Farkasok (2. rész)

9. Fejezet

Hó, Szirt és Borostyán szemszöge:

    Hó érezte hogy hangjába minden szomorúságát beletölti. "Gesztenye!" gondolta és amikor már nem volt több levegő a tüdejében Gesztenye mellé feküdt. Lakota pillantott be.

-Mi a ba- majd lepillantott szomorúan. Hó még jobban belefúrta fejét Gesztenye szőrébe, érezte hogy Lakota mellé fekszik, de most nem nyújtott vigaszt anyja közelsége. Hó egyre nagyobb hasára nézett, ahol ő és Gesztenye közös kölykei növekedtek, és ismét ellepte egy hullám szomorúság.

Szirt Kristállyal sétált az erdőben. A nőstény tegnap végül igent mondott Szirt kérdésére hogy lesz-e a párja. Szirt halk motoszkálásra lett figyelmes.

-Te is hallod?- kérdezte. Kristály némán bólintott. Szirt elindult a hang felé és egy bokorban négy pár hetes kölyköt talált. Kettő közülük fehér volt, mind kettő lány, volt egy harmadik lány aki barna volt fekete lábakkal és egy világos barna és barackos színü hím volt egy fehér folttal a mellkasán. Mellettük feküdt az anya farkas halottan. Szirt lehajolt és megszaglászta a halott farkast. Ronda sebek tátongtak a nyakén és medve szag lepte el a bundáját. Szomorúan lepillantott az egykor szép fehér bundára majd elszántan Kristály felé fordult.

-Nem hagyhatjuk itt őket.- mondta Szirt. Kristály helyeselően bólintott majd felemelte a barna hímet és felrakta Szirt hátára, Szirt ugyanezt megtette az egyik fehér kölyökkel majd felemelte a szájába a második fehér kölyköt. Kristály követte a példáját és utána elindultak vissza a falkába. A falka meglepetten figyelte a négy kölyköt.

-És mit csináljunk velük Kristály? Ki neveli fel őket?- kérdezte Alpha.

-Mi. Én és Szirt.- mondta Kristály és szúrósan végigmérte a falkát. Szirt ledöbbenve figyelte párját és örült a döntésnek. "Lehet hogy Kristály nem akar saját kölyköket, de attól még lesznek kölykeink." gondolta.

-Rendben. Akkor maradhatnak.- mondta Alpha kis gondolkozás után. Szirt boldogan megnyalta Kristályt majd sorban a négy nyöszörgő kölyköt.

-Legyen a világos barna Barack, a sötétbarna és fekete legyen Topáz.- ajánlotta Kristály amikor már elmentek a saját fészkükbe. Ők kapták meg egy akác bokor alatti kis kiásott barlangot.

-És legyen az egyik fehér Fény a másik meg Zúzmara.- mondta Szirt Kristály bólintott.

Borostyán kint feküdt a napon. Az étel kupacban most több volt mint máskor szokott miután Akác,Bogár, Macska és Nyírfának sikerült leteríteniük egy kisebb szarvast. A hangulatott csak az rontotta el, hogy Gesztenye meghalt és hogy, Folyó is beteg lett. Borostyán Hóhoz fordult. Tesója tegnap este óta magába roskadva ült, bundája sem volt olyan fényes mint régen, és szemei kifejezéstelenül meredtek a távolba. Méz üvöltése törte meg a csendet. Borostyán felpattant és odarohant a tér egyik sarkában fekvő tesójához. Akác, aki eddig nyugodtan beszélgetett Mézzel most rémülten nézett fel Borostyánra.

-Mi a baj?- kérdezte de Méz nem tudott válaszolni, csak kilógü nyelvvel feküdt.

-Nem... nem tudom. Már reggel is fura volt, nagyon nyugtalan volt és nagyon lihegett meg néha remegett de nem gondoltam, hogy bármi baja lenne...- motyogta Akác. Hó jelent meg. Arcán még mindig látszódott a szomorúság, de elszántság is látszott.

-Nyugodj meg Méz. Szülsz.- mondta Hó és óvatosan végig tapogatta Méz oldalát. Galamb jelent meg.

-Még nem kéne szülnöd, még legalább egy hét múlva kéne.- mondta a gyógyító és a földön nyöszörgő Méz hasát végig tapogatta. Csalán tért vissza Luciána,Szarvas és Viharral. A hím rögtön Mézhez szaladt és elkezdte párja homlokát nyalogatni. Ijedten kapkodta a fejét Hóék között