UTÓD |Harry Potter ff.|

《10 rész》

Két év...

Két év telt el a Hallowen-i eset óta.

Igen,immáron harmadévesként ülök a Hallowen-i vacsorán.Az elmúlt két év izgalmas,ám annál inkább veszélyes volt.
Elsőben ott volt Mógus,Bolyhoska,a Bölcsek köve,meg maga az a tény,hogy Vold...Tudjukki nem halt meg.
  Aztán masodikba jött Lockhart,a baziliszkusz,A Titkok kamrája...és Denem nem adta fel.Remélem idén végre lehet egy normális évem ebben a nyamvadt iskolában.Egyébként a vonaton összefutottunk a dementorokkal,akik értelemszerűen apát keresték és rossz hatással voltak rám,illetve Harryre.Kérdezhetitek,hogy miért beszèlek nyugodtan.Érzem,hogy ártatlan.Apához visszatérve ugyanabban a kupéban utazott Lupin(aki amúgy tanár lett),apukám egyik legjobb barátja.Apropó tanár,Hagrid végre megkapta az általa áhított Legendás lények gondozását.Csak..Első órán hipogriffel kezdett és az egyik megkarmolta Dracot,akinek a hisztije miatt valószínüleg kivégzik Csikócsőrt.A jelenet után,nem fékeztem magam és lekevertem egyet a mardekáros fiúnak.Na de nézzük is a pontos emléket:

Draco abban a pillanatban hátraesett Csikócsőr jóvoltából.A lény egy apró sebet ejtett Malfoy karján,aki rettenetes jajgatásba kezdett.
-Jaj,meg fogok halni!Segítség!
Fogtam magam odasiettem és miután felsegítették a földről odaáltam elé és mielőtt szólásra nyitotta volna a száját,nemes egyszerűséggel kapott tőlem egy jobbost.Oda kapta "ép" kezét és mérgesen elsietett.Elégedetten néztem utána majd a barátaim felé fordultam.
-Mivan?-kérdeztem látva a arcukat.
-Ez valami oltári volt,Lu!-dícsért meg Harry,amitől elnevettem magam.

Na igen,ezért kaptam egy rivallót,hogy hogyan mertem bántani Dracot,de legalább azóta nem játszadozik az emberekkel a Mardekár "hercege".Engem azóta istenítenek a griffendélesek.Ám Draco és az apja már nem annyira...Apropó Lucius,Cissy mondta a szüneten,hogy egy picin múlt,hogy ki ne dobja az ágyamat (varázslattal persze) az ablakon,mert griffendéles lettem.Nade,ez engem egy cseppet sem érdekelt.Amúgy...szerintem beleszerettem Harry Bajkereső James Potterbe.Mármint nem akarom Ginnytől elvenni,mert ők szép pár lennének.....
Eközben(egyébként)már a Griffendél-torony fele tartottunk és arról diskuráltunk Mione-vel,hogy VÉGRE lett egy normális Halloweni vacsoránk.
De,hogy mi milyen elhamarkodottan beszéltünk...
Mindenki a hálókörletek fele vette az irányt.
Hermione felment,Parvatival és Lavenderrel egyetemben így egyedül maradtam,és a kandalló közelében lévő szék egyikén pihentem meg.Egy kis idő elteltével a Kövér Dáma sikolyát hallottam..Nem volt túl hangos,de felébresztett engem.Felkeltem a kanapéról majd halkan,a pálcámat szorongatva odamentem a Dámához.Inkább odamentem VOLNA,ha addigra nrm tünt volna el.De bizony nyoma veszett.Így a Griffendélnek más után kellett keresgélnie.De ezt csak később.Az a helyzet,hogy az a valaki,GYANÍTOM KI (khm) nappal támadott,így elkaphatják.Azt pedig nem akarom.A Dáma elbújkált.. szóval,addig is nekünk Sir Cadogan jutott,egy nagyon harcias lovag,aki mindig kihív minket párbajra.Amig a Kövér Dámát rekonstruálják,kénytelenek leszünk msgjegyezni a naponta változó jelszavait.

Amúgy egész jól elvoltunk az eddigi időben.Mioneval Csikócsőr védőbeszédét dolgoztuk ki,a lehetetlennek tünő mentőakció miatt.Hagrid a barátunk,úgyhogy mindenképp segítünk neki.
-Te találtál valamit?-kérdeztem áthajolva hozzá az asztal fölött
-Igen-mondta,de látva a nyugodt arckifejezésemet,folytatta-de ott a hipogriffet kivègezték..
-Jaj,nemár!-emeltem fel a hangom,mire Madam Cvikker majdnem kivetett a könyvrtárból.Még egy kis kutatás belefért az időnkbe,de nem találtunk semmi érdekeset.A mellettem ülő lány,fejcsóválva rakta vissza az utolsó könyvet és sóhajtva indultunk a Griffendél tornya felé.Csütörtök lévén én a SVK terem előtt megálltam,kopogtam,majd benyitottam.Senki nem volt ott.Leültem egy székre és vártam.Nemsokára Harry is megjött.Leült mellém és rámmosolygott.Nem ez volt az első óránk,de eddig csak füstfelhőt tudtunk megidézni.Lupin professzor két tábla csokival érkezett meg a terembe majd a tenyerét összecsapva fordult hozzánk.
-Kezdhetjük?-kérdezte mire csak bólintottunk.
A tanár kinyitotta a mumust rejtő ládát,ami Harryt meglátva dementorrá alakult.Harry most nem esett össze,vagy csak később mint én,de nem sokára a fejem a padlón koppant és újból előjöttek a megszokott "gondolatok".

Kicsi Lucy!Fontos dolgom van.Most elmegyek,de hazajövök,ígérem!Tudd,hogy nagyon szeretlek!
Sipor,vigyázz rá!Nemsokára jövök!

Arra ébredtem,hogy Harry még talpon van és megidéz egy gyönyörű szarvast.
-Ez nagyon szép!-ámuldoztam halkan,majd Harry ezt észrevéve,odajött és felsegített.Kezembe nyomta a Remus által adott csokit,amit majszolni kezdtem.Egyszercsak a professzor fele fordultam.
-Apát hallottam.Azt mondta,hogy nagyon szeret és hogy visszajön..-kezdtem könnyezni-de nem jött vissza
-Szeretnétek még megpróbálni?-kérdezte aggódva
-Én igen!-mondtam határozottan,már amennyire egy sírós hang lehet határozott.
Lassan bicentett és felsegített,merthogy eddig a földön gubbasztottam törökülésben.Most nem ájultam el,csak meginogtam és kerestem egy jó emléket.Megvan!
Amikor Cissy és én együtt nevettünk....Amikor Cissy és én együtt nevettünk.....Amikor Cissy és én együtt nevettünk....
-Expecto Patronum!-erre egy kutyához hasonlító homályos valami jött ki.Még erősebb emlék kell...
Amikor Harry csokibékája kiugrott az ablakon..
Amikor Harry csokibékája kiugrott az ablakon..
-Expecto Patronum!-mostmár teljes értékű,kutya alakú patrónust sikerült megidéznem.Lupin büszkén de sejtelmesen nézett végig rajtunk.
-A szüleiteknek ugyanezek voltak a patrónusaik.Jamesnek szarvas,Siriusnak egy nagy fekete kutya.-mondta mire Harryvel sokatmondóan összenéztünk.Elköszöntünk majd sietős léptekekkel távoztunk.Út közben kifaggatott.Fáradtan magyarázkodtam,és aztán végre én is kérdezhettem.
-Te mit szoktál hallani amikor elájulsz?-kérdezten folytott hangon,mert sejtettem a választ.
-Anyukám sikolyát.Volt amikor többet hallottam.Például egyszer apát.Azt,mondta:
"Itt van.Ő az.Menj,vidd Harryt az emeletre,feltartom"
Aztán anya azt mondta:"Nagyon szeretünk téged Harry!" aztán sikoly és egy zöld fény.
-mondta suttogva,lehajtott fejjel.Még így is látszott,hogy könnyezik.Szembe fordítottam magammal és megöleltem a velem szinte egymagas srácot.Ekkor macskanyávogást hallottunk két saroknyira tőlünk.
-Ez Mrs.Norris!-tátogta falfehéren.Gyorsan behúztam egy falikárpit mögé.Nemsokkal miután a hang eltompult,úgyra beszélni kezdtünk Harryvel(persze halkan) és negyedóra múlva már nevetve léptünk be a klubbhelyiségbe.Nem sokan voltak már fenn,csak egy tucatnyian(mivel este 8 van,mindenki a hálókba csapassa),az érkezésünkre mindenki felkapta a fejét.Elköszöntem Harrytől,majd felmentem a szobánkba,hátha ott találom Hermionet.Úgy is lett.Egy könyvet bújt,így nem vette észre az érkezésem.Parvati és Lavender fájdalmasan unalmas pletykát folytattak.Hadonásztak a kezükkel,kegyetlenül magyaráztak egymásnak,inkább elmentem zuhanyozni.Mire már tisztán,pizsomában tértem vissza,Mione is letette a könyvét,és áthívott "magához".Odamentem és bebújtunk a baldachin mögé.Egymással szemben ültünk és mi,Lavenderékkel ellentétben;csendesen,nyugodtan,mutogatás nélkül beszéltük ki a hetet.Amikor a lányprefi bejött,"takarodót fújni",átmentem a saját ágyamba és lassan elnyomott az álom.Konkrétan,az álom,amiben szerepel az én Potterem.

------------------^^^^^^^^^^^^^^^^--------------------

Sajnálom a kihagyásért,mostantól igyekszem hosszabb és jobb részeket írni.
Pusszaaancs!♡

Mai rész:1026 szó