Baleset

♡ ötödik: Kóma oka ♡

||Lea szemszöge||

Egy ideig csak álltam egyhelyben nem mertem mozdulni, majd mikor észbekaptam kimentem a szobából. A recepción egy többnyire középkorosztályú nő ült.
— Jó napot! - köszöntem neki kicsit feszengve.
— Mit szeretne? - néz rám szúrós tekintettel, látszik nem nagyon örül nekem. De vajon ki örülne nekem?
— A 28- as szobában fekvő emberről szeretnék kérdezni. - mondom lassan.
— Kérem térjen a lényegre. - néz fel rám, s szemüvegét lentebb csúsztassa orrán. Látszik rajta, nem szereti a munkáját. De akkor mégis miért van itt?
— Hány hónapja van kómában?
— Holnap lesz 7 hónapja.
— Köszönöm..

Nem fér a fejembe eddig vajon hol volt? Kivel? És egyáltalán miért hozzám jött? Kérdések kavarogtak bennem egész úton hazafelé, kb félúton lehettem amikor egy kezet éreztem meg vállamon, Josh anyja volt.
— Miért követ? - suttogom csendben, bevallom nagyon de nagyon félek.
— Velem kell gyere.
Olyan nyúgodt sokkal nyúgodtabb mint a kórházban volt.
— Miért mennék én magával?
Csak nevetett, nem tudom mi lehet olyan vicces abban amit mondtam. — Tudod Lea én vagyok a Halál maga. - mondta, de ezt már komolyan.
— Szóval maga a halál?! - most én nevettem el magam, biztos őrült. Ekkor tekintete nagyon megváltozott és szemeszíne égszinkékről átváltozott tűzpirosra.
— Anya hagyd őt békén kérlek. - jelen meg mellettem Josh.
— Dehát kisfiam, nem akarsz újra élni? Egész eddig erre vártál és most mikor sikerülhetne meggondolod magad.
— Te miattad kellene meghalnom? - nézek a fiúra aki lesüti tekintetét, majd bólogat.
— De Lea nézd a jó oldalát, találkozhatsz a szüleiddel. ‐ erősködik a nő. Jó lenne újra látni anyáékat, már majdnem adtam volna a kezem a nőnek, mikor Josh közbeszólt:
— Ne tedd, ne higyj neki csak hazudik.
Miest kimondta elhúztam a kezem és csúnyán néztem az asszonyra.
— Anya menj el innen. - parancsolt rá Josh, az asszony pedig egy szempillantás allatt eltünt, szerencse hogy az utca üres volt és nem látta senki sem.

— Kérlek mondj el mindent. - nézek a fiúra, ő pedig csak ül és sóhajt egy nagyot.
— Anyám a halál maga, ő dönti el hogy az emberek mikor hallnak meg, már az idők kezdete óta - folytatta — de tudod ő is egy ember, csak ő örökké él ellentétben velem. A húgom ezt nem érinti, az én apám egy teljesen szokványos ember, a húgomé pedig egy isten már nem tudom pontosan melyik, ezért neki erősebb ereje van, látja az emberek kívánságát és gondolatait. Mivel nekem egy szokványos ember az apám ezért én csak akkora "erő"- t kaptam, hogy megtudom állapítani az emberek mikor hazudnak.
— De hogyan kerültél kómába, mit csináltál? - nézek rá kíváncsian.
— Szembe akartam szálni az Istenekkel, hátha én is kapok valamilyen erőt. Tudom ez kicsit viccesen hangzik de nálunk ez számít megoldásnak, ezért kaptam egy büntetést, amely idejét csak ők határozhatnak meg. Anya szerint felajánlhatnánk valakit énértem, de az a személy saját akaratából kell meghaljon.
— Sajnálom... - mondtam szomorúan.

Ez most kicsit hosszabb rész, remélem tetszik. Írjak máskor is hosszabb részeket? 🥰

Folytatás 8 csillag után. Remélem megértitek 🥺