Egy új élet kezdete

4. Fejezet

Kábé 11-ig bírtak teljesen csenben maradni (ami hozzáteszem elképesztő teljesítmény hozzájuk képest..) ,viszont miután vége lett a 6.évad utolsó részének is Wyatt már nem bírta tovább. Felált,elvette tőlem a távirányítót és kikapcsolta a tévét. A fiúk- talán már-már túljátszva - egyhangúan horkantottak fel,és szidták le Wyatt-et tette miatt,pedig legbelül biztosan hálásak voltak neki,de mindegy. Az így kialakult csendet Jaeden törte meg.
-És...akkor most mit fogunk csinálni?
Senki sem szólalt meg,mindenki gondolkozott...vagy valami hasonlót csinált...Hirtelen eszembe jutott egy megfelelő programötlet.
-Mi lenne ,ha elvinnénk a kiskutyát sétálni? -kérdeztem már előre félve a válaszoktól.
-Öhm..oké,útközben beugorhatnánk a Starbucksba is. -mondta Finn felémkacsintva(?),amire a válaszreakcióm csak egy értetlen zavarodott arc volt.
-Feltűnt,hogy mióta itt vagyunk egyszer sem szólítottad a kutyádat a nevén...Miért nem?-kérdezte Jack,mire a többiek is kíváncsian vizslattak a válaszra várva,ami elég egyszerűre sikeredett.
-Mert még nincs neve.-mondtam mosolyogva.
-Akkor találjunk ki egyet neki!-pattant ki a brilliáns ötlet Jaeden fejéből.Az igazán hihetetlen az az ,hogy a többiek úgy néztek rá egyszerre,mintha valami nagy dolgot sikerült volna kieszeljen.
-Hát...,hogy ez még nem jutott eszembe...! Mit kezdenék én nélkületek!-mosolyogtam szerintem kellően szarkaztikus megjegyzésemen(azért a többiek szemében is láttam azokat az elrejtett mosolyokat).
-Legyen mondjuk...fogalmam sincs..nektek?-kérdezett körbe Finn zavartan,így belátva,ez azért mégsem olyan könnyű döntés.
-Semmi.-mondta Jack.
-Úgyszintén.-folytatta Wyatt.
-Ez tényleg nehéz !-adott igazat immár Jaeden is nekem.
- Ez most mindegy fiúk,majd ráér ez később is,csak induljunk már!-mondta Noah izgatottan.
-Ez a beszéd !Menjünk már!-lelkesedtem be én is,kitudja miért lettem az,egyszerűen csak az voltam.
Pár perccel később már zártam is az ajtót. Útközben hozzánk csapódott Lili,Máté,és Emma is. Ma Máté vigyáz Emmára,így ők a park felé vették már egyből az irányt. Holnap viszont már óvodában lesz Emma ,így rá nem kell majd vigyázni holnaptól. Lili velünk maradt. A Starbucksba beérve kiválasztottuk a lehető legsötétebb és eldugottabb sarkot ami rendelkezésünkre ált. Nem kérdeztem rá,hogy miért is tettünk így,mivel pontosan tudtam. Tudtam ,hogy mind hírességek. A kórházban sikerült rájönnöm,de mivel nem jött még soha sem szóba ez az egész téma,így nem találtam semmi értelmét annak,hogy körülugráljam őket,esteleg egy-egy fotóért és autogrammért könyörögjek nekik. Mai napig is elég hihetetlen,hogy hírességekkel barátkozom,de szeretném őket inkább "normál" embereknek tekinteni,és szerintem ez sikerül is.
Egy kis idő múlva kijött az asztalunkhoz egy elég tiniribisen öltözött csaj ,aki felvette a rendeléseinket. Vagyis inkább csak ezt akarta tenni,viszont amikor meglátta Finnt elkezdett sikongatni,és látszólag elég nagy fangörcsben vett részt. Teljesen rányomult szegény tehetetlen Finnre. A fiúnak viszont nem volt szíve elküldeni a túlzottan tapadós csajt,mert hát mégis a rajongója meg minden. A csaj kicsit túlzásba vitte a rajongást,és beleült Finn ölébe,persze csakis azért,hogy csináljanak egy közös képet...Nyílván csak erről volt itt szó. A csaj viselkedése annyira idegesített már mindenkit(beleértve persze nyílván engem is),hogy megelégeltem ezt az idióta viselkedést és "enyhén lelöktem őt Finn öléből. Hirtelen nem jutott jobb eszembe, így a csaj helyett most én ültem bele Finn ölébe. Viszont fordítva ,mint azt normál esetekben szokták,persze ez most nagyon nem egy olyan volt. A csaj még így sem hagyta abba a Finn zaklatását,ami már nagyon idegesített,de nem tudtam mit tehetnék. Én nem is tettem semmit . Megfordultam és megláttam ,hogy az én és Finn arca közt alig van már pár centi. Finn gyorsan odasúgta nekem ,hogy "bocsi",és olyat tett,amire talán senki sem számított,beleértve engem is. Mégközelebb húzott magához(testünk így már egymáshoz tapadt),és megcsókolt. Ajkait gyengén az enyémeimhez tapasztotta.A csaj teljesen kikelt magából és gyorsan elrohant. Csókja nem tartott több ideg 2 másodpercnél ,így én gyorsan kiszáltam Finn öléből miután az a csaj elhúzott és visszaültem az eredeti helyemre. Teljesen lesokkolódtam,ahogy mindenki más is rajtam kívül.
Pár perc síri csend után egy új kiszolgáló jelent meg,aki kérte a rendeléseinket,és persze a bocsánatunkat is ezzel párhuzamosan,az előbbi eset miatt...
Miután megérkeztek a rendeléseink elkezdtük fogyasztani,a hangulat akkorra már nem volt annyira feszült ,mint nemrég,viszont most sem volt az igazi. Miközben óvatosan körülpillantottam a társaságunkon észrevettem pár dolgot. Jaeden és Wyatt szemében például elég sok érzelem kavarodását,viszont mindkettejüket hasonló érzelmek vették körül,túlnyomóan leginkább csalódás,düh,és talán méreg övezte őket körbe. Továbbpillantva Jack arcából azt szűrtem le,hogy naggyából ott tart ,ahol én tartottam pár perce ,a teljes összezavarodottságnál . Továbbtekintve Lilit és Noaht láttam ,ahogy valamin eléggé vihorásznak és egész jól elvannak egymással. Az utolsó állomás az Finn volt. Félve rászegeztem tekintetemet,és azt vettem észre ,hogy ő is így tesz velem. Pont ugyanolyan zavarodottan mint én. Értem,ezt megbeszéltük. Miután végeztünk a Starbucksban elindultunk kifele. Noah felvetette a következő program ötletet:
-Nem megyünk moziba? Már vagy ezer éve nem voltam!-röhögött. A többiek díjazták ezt az ötletet,és én is,csak hát nálam volt még a kiskutyám.
-Ez tök jó ötlet,csak először hazaviszem a kis bogyómat.-mondtam határozottan.
-Megyek veled!-mondta gyorsan Finn szintúgy határozottan.
-Mi szerintem megvárunk a közeli parkban!-mondta Jack és megveregette Finn vállát(?),rám pedig elég ijesztően rámkacsintott(?),na mindegy.
Elindultunk.Ők is elindultak. Egy kis idő után Finn törte meg az eszméletlenül kínos csendet.
-Legyen ez a neve!-mondta teljes nyugodtsággal.
-Mármint az ,hogy Csend?-kérdeztem összezavarodottan.Mire írtó cukin felnevetett.
-Mármint az ,hogy Bogyó.-adta meg az első értelmes ötletet ezzel kapcsolatban-Ha ez a név bejön neked-folytatta mostmár csendesebben ,mint az előbb,és azért sokkal bizonytalanabbul is.
-Igen,ez nagyon tetszik.-mosolyogtam rá- Szerintem ez lesz a neve. Nagyon köszi!-kezdtem már megint elpirulni,így inkább a földet kezdtem el bámulni.
Lehet látta,hogy elpirultam ,lehet nem,de mindenesetre szorosan magához ölelt. Legalább két percig így áltunk,míg ránk nem szólt egy idős néni,hogy menjünk már az útból,szeretne haladni.