer láttam.Ez volt apám.Átugrotta a hármasunkat és a Weasley fele vette az irányt.Berángatta a törzsben lévő lyukba és mi próbáltunk utána menni.Hermionet és Harryt is rángatták eszeveszetten az ágak,mire nem habozva,kimondtam a varázsigét.
-Immobilus
A csíntalan gallyak immár mozdulatlanok voltak,így gondtalanul bemászhattunk a nyíláson.
-Hol vagyunk Harry?-kérdezte Hermione
-Nemtudom,csak sejtem.De remélem tévedek.-válaszolta a fiú.
-Ez a Szellemszállás.-suttogtam a régisen,bomlott szobák láttán.Egyikből nyüszítés hallatszott,mi pedig besiettünk Ronhoz.
-Hol van a kutya?-kérdezte csodálkozva Harry.
-Az nem kutya.Ez ő!Ő egy animágus.-mutatott reszketve az ajtóban álló sápadt arcú,csúf,de göndörhajú férfira.Sirius Black volt,az apám.
-Apa?-suttogtam vágyakozón s közelebb merészkedtem,a bűnöző nyúzott arcvonásai ellágyultak.
-Lucy?-kérdezte,majd kitárta karját.Gondolkozás nélkül odafutottam.Átöleltem.Reszketve megszólalt.
-Ne haragudj,hogy otthagytalak.
Könnyáztatta szemeiben őszinte csillogást véltem felfedezni.
-Lucy,hogy merted megölelni azt a gyilkost!Elárulta a szüleimet!-fakadt ki Harry.
-Tévedsz.-ráztam a fejem-Apa nem ölt meg senkit és nem árult el senkit.
Eközben Sirius vészesen közeledett pálcával a kezében Ronhoz.
-De ő igen!-mutatott Makeszra.
A végszóra betoppant Lupin professzor,majd lefegyverezte Siriust.Kibékültek aztán együtt akarták VOLNA elmesélni a történetet,HA Piton be nem lép a szobába.Papolt egy kicsit,amit már meguntam,szóval felemelt pálcával a tanárra mutattam.
-Capitulatus!
Hátraesett,de úgy,hogy egy tükröt is összetört.Ezután apa és a SVK tanárunk mindent elmeséltek.Elmondták az igazságot.Végül Harry sem haragszik már Siriusra,Ron pedig undorodva nézte a patkányát,amikoris kiderült,hogy valójában kicsoda.Sirius és Remus átváltoztatták emberré az animágus Petert,aki könyörgött Harrynek.
-Hogy mered megszólítani Harryt?-kérdezte Black ízzó szemekkel.Peter odajött hozzám.
-Szép kislány,jó kislány!-kezdte,de pálcát rántottam-Jöhet a szokásos,Mione?
A legjobb barátnőm bólintott.Pettigrewre mosolyogtam.
-Petrificus Totalus!-mondtam,mire a "volt patkány" bálvánnyá változott.Ezután libasorban kimentünk.Remus elől Pettigrewal,aztán Sirius Ronnal,az ájult bájitaltan tanár,akit én lebegtettem és hátul a Harry+Hermione páros.Csak,hát..Telihold volt,és a professzor nem vette be a farkasölőfű-főzetet.Átváltozása közben szembe jutott az a vérfarkas visszaváltoztató bűbáj.Amikor már kifejlett fenevad képében állt előttünk,ki is próbáltam.
-Homorphus!
Nem történt változás,csak a farkas-Lupin lett rám mérgesebb.Mielőtt Sirius átalakulthatott volna,Remus egy csúnya sebet ejtett a mellkasomra.Az időközben felkelt Piton a kastély fele akart terelni minket.Harryvel a harcoló kettős felé vettük az irányt.Amíg Harry elterelte a tanárunk figyelmét,addig az "éppen nem valami jól festő" apám keresésére indultam.Nemsokára egy tóparton rá is találtam.
-Apa,meg ne halj nekem!-fogtam meg a kezét szipogva.
-A mellkasod.-mutatott a karmolás helyére.
-Az nem fontos.Azt túlélem.-legyintettem,majd a sebeit kezdtem gyógyítani.Lépteket hallottam,de szerencsére csak Harry volt.
-Jaj,csak te vagy!
A körülöttünk lévő levegő,mintha megfagyott volna.
-Ne!-rémüldözött apa, mikor meglátta az égen száguldozó dementorokat.Egy boldog emléket kutattam.
Amikor találkoztam apával.
-Expecto Patronum!-kiáltottuk egyszerre Harryvel,csak annyi volt a külömbség,hogy az övéből,csak füst keletkezett,enyémből pedig egy kutya alakú valami.Nem volt teljes értékű patrónus,úgyhogy nem űzte el a dementorokat.Már majnem kiszívták apából a lelket,amikor egy szarvas-patrónus elkergette  azokat a förmedvényeket.Harryvel kimerültek voltunk,úgyhogy nemsokára apámé mellett koppant két fej,az elménket pedig ellepte a sötétség.