Baleset

♡ negyedik: Fura család ♡

||Lea szemszöge||

Reggel álmosan másztam ki az ágyamból, Josh az ablakon bámult ki, és gondolkodott.
— Baj van? - kérdeztem tőle.
— Nem nincs, hogy aludtál?
— Jól. - nyújtózkodom mosolyogva.
— Kár hogy én nem tudok aludni, pedig olyan jó lenne. - néz továbbra is ki az ablakon.
Hátat fordítok, s lecsukom szemeim.

— Lea egy adag rózsaszín bevonatú sütit.
— Rendben Hilda néni.
Josh itt van és nézi ahogy a sütiket pakkolom ide, oda ki a pulthoz Hildának, és vissza onnan. Szeretek itt dolgozni, annyi aranyos kisgyerek jár itt naponta.
— Mit csinálunk miután itt végzel? - kérdezi Josh, de én csak válat vonok.

— Mit szólnál, ha ma este filmet néznénk? - súgom oda neki olyan hangon, hogy csak ő hallja.
— Rendben de először inkább menjünk be a kórházba.
Bólintok, szerencse hogy pont elkell előtte menni, ahoz hogy hazaérjünk.

A szobájában ott volt az anyja és gondolom a kishúga.
— Szia, te ki vagy? - néz rám az anyja.
— Josh egyik régi barátja. - mondom kis gondolkozás után.
— Ez fura, a fiam sohasem mesélt rólad, hogy hívnak?
— Lea Black. - nyújtom felé a kezem.
— Szóval te vagy az a lány aki látja a szellemeket.. Most itt van Josh? - vonja fel szemöldökét.
— Maga ezt honnan tudja?
— Én kérdeztem hamarabb, itt van a fiam?! - emeli fentebb a hangját, a kislány csak áll ott, testvére teste mellett, majd rám néz. Nem tartja olyan furának a dolgot, mint én.
— Igen itt van, és azt kéri fejezze be a kiabálást velem. - mondom csendesen, félénken.
— Ez csodálatos. Majd még találkozunk, de te annak kicsit sem fogsz örülni. - jelenti ki magabiztosan majd megfogja a lány kezét és eltűnnek egy pillanat allatt.
-— Josh mi folyik itt - kérdezem már majdnem sírva, de a fiú csak áll és hallgat — mondj már valamit!
— Te ezt úgysem értheted! - emeli ő is feljebb hangját majd eltűnik.

Remélem tetszik a mai rész, próbáltam a legizgalmasabb pontnál abba hagyni, kommentben tippeljetek. Ki vagy mi lehetett Josh anyja? 🤔