Édes Álmok I.: A Kagyló titka - Harry Potter fanfiction

13. Ez egy kutya

Köhögve, koromtól maszatosan estem tédre egy szőnyegen. Annyit beszéltem az ,,apámnak", hogy nem mondtam úticélt, így a hálózat kidobott valahol, én pedig csak remélni tudtam, hogy olyan helyen, ahol nem ölnek meg rögtön. Érkezésemre a kanapén ülő nő felsikoltott. Egy férfi sietett be a szobába, pálcáját rámszegezve. Hát, ez nem jött be. Köhögtem még egyet, kettőt - remek, hogy egy nap leforgása alatt már másodjára akarok megfulladni -, majd megszólaltam:

- Elnézést a korai látogatásért - néztem ki az ablakon, amin keresztül a nap első sugarai sütöttek be. - Tulajdonképpen hány óra van? - kérdeztem hunyorogva.

- Ki maga? - a férfi bizalmatlanul pillantott rám, a feleségét maga mögé tolva. Csak akkor vettem észre, hogy a nő egy gyereket tart a karjában.

- A nevem Soul White - nyújtottam a kezem, majd helyesbítettem: - Azaz Evans. Soul Evans.

- Ez egy álnév? Figyelmeztetem, képzett auror vagyok.

- Remek, én meg roxforti diák, aki most tudta meg, hogy az apja elárulja azokat, akik megbíznak benne, és valójában nem is az apja, mert csak elrabolták... szóval ez bonyolult.

- Ki az apád?

- Az apám? Jó kérdés, majd megkérdezem Lilyt, mi a neve, mert nekem fogalmam sincs róla. A férfi, aki hagyta, hogy megmérgezzék a feleségét, mert valójában halálfaló, na őt Abel White-nak hívják.

- Főzök egy teát, meséld el nekünk, mi történt veled - mondta kedvesen a nő, aki nem lehetett tőlem sokkal idősebb.

- Hol vagyunk most? - kérdeztem, miközben körbenéztem az otthonos nappaliban.

- Godric's Hollow-ban - felelte a férfi, még mindig rám szegezve a pálcáját.

- Ohh, az remek! - örültem meg. - Akkor nem kell megint a kandallón keresztül utaznom!

- Ezek szerint csak rosszul mondtad ki az úticélt?

- Nem mondtam úticélt, az ,,apámmal" veszekedtem, és elfelejtettem kimondani, hogy hova is akarok menni.

- Tehát megszöktél?

- Lényegében igen, de nem maradhattam ott, hiszen akkor engem is bevettek volna halálfalónak. Mondja csak, használhatom a bejárati ajtót? - kérdeztem. A férfi leeresztette a pálcáját és bólintott. - Én tényleg nem akartam megijeszteni megukat. Potterékhez tartok, meg tudja mondani, hol laknak?

- Ilyen időkben nem lehet elég óvatos az ember - legyintett. - Nem akarsz inkább Dumbledore-nak szólni? Ő biztosan tud valamit tenni az apád ellen.

- Maga egy zseni! - kiáltottam fel. - Expecto Patronum! - intettem a pálcámmal, amiből így egy tökéletesen inkarnálódott, hatalmas kutya ugyrott elő. Az arcomról leolvadt a mosoly. - Lehetetlen - motyogtam.

- Micsoda? Hiszen ez egy inkarnálodott patrónus! Még én sem tudok ilyet idézni auror létemre.

- Ez egy kutya.

- Igen, én is látom - erősített meg a férfi.

- Ez egy kutya - mondtam hisztérikusan. Eszembe jutott a nap, amikor megtudtam, hogy Sirius bejegyzetlen animágus. Ő pontosan egy ilyen kutyává tud változni, pontosan ilyenné.