Az ördög menyasszonya

6.

~Adamante notare.

Leonora és Luca jött utánam. Ledobtam a motort egy köves részén a partnak, majd a stéghez menet ledobtam a cipõket, és leültem a fa tákolmány végébe, lábaimat pedig a meleg vízbe lógattam. Mellém Leonora ült le, mögém pedig Luca guggolt le, és a kezét a vállamra helyezte.

- Ti tudtátok?- nézem a visszatükrözõdõ csillagokat a vízen, amikor ide indultam, akkor azt hittem, hogy dühüngeni fogok, de nem így van, ürességet érzek, de dühöt nem, vagyis per pillanat nem. Leonora is belelógatta a lábait a vízbe, és megrázta a fejét, de Luca, csak mögém telepedett le.

- Az apád akkor még nem volt ilyen nagy kutya a maffiában, ezért úgy gondolta, hogy beházasít téged és a húgodat, ezt már akkor eldöntötte, amikor megtudta, hogy két lánya fog születni, de ezt valaki keresztbe húzta, mert megölte Lorettat.- ölelt át hátulról Luca és úgy mesélte el azokat a dolgokat, amiket õ tudott én pedig nem- De nem visszakozhatott már, így Leonorát akarta hozzá adni Leohoz, de ezt én nem engedtem az apámmal, ezért van az, hogy az olasz és német maffia ilyen hadilábon áll egymással, mert ezt se Leo, se Matthew nem engedte meg, mivel Glück-nek nincs lánya, így Matteo sem jöhetett szóba, így mivel az apja ide küldte Leot, ezzel elhárítva az európai háborút, de itt egy nagyobbat robbantott ki, ami ezek után Leo és Matthew közt fog folyni. Miattad, vagy érted,- rántja még a vállát- de valami nagyon köti hozzád azt a férfit.

- Melyiket?

- Hát nem azt, aki majdnem megölt.- húz feljebb egy kicsit a férfi, így már nem érinti a vizet a lábam. Ekkor pedig ismét ugyan az a düh kezdte átjárni az egész testemet, ami az indulásomkor.

- És ha neki van igaza? Ki tudja, hogy Loretta vagy én haltam meg, mi van akkor, ha én vagyok Loretta? És Matthew tudta ezt? Ismert engem már kiskorom óta?

- Nyugi, Lotty, nyugi.

- Ne hívj így többé.- ugrok fel addigi helyemrõl, és fel alá kezdek járkálni- Mi van ha tényleg én vagyok õ?

- Ezt nem tudhatjuk, senki sem tudhatja, de az apád nem véletlenül választotta Matthew-et, õ még tud védekeni, ha kell, õ még képes szeretni, nem úgy mint Leo.

- Igaza van Letizia.- szólít meg egy hang a stég végébõl, én pedig arra kapom a tekintetemet.

- Te csak hallgass most. Nekem most döntenem kell, a saját életemrõl.

- Azon már túl vagyunk.- nyújtja ki felém a kezét, miközben egy lépéssel közelebb jön hozzám.

- Te csak ne dönts a fejem felett semmirõl, hány éves voltál amikor megszülettem, kettõ?- nézek rá kitágult szemekkel- Hm? Válaszolj már az isten szerelmére Corleone.

- Három.- veszi fel a semleges arckifejezését, és úgy figyel tovább.

- Aha, igen három évesen nagyon sok mindent tudhattál rólam, sõt még saját magadról is, három évesen aztán nagyon tud mindenki mindent az életrõl. Fõleg a házasságról, oh és azt ne felejtsük el, hogy nekem itt sincs döntésem, mint sehol sem.- kelek ki magamból, és már kiabálok a férfival, aki mellett megjelent Martin, amíg mellettem már szorosan ott állt Luca és Leonora.

- Most fejezd ezt be Elenora, amíg még szépen mondom.- csukja le szemeit a férfi, és leengedi a kezeit maga mellé.

- Mert ha nem? Ha nem fejezem be, akkor mi lesz?- lépek elé, és a mellkasánál fogva eltaszítom õt messzebb magamtól, õ pedig csukott szemmel vesz egy mély lélegzetet, majd hátat fordít nekem.