UTÓD |Harry Potter ff.|

《 11 rész 》

Az ősz olyan hamar repült el,mintha egy hipogriff lett volna.Így lehet tehát,hogy mai történéseink ideje 1993 decembere.Pontosabban karácsonyi szünet van.Ma van a Roxmorts-i nap,amikor ajikat tudunk vásárolni.Mivel maradt Ron,Harry és Mio is,ezért együtt megyünk.Felvettem az aznapra előkészített ruhàimat s bevárva a legjobb barátnőm,lesiettünk a fiúkhoz a klubbhelyiségbe.Mivel Harry nem kapott beleegyezést,ezért ő,Fredék segítségével jut le a Roxmortsaba.Különváltunk,én a "Romione" párossal Frics fele ballagtam,Harry a Weasley ikrek után iramodott.Minden jól ment,így találkoztunk vele a Mézesfalásban.Ron és Mione vele tartottak egy vajsörre,én pedig vásároltam.Lássuk csak,miket vettem:

Harry:seprűkarbantartó készlet

Ron:karamell,cukorpenna

Mione:sastollpenna,nyaklánc

Fred,George:trágyagránát,öníró penna

Ginny:mágikus fésű,csokibéka

Narcissa:sastollpenna,mozgó fénykép róla és rólam.

Csak őket akarom meglepni karácsonykor,szóval hamar végeztem.Visszamentem a kastèlyba és a napom hátralevő részét a könyvtárban töltöttem,Csikócsőr védőbeszédét írva.

                             ******
December 25
Milyen nap van?Karácsony!!Ennek tudatában hangulatosan(karácsonyi dalokat énekelve)elvégeztem a reggeli rutinomat.A mai  szettem egy fekete farmerből és egy szőrös pulcsiból állt.Felvettem a cipőmet és csak ekkor láttam neki az ágyam előtt lévő kupacomnak.Leültem a földre,majd elvettem az első ajándékot.Ez gondolom Mrs.Weasley ajándéka.Idén kaptam édességet,és a szokásos pulcsit,amit én mindig imádok.A második Mio ajándéka,ami *DOBPERGÉS* egy...KÖNYV!
A példány a Roxfort története nevet viselte.
Ezután Ron ajándéka jött.Vagy egy tucat csokibéka,aminek mindig örülök,hisz hozzá hasonlóan én is gyűjtöm a kártyákat.Három ajándék maradt.Kivettem egyet ami-látszólag-Ginnytől van.Tőle egy sminkkészletet kaptam.Narcissaegy mágikus fényképezőgépet adott nekem. Kiváncsian nyúltam a kissebbik csomaghoz,remélve,hogy Harrytől van.Nem tévedtem.Egy animágusokról szóló könyvet kaptam és egy kutyás nyakláncot.Még egy csomag maradt.Remegve tettem a kezem az utolsó seprű alakú ajándékhoz,ami tényleg az volt.EGY TŰZVILLÁM.A legeslegeslegjobb seprű a világon.Egy vagyonba került...és én tudtam kitől van.
Valószínüleg felkelthettem Mionet,mert ő is mellém telepedett.
-Boldog karácsonyt!-mondtam mosolyogva
-Neked is!Szép seprű!Ugye nem tőle jött?-kérdezte aggodalommal.Válaszul csak sóhajtottam és megvontam a vállam.
-Szerintem Harrynek is van..-kezdtem csendben,de Mione felpattant és átviharzott a fiúkhoz.
-Kellett-nekem-mondani!-ütögettem magam fejbe a kapott könyveim egyikével.Nemsokára Hermione visszatért,se szó,se beszéd,felkapta a seprűmet s kisietett az ajtón.Felpattantam s utána mentem.
-HERMIONE!-kiáltottuk olyan egyszerre Harryvel,hogy még az ikrek is megirigyelnék.
-Neked is elvitte a seprűd?-kérdeztem
-Berontott a szobába és elvitte arra hivatkozva,hogy szólnunk kell egy tanárnak!Ha nem kapom vissza épségben,kitekerem a nyakát!-bosszankodott.Én is mérges voltam a legjobb barátnőmre,tekintve,hogy elvitte az ajándékot amit apámtól kaptam.Egy kis néma csend után Harry újra rám nézett és felvont szemöldökkel kezdte:
-Te kisminkelted magad?
Igen,volt rajtam szempillaspirál(ki akartam próbálni Ginny ajándèkát) de ezt nem lehetett volna sminknek nevezni.
-Szempillasprirál.-rántottam vállat,mire Harry megismételte a mozdulatom.Hermione visszatértekor mindannyian szúros szemekkel néztük az érkező lányt.
-Meg kellett bizonyosodnunk,hogy nincs-e megátkozva!-védekezett feltett kézzel,de mivel vette az adást,inkább elment.Mi még durciztunk egy kicsit,majd ketten (Harry és jómagam) lementünk reggelizni.Nem beszélgettünk közben,Harry turkálta az ételt,én pedig feszülten figyeltem a tanári asztalt.Azt vettem észre,hogy apámon gondolkodva,utat eresztettem néhány könnycseppnek.
-Lucy,jól vagy?-kérdezte Harry,majd végigsímitott arcomon.Kirázott a hideg.
-Persze,csak..Apán járt az eszem.-mondtam egy mosolyt felvéve és eltakartam az arcom,ami addigra Ron hajának színével vetekedett.Közben elkaptam Dumbledore tekintetét,aki eszeveszettül vigyorgott,látva elpirulásom.Mellette McGalagony próbált szigorú tekintetű lenni de végül ő is elmosolyodott.
-Harry,asszem van egy shipperünk.-pillantottam Dumbledorera,erre Harry is odanézett.
-Úgy látom,kettő is.-kuncogott fel,s már jóízűen falatoztunk.Reggeli után elindultunk megkeresni Ront,aki még mindig nem volt hajlandó lejönni,merthogy Makesz rosszul van.Sóhajtva felmentem a sapkámért,sálamért és kesztyűmért.Imádkoztam,hogy ne botoljak bele a lányba,aki elvetette a Tűzvillámomat.Az ágya felől szipogást hallottam,így megindultam felé és elhúzva a baldachint,megláttam a kisírt szemű Hermionet.Leültem mellé és simogattam a hátát;
-Csak jót akartál,meg fog békélni.-mondtam-Én nem haragszom.
-Köszönöm Lucy!Nagyon haragszik?-kérdezte a sok sírástól elfúló hangon.
-Öltözz fel,menjünk el sétálni!-tereltem a témát.Felkaptam a cuccaimat és bevártam Mionet.Na igen,arra nem gondoltunk,hogy talán tényleg csak a jót nézte.Nem hittük volna,hogy sírni fog miattunk.Együtt sétáltunk le a lépcsőn,majd mikor megláttuk Harryt,bíztatóan megszorítottam a kezét és elésiettem.Megálltam vele szemben.
-Nagyon sírt.Tényleg csak jót akart.Kérlek ne haragudj rá!-kértem
Mérges arcvonásai ellágyultak és a legjobb barátnője fele vette az irányt,a lány szoros ölelésbe vonta,amitől györcsbe rándult a gyomrom.Miután eleresztették egymást,hárman róttuk a kastély folyósóit.Közben mindenféle dologról beszélgettünk,vagyis inkább ők,mert nekem sírhatnékom támadt apám neve hallatán.Egyre gyakrabban történik ilyen,úgyhogy már megtanultam kezelni.Megtanultam erősnek tűnni.Amikor okklumentálok-igen,túléltem Piton óráit és még az okklumenciát is megtanultam- akkor már nincs semmi érzelem a fejemben s mikor visszahúzom az elmémnél húzott falat,még pár percig nem engedek semmiféle érzelmet kiülni az arcomra.Most,hogy nézett volna ki,hogy pár perce Hermionet vigasztaltam s most ő kellene engem?Nem tudom,de nem is akarom megtudni.Eközben Mione szerintem észrevette,hogy majnem könnybe lábadt a szemem.Megfogta a karom,s valami olyat suttogott,hogy "-Engedd ki!".Belenéztem csokoládészín szemeibe s már nem bírtam tovább,elkezdtem pityeregni.Harry(aki eddig Hermione mellett állt) átjött az én jobb oldalamra,majd magához húzott egy ölelésre.
-Ez nem ér!Mi ketten sírva borulunk a válladra.Te mikor akarsz sírni?Felajánlom a vállamat!-nevettem miközben mellkasának döntöttem a fejem.Még hosszú percekig így álltunk,de meghallottuk a sarkon,Frics csoszogását,így semmittevőn sétáltunk tovább egymás mellett.Miután elhagytuk azt a folyósót,felvetettem egy ötletet.
-Látogassuk meg Hagridot!
A többiek támogatták a dolgot,szóval elindultunk Hagrid kunyhójához.Bekopogtunk a félóriás barátunkhoz,aki teával fogadott minket.
-Á,szerbusztok!Gyertek beljebb!Most csináltam teát!
Leültünk és vagy fél órán át hallgattuk az áradozását Csikóról.Megnyugtattam,hogy jó lesz a védőbeszéd.Aztán ő kérdezett a suliról.Még beszélgettünk vele egy kicsit,majd miután megígértük,hogy még jövünk,kiiszkoltunk az ajtón.Lassan,komótos léptekkel haladtunk a kastély fele,majd megláttunk egy nagy fekete kutyát.Mint ahogy Lupin leírta apám patrónusát.Na,várjunk.Egy patrónus csak fény,nincs színe.SZÓVAL APÁM ANIMÁGUS ÉS ITT VAN!Köszönöm professzor,sokat segített!A megszeppentségem nem mutattam ki,csak kullogtam a barátaim mellett.A Griffendél torony egész üres volt,ugyanis ebéd van most.Letettem a szobánkban a cuccaimat és lesiettem ebédelni.
Harry és Hermione nem jöttek,szóval Ginny mellett foglaltam helyet.Megköszöntem az ajándékát,de különösebben nem beszélgettünk.Én az ebédet gyorsan befejeztem,így maradt időm arra is,hogy megkeressem Lupin professzort.A szobájában meg is találtam.
-Tanárúr.Lenne egy kérdésem.-mondtam,egyre közelebb lépkedve hozzá.
-Mondd,Lucy.-dőlt hátra a székében és belekortyolt a teájába.
-Apám animágus igaz?Egy nagy fekete kutya.-meglepődöttségétől majdnem kiköpte a teáját.
-Honnan tudod?-kérdezte.
-Á,szóval igaz.Egyébként elszólta magát.Azt mondta apámnak nagy fekete kutya a patrónusa,és a patrónus nem lehet fekete.Ja és beleolvasgattam a Harrytől kapott könyvembe az animágusokról.-hadartam el.
-Vagy úgy.Miért kérded?-húzta fel a szemöldökét.
Nem hiszem,hogy el kellene mondanom neki.
-Csak úgy.-vontam meg a vállam.Elég sokat diskurálhattam a professzorral,mert öt óra tájban köszöntem el tőle.A klubbhelyiségben már várhattak,hisz mikor odaértem,egyszerre hárman ugrottak a nyakamba (najó ez túlzás,de vártak).
-Hol voltál?-kérdezte Hermione
-Lupinnál,miért?-feleltem kérdésre kérdéssel
-Szólhattál volna!Egyèbként járt McGalagony,hogy ne féljetek,mert visszakapjátok épségben a seprűket.-mondta Ron.Megkönnyebülve felsóhajtottam,majd hallgattam a barátaimat,akik összeülve beszélgettek.Ólomsúlyunak éreztem a szemeim,s csak mintha egy pillanatra csuktam volna le,máris elröpitett messze álomvilágba.Arra ébredtem,hogy egy gyengéd kar megsimította arcom.
-Nemár,még csak öt percet.-motyogtam de amint felfogtam a helyzetet kipattantak a szemeim.
-Meddig aludtam?-húztam el a számat
-Csak fél órát.Fel akarsz menni?Mione felkísér.-mondta lágy mosollyal Harry,majd Hermione mellé szegődve,felmentem a szobába.Átöltöztem,de minden egyes mozdulatom nehezebb lett,ahogy az is,hogy nyitva tartsam a szemeim.Bágyadt mosollyal az arcomon aludtam el(újra).

Hello everybody!Remélem tetszik a rész,már két napja írom.hehe
Mai rész:1275 szó