Farkasok (2. rész)

11. Fejezet (2.rész)

Vipera/Villám/Virág:

  Vipera fáradtan kinyújtóztatta fáradt izmait. Gomba mellette feküdt és a nőstény gyorsan felpattant és végig nyalogatta csapzott szőrét.

-Vipera, hadd mondjam el én Villámnak.-mondta Gomba. Vipera bólintott és kiment a barlangjából. Tölgy akkor küldte ki a falkát feladataikra. Luciána mellette ült és figyelte a Betát. A nap még nem kelt fel teljesen és a félhomály miatt Vipera felborult Hollóban. A kis fekete kölyök ijedten elhátrált Verébbe, a tesójába. Toll csendben figyelte két hím tesójának a játékát.

-Vipera, te menj ki Csalánnal, Dombbal és Esővel járőrözni.- mondta Tölgy. Vipera bólintott és érezte a hasában növekvő éhséget. Tegnap se tudott enni miután a kémek és a vadászok összesen három nyulat, és két menyétet tudtak elkapni Viperáék menyétén kívül. Virág kétségbeesett kérései hangzottak ki a gyógyító barlangból.

-Folyam, Folyam kelj fel.- Domb felkapta a fejét és beszaladt a barlangba. Csalán és Tanya követte. "Miután este Makk beteg lett alig maradt egeszéges rokon." gondolta Vipera.

-Domb es Csalán helyett menj ki Kobrával és Viharral.- mondta Tölgy. Ahogy indultak ki Vihar tesója mellé sétált.

-Képzeld Szén a párom lett.- mondta Vihar.

-Dehát Szén még egy kölyök!- mondta Villám. Vihar megrazta a fejet.

-Már kölyökként elkezdtünk találkozgatni de egy hete tanuló lett, méghozzá Dió tanuloja. És nagyon boldog lett, amikor megkértem, hogy legyen a párom.-Mondta Vihar csillogó szemekkel.

  Virág kaparta le havat egy parlagfűröl. A növény teljesen be volt fagyva, de mégis használható volt. Patak mellette volt a szájában egy tő margitvirággal.

-Vinnünk kéne Éjfél falkájának.- mondta Virág.

-Megőrültél? Nekünk sincs elég. Még hogy elosszuk.- fortyogott Patak magában. Virág dühösön nézte majd felkapta a szájába a parlagfűt és rohanva elindult Éjfél falkája irányába. Patak kis idő után utolérte.

-Ha nem rémlene Patak, a mi feladatunk segíteni.- mondta Virág dühösen és arrébb lökte a szürke hímet.

-Rendben. De Galamb nem tudja meg.- mondta Patak. Virág hálásan bólintott és együtt elindultak. Amikor megérkéztek Virág valósággal lesokkolt. A térük közepén két varjú volt összesen. Kilenc kölyök játszott körülötte, és a felnőttek próbálták kikerülni őket. Virág felismerte Égt és Tengelicét. Egy kis fehér kölyök bukfencezett Virág lába elé. A farkasok akik a táborban voltak, soványok, és erőtlennek tűntek.

-Zúzmara, vigyázz.- mondta Szirt. Zúzmara felnézett Virágra nagy kék szemekkel.

-Tieid?- kérdezte Virág.

-Befogadtuk őket Kristállyal. Az erdőben találtuk három tesójával.- mondta Szirt és Barack, Fény és Topáz irányába bökött. Éjfél sétált oda Virágékhoz.

-Miért jöttetek?- kérdezte a hím idegesen. Béke volt a falkák között, de egyik falka se akarta, hogy gyengének tűnjenek.

-Gyógynövényeket hoztunk.- mondta Patak és a három növényre bökött. Éjfél bólintott, átengedve őket. Pinty állt fel a tér egyik sarkábol.

-Ad át őket nyugottan Virág.- mondta. Virág bólintott és lerakta a növényeket. Ár sétált be Érdel, Kristály és Cseppkővel.

-Ár, terhes vagy?- kérdezte Virág meglepetten. Ár lenézett a hasára és óvatosan bólintott, elmosolyodva. Virág észrevette Barlangot aki büszkén kihúzta magát ennek a hallatán. Ár átsétált párjához Virág pedig visszaindult Patakkal.