Hold kölykei szemszöge:
Kökény éppen a rét felé ment, ahol Virággal találkozni szoktak. Hirtelen a mellette lévő bokor megzörrent. Tél idegesen nézett a bokor irányába. Kökény hátrált egy lépést, kölykeit is magával húzva.
-Nyugi, csak én vagyok. - Monda Bogáncs, és elő lépett a bokorból. - Érdekelt, hova mentek el minden nap. De gyógyító vagyok. A lopakodást még tanulnom kell. - azzal megnyalta a megdöbbent Kökényt.
- Csak... sétálgatunk. - Hazudta azonnal Kökény. Bogáncs fejcsóválva nézett Kökényre.
- Tudod furcsa amikor valamit el akarsz előlem titkolni. Másnak egész ügyesen hazudsz, de előttem csak dadogsz. Nyugodtan elmondhatod hova mentek.- Mondta kedvesen, és közelebb lépett Kökényhez. Hirtelen kiabálásra lettek figyelmesek.
-Bogáncs! Gyere! Gólya elájult.-Kiáltotta Szil kétségbeesetten. A két farkas egymásra nézett majd rohanni kezdtek a tábor felé, a kölykök már elég ügyesek voltak, hogy tartsák az iramot. Bogáncs odafutott, és óvatosan megigazította Gólya mozdulatlan testét. Hársfa épp akkor ért vissza egy levéllel a szájában, amiben víz volt. Óvatosan megnedvesítette Gólya felyét, már az összes testvére megtanulta mit kell tenniük ha öccsük elájul. A hím hamarosan prüszkölve kinyitotta a szemét, és ijedten nézett anyjára. Szil közelebb ment Gólyához, és nyalogatni kezdte. Kökény hirtelen felkiáltott.
-Hol van Zsálya?- Kérdezte ijedten. Bogáncs is felkapta a fejét. Az egész falka Zsályát kezdte keresni, de sehol nem érezték a szagát. Kökény összeszorított fogakkal futkosott ide-oda a falka területén. Bogáncs oldalról nagyot lökött rajta, mikor már huszadszorra járta be a territóriumot. Kökény felborult, és idegesen nézett párjára.
-Ennek semmi értelme. Biztosan haza fog találni. Nem lesz semmi baja. Ha össze-vissza futkosol azzal nem segítesz.- Mondta Bogáncs, és idegesen nyalogatni kezdte párját.
Vidra fáradtan pihentette a fejét Eső hátán. Egész nap a territóriumot járőrözte két kölykével, Mandulával és Árokkal és testvérével Kobrával, és most kaptak egy kis kimenőt Mohától. Így együtt volt az egész család. A hat kis kölyök ott játszott mellettük. Árok azzal szórakozott, hogy a hátára borította Tollat, aztán hagyta hogy felkászálódjon, és amikor végre talpra állt újra kezdte a műveletet. Mandula kimerülten nézte testvérét. Menyét a hátának dőlve pihent. Fogadott testvérei közül Mennyéttel volt a legjobban. Folyam unottan rágcsált egy fadarabot, Ölyv pedig Gímet bámulta. A hím szokás szerint észre sem vette, inkább elmerengve figyelte az erdőt. Végül Ölyv feladta, és szomorúan össze gömbölyödött a földön.
Érd futott be a táborba. Szájában egy ismeretlen kölyköt cipelt. A kölyök haragosan kalimpálva próbált ellenállni a hím szorításának. Pinty végignézett a kölykön, és nyomasztó érzés fogta el. Ismerős volt neki a kölyök. Nem a színe, inkább a mozdulatai, Az alakja, meg a szőrzete. Hirtelen leesett neki. Olyan volt, mint testvére, Kökény, csak éppen fehéren, és barna szemekkel. Idegesen felpattant, és oda sétált Érdhez.
-Hol találtad ezt a kölyköt?- Kérdezte feszülten.
-Fagy falkájánál lévő határunk közelében. A mi területünkön volt, úgy hogy elhoztam. Talán ismered?- Kérdezte szúrós szemmel. Pinty hirtelen megfagyott. Tehát tényleg Kökény kölyke.
-Nem... vagyis igen, illetve, nem még nem láttam ezt a kölyköt, és nemtudom hogy hívják, de tudom ki az anyja. Szóval vidd vissza a határhoz, és engedd haza.- Mondta Pinty. Érd gúnyosan elmosolyodott.
-Ugyan! Előbb beviszem Alphának.- Közölte azzal otthagyta a megdöbbent anyát. Felhő odalépett Pinyhez, és megnyalta a fülét, de a nőstény haragosan elhúzódott, és otthagyta. Felhő mérgesen bámult apja után. Kis idő múlva Érd jött vissza Alphától.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Farkasok (2. rész)
Genel KurguA farkasok trilógia második része, ami tovább folytatja a falkák életét. Egy évvel Hal szökése után a falkák nyugalomban élnek, mit sem sejtve, hogy volt alphájuk a bosszúját tervezi. De amikor szokatlanul korán beköszönt a tél volt alphájuk visszat...