A Roxfort Expressz kigördült a kilenc és háromnegyedik vágyány mellől. A peronon a szülők sírva integettek a csemetéik után. Ha azt mondtam volna, hogy izgultam, hazudtam. Fáradtan döntöttem a fejem az ablakhoz. Esett az eső, az ütemes kopogás miatt majdnem elaludtam, mikor elhúzták a kupé ajtaját.
- Nézzétek, itt van hely! - kiáltott fel egy lány, mire felkaptam a fejem. - Ó, ne haragudj, nem akartalak felébreszteni! Bejöhetünk? - kérdezte, én pedig megilletődötten pislogtam rá.
- Van hely, úgy látom - tártam szét a karom, az üres ülésekre mutatva. A lány felnevetett. - Különben a nevem Soul. Soul White.
- Jaj, milyen illetlen vagyok! - csapott a homlokára. - Lily Evansnek hívnak - nyújtotta a kezét, miután felerőszakolta a csomagtartóra az utazóládáját.
- Várj, az a Soul? - nézett rám kikerekedett szemekkel egy piszkosszőke hajú lány. - White, akik most költöztek Angliába Amerikából? - ismét bólintottam. - Különben Marlene vagyok, Marlene McKinnon. Ők itt Alice McDonald és Dorcas Meadowes - mutatott a mellette álló szőke és barna hajú lányokra.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket - mosolyogtam.
- Hogyhogy iskolát váltottál? - kérdezte Lily, miután a másik három lány is elhelyezkedett.
- Úristen, Lils, te nem olvasol újságot? - nézett rá tettetett meglepettséggel Dorcas. - Hiszen tele van vele a Szombati Boszorkány meg a Próféta. A White Mágusszálloda tulajdonosa családjával Angliába költözött.
- Ó, tényleg, Mary mutatta - világosodott meg Alice. - Azt mondta, hogy reméli, találkozott azzal a csodahajtóval, mert akkor majd muszáj mesélnie róla - mondta.
- Azért a csodahajtó az túlzás - hárítottam azonnal.
- MICSODA? Te azt mondtad, hogy a csodahajtó nem kviddicsezik jól? - Marlene teljesen kiakadt.
- Ezt nem kellett volna - suttogta a mellettem ülő Dorcas. - Kviddicsrajongó, és imádja az amcsi csodahajtót.
- Rendben lányok, öntsünk tiszta vizet a pohárba - nevettem fel. - Az ,,Amerikai Csodahajtó" - mutattam idézőjeleket - én vagyok.
Az eddig egy bájitaltankönyvbe temetkezett Lily felkapta a fejét. - Komolyan?
Marlene levegő után kapkodott. - De...dehát az lehetetlen.
- Dehogyis - legyintettem. - Az egész annyi, hogy apám még a széltől is óvott - de az is lehet, hogy csak szégyellt, mintha gennyes keléseim lennének -, ezért álnéven kviddicsezhettem csak. Colovaria*! - a pálcám a barnára színezett hajamra szegeztem, mire az lilára váltott, ugyanúgy, mint a bal szemem. - Hiszel nekem?
- Hű, ez de menő! - ámultak egyszerre.
- Heterokrómiád van? - kérdezte Alice, én pedig bólintottam - lassan belefájdul a nyakam -, majd ismét visszaszineztem a hajam.
- Tényleg te vagy az - dadogta Marlene.
- Ne már, hogy ez ennyire kiborít, Lene! - csattant fel Dorcas. - Ő az, és? Örülj neki, meg tudod kérdezni azt, amit akarsz - mondta, majd belemerült egy újságba. A címlapjára pillantva kibogarásztam, hogy a Szombati Boszorkány a szóban forgó sajtótermék.
- Ti melyik házba jártok? - dobtam fel egy idő után a témát. Bevallom, kezdett idegesíteni Marlene rajongása. Kicsit túlpörgött...
- Griffendélesek vagyunk - felelte Lily. - Remélem, te is hozzánk kerülsz. Potter tuti örülne egy újabb tehetségnek a csapatban - tette hozzá, arcán pedig fintor jelent meg.

YOU ARE READING
Édes Álmok I.: A Kagyló titka - Harry Potter fanfiction
FanfictionAz I. varázslóháború alatt diáknak sem olyan egyszerű lenni. Miközben Voldemort vígan gyilkolja a muglikat és a mugliszületésű mágusokat, Soul White családjával Angliába költözik. A tanév zuhogó esővel, Roxmorts felé vágtázó vonattal és lehangoló le...