Az ördög menyasszonya

2.

~Audiatur et altera pars!

- Drága Letiziam, nagyon örülök, hogy ideértél.- állt fel a székébõl apám, ám az a csokoládébarna szempár még mindig engem követett, ahogy a mellette ülõ idõsebb képmása is.

- Igen?- léptem beljebb egyet az irodába, ami inkább hasonlított egy nappali, mint egy dolgozószpbának. Bár megdöbbentem, azon hogy az apám nem egyedül fogad, azonban az arcomra a már jól ismert semlegességet festettem fel, ahogy a mögöttem lépkedõ Luca és Leonora is tette azt, már oly megszokottan.

- A Bello testvérpár elmehet.- int a mögöttem állóknak az apám, ám mielõtt még azok elléphetnének mögülem, felemelem a kezemet.

- Maradnak.- jelentettem ki- Mi ez az egész?- fordulok a bátyám felé, akitõl talán elõbb kapok választ, mint az apámtól, õ azonban üres tekintettel meredrám, és megissza a pohara aljában maradt italt, ami ugyan az a whisky, mint amely a számomra két idegen poharában is van.

Az általam maradásra intett két személy a fal mellé áll a bátyám kísérõinek társaságába, én pedig még egy lépést teszek az apám asztala felé, majd a szabad bõrfotelben helyet foglalok, ügyelve a fekete ruhára, amit még az anyám hagyott ott az ágyamon, hogy vegyem azt fel. Már ez gyanús lehetett volna, hiszen már legalább hat éves korom óta nem mondta meg senki sem hogy mit kell felvennem.

- Nos Matteo beavatnád ezt a gyönyörû fiatal hölgyet ittlétünk okáról?- szólal meg, most elõször az õsz hajú férfi, amióta én is a helyiségben tartózkodok, de ez nem csak nekem tûnt fel, hanem a mellette helyet foglaló férfinek is, aki minden bizonnyal a fia lehet.

- Nos,- köszörüli meg a torkát az apám- drága kicsi Letiziam, tudod pár hónapja volt egy kis gondunk az egyik szállítmányunkkal, ami Amerikába ment, pontosabban New York-ba.- ecsetelte nekem az apám, én pedig már rá se kérdeztem, hogy milyen szállítmányról van szó, hiszen éreztem, hogy cseppet sem ezen lesz a hangsúly, mivel e mögött valami sokkal súlyosabb állt, valami amihez nekem is gyökeresen közöm lesz- Ezt a hibát pedig amilyen gyorsan csak tudjuk ki kell javítanunk, hiszen a Corleone család már igen régóta szövetségesünk.- még mindig semleges hangot ütött meg a mondandója, ami azt jelentette, hogy még ez sem az a része a monológjának, amely a legtöbb érzelmet követelné meg akár kitõl a szobában.

- És nem anyagiakról beszélünk kedves Letizia.- vette át a szót ezek szerint az idõsebb Corleone, a bátyám pedig a háttérben megfeszült, amikor a férfi beszélni kezdett- Tudja éppen menyasszonyt keresek a fiamnak,- néz szigorú tekintettel rám a férfi, majd folytatja a számomra halálos mondatok befejezését- egy olyan nõt, aki okos, jó kapcsolatai vannak és kiváló családi háttere. Magában mint meg is van Letizia. Orvosi és jogi egyetemi diplomája van, valamint ért a közgazdasághoz is, egész Európát behálózza a kapcsolatainak pókhálói, egy hatalmas múltú család sarja, és emelett még gyönyörû is, nem véletlenül kapta maga az Ördög menyasszonya nevet, kisasszony. Tökéletes menyasszony a fiamnak, aki a családunk vezetõje lesz az esküvõ utáni évben átveszi a családi vállalkozás szerepét. Noha már ma is õ irányít, azonban a formalitás az formalitás.- fejezi be a férfi a mondandóját, én pedig megsemmisülve dõlök hátra az eddig kényelmes mostmár azonban inkább kõ kemény fortelben.

Mintha kövekkel dobálnának meg, miközben valaki lenyom a vízbe, így belefojtva engem. Bármilyen kegyelem is a maffia, velem eddig ezt senki nem éreztette, hiszen nem kellett éreznem, nem voltam célkeresztben, most viszont pontosan ott vagyok. És a saját apám lökött oda, a bátyámmal karöltve. Felé kapom a tekintetemet, akinek smaragd zöld szemei, melyek szöges ellentétei voltak enyémek, most sajnálatot árasztottak, sajnált engem. Mélyen beszívtam a levegõt, majd lassan és élesen kifújtam azt. Ellenkezni akartam, õrhöngeni, azonban tudtam, hogy ennek nem itt van a helye és ideje, mert ha megteszem, akkor háború lesz, háború, amely végigsöpör az alvilágon, miattam, nem kímélve senkit és semmit. Talán eddig csak névrõl voltam az Ördög menyasszonya, azonban a mai nap után már nem csak formálisan leszek az, hanem valóban, hiszen a csokoládébarna szempár alatt maga az Ördög bújik meg, ha képes eljegyezni egy számára vadidegen nõt.