Az ördög menyasszonya

4.

~Capiti capillos evellere.

Lassan indultam le a lépcsõn, tegnap a vacsora borzalmas volt, én nem ehhez a társasághoz vagyok szokva. Nõk, akik csak a divatról tudnak érdemlegesen beszélni, és férfiak, akik lenéznek, csak azért, mert nõ vagyok. Vagy csak azért, mert még nem tudják, kinek a gyereke vagyok, nem szoktam visszaélni a nevemmel, de néha nem árt.

- Jó reggelt hugi.- rántott ki a gonfolataimból a bátyám, aki már a konyhában ül, amikor belépek oda.

- Jó reggelt.- erõltetek meg felé egy mosolyt.

- Rossz reggel?

- Rossz élet.- javítson ki miközben megforgatom a szemeimet- Reggeli?- nézek az üres asztalra elõtte.

- Nincs na bejárónõ.- préseli össze ajkait, én pedig szemeimet dörzsve lépek közelebb a konyhapulthoz, hogy összehozzak valami fogyasztható reggelit- Segítek.- lép mellém, én pedig elé tolok két tojást, amit a hûtõbõl vettem ki, amígy én a tejet mérem.

Amikor már csak a lisztet kellett beletenni a ragacsos masszába, hogy ki tudjam sütni a palacsintákat, valami nekicsapódik az arcomnak. Oda kapok, és az ujjaim a ragacsos masszával találkoznak, így hihetetlenkedve fordulok a bátyám felé, aki ártatlan tekintettel figyel engem, kezében egy habverõvel és a tállal amiben a félkész tészta van.

- Véletlenül volt.- néz engem még mindig ártatlan tekintettel, de a szája szélén egy huncut mosoly játszik.

- Igen?- nézek rá, majd neki dobok egy marék lisztet, ami fehérre festi szinte fekete haját.

Amikor õ is a hajához kapott, az arcán azonnal szétterült egy hatalmas mosoly, és nevetésben tört ki, majd egy újabb adag tésztát dobott hozzám, így már nem lehetett véget vetni az elkezdõdõtt háborúban. Nevetve indultam meg az ajtó felé, azonban ezt Matteo nem így gondolta, így hátulról magához ölelve, miközben önfeledten nevettünk mindketten. Bár ebben a világban nincs sok ilyen dolog, azonban pontosan e miatt értékelem sokkal jobban ezeket a szabad pillanatokat, amikor csak a boldogságot érzem.

- Öh. Khm.- köszörülte meg a torkát valaki az ajtóban állva, így arra fordult felém a bátyám, majd lassan el is engedett, így már mind a ketten a saját lábunkon álltunk, és az elõzõ mosolyunknak már nyoma sem volt- Ilyent sem láttam még a konyhában.- vakarta meg tarkóját az ajtóban álló Matthew, a testvérem pedig megfeszült mellettem.

- Bocs. Lotty csak reggelit akart csinálni.

- Azt látom.- neveti el magát az ajtóban álló férfi, ezzel elérve azt, hogy a bátyám még idegesebb legyen mellettem. Nem szerette ha valaki is szemtanúja az ilyen bensõséges pillanatainknak, hiszen õ lesz Olaszország egyik legnagyobb szervezetének a feje, nem mintha így nem mutatná ki irányomba, mennyire szeret, csak éppen nem ilyen bensõségesen. Mély lélegzet be, majd ki.

- Szerintem én megyek letusolni.- lépek el a testvérem mellõl, majd amikor ellépnék a másik férfi mellett is, az megfogja a felkaromat, hogy megállítson, majd amikor rájön, hogy így ragacsos massza tapadt a kezére undorordva húzta azt el tõlem, ennek hatására, pedig megforgatgam a szemeimet, de nem néztem rá.

- Ha kész vagy gyere le, megyünk valahová.

- Aha.

- Nem aha!- ránt ismét magához engem, majd szinte az arcomba fröcsögi szavait- Ha én mondok valamit az maximum igen, de legrosszabb esetben is talán!- végül már kiabál velem, de én egy szemrebbenés nélkül néztem rá.

- Aha.- ejtettem ki a szavat az ajaimon, majd kirántottam felkarom kezei közül, és elindulok fel a lépcsõn, de még pont hallottam a bátyám öblös nevetését.