Az ördög menyasszonya

3.

~ Bonus dux bonum reddit comitem.

Lassan indultam el lefelé a nem rég elszállt repülõrõl. Persze egy éjszakai járattal jöttem, így csak a sötétbe burkolózott város látképe tárult elém, ahogy lépkedtem lefelé a lépcsõfokokon.

- Kiábrándító.- jelenik meg mögöttem a bátyám sziluettje, ahogy sétál utánam a feketeségbe- Kiábrándító, hogy állítólag õk az egyik legnagyobb amerikai alvilági család, és még csak ide se jönnek.- nyom annyi gúnyt a hagjába a bátyám, amennyit csak lehetséges.

- Bocs a fõnök nem ért rá.- lép elénk a sötétségbõl egy magas fekete hajú férfi, aki inkább hasonlított a bátyámra, akinek szavait címeszte enyhe gúnnyal, mintsem hasonlítson az amerikaikra. Vagyis olasz lehet- Üdv Martin vagyok, Matthew jobbkeze.- lép elém, majd az európai hagyományokhoz híven, vagyis valóban olasz lehet, kezemet ajakaihoz elemi, ám azok nem érintik bõrömet.

- Letizia.- bólintok a férfi felé, majd minden figyelmemet a mögém lépõ két személynek szemtelen, hiszen ha valakikat nem hagyhattam Olaszországban, akkor azok a Bello testvérek voltak, így jobbról Leonora balról pedig Luca fogott közre, a férfi pedig végigmérte mindkettõt- Õ pedig a bátyám Matteo.- mutatok a még mindig némán figyelõ testvéremre, akit szintén két ember fogott közre, ám õket nem ismertem, mivel nem a közelebbi testõrségbõl rendelték ki õket, ám erre már senki nem reagált semmit, vagyis rá nem számítottak- Nos, esetleg indulhatnánk?- hívom magamra a nemrég megismert Martint- Kezd hideg lenni.

- Elnézést kisasszony, azonnal indulunk.- intett hátra, így a csomagjaikat azonnal el is vitték mellõlünk, engem pedig az elsõ autóhoz kísértek, ahová Leonora és Martin szálltak be mellém, a többiek pedig a másik két autóban osztozkodtak szét, bármennyire is húzta e miatt a száját a bátyám és Luca.

·⚜️·

Hát nem éppen erre a fogadtatásra számítottam, habár éjnek évadjan érkeztünk, mégis mindenki, akinek a rangja miatt fontos, hogy találkozzon velem, ott volt, és illõen köszöntött. Mindenki kivéve Matthewet természetesen, ám az õ üdvözlésére sem kellett sokat várni, tekintve hogy reggel arra ébredtem, hogy valaki kivágja az ideiglenes szobám ajtaját, így én ijedten ülök fel az ágyban, magamhoz szorítva a takarót, és kapom a tekintetemet az ajtó felé.

- Bocsi, azt hittem már fent vagy.- ad szerinte megfelelõ magyarázatot ittlétére, azonban nem mozdul az ajtóból, hanem nekidõl az ajtófélfának, és onnan figyel tovább- Gondoltam köszönök, ha már tegnap éjjel elkerültük egy mást.- nem válaszolok neki, csak pislogok rá, mint aki nem hiszi el, hogy ezért képes volt szinte rám törni az ajtót.

- Aha.- nyögöm ki végül, majd enyhítem a görcsös szorításomat a takarón- Akkor esetleg alhatok tovább?

- Nem.- jelentette ki, nekem pedig az állam valahol a padlón volt, ahogyan majdnem én is, mert már készültem, hogy kényelmesen elhelyezkedjek, ahogy hogy vissza tudjak aludni- Velem reggelizel.- jelentette ki, és mint aki jól végezte dolgát, kifordult a szoba ajtajából, én pedig ugyan azzal a lendülettel fordultam vissza a puha párnák közé.

Remélem nem gondolta komolyan, hogy az elsõ itt töltött reggelemen az õ pofáját bámulva fogok reggelizni, akkor amikor neki kedve tartja... Nem a kutyája vagyok, bassza meg.

Már éppen aludtam volna vissza, amikor valaki megragadott a csípõmnél fogva, és elkezdett kivinni a szobából.

- Azonnal tegyen el!- sipákolom miközben kapálózok az illetõ kezei közt, aki megpróbál szorosan tartani, minél távolabb magától, mert még mindig nem fejeztem be a csapkodást- Tegyen már le.- kiáltom rendesen el magam, a személyes elrablóm, pedig mintha meghökket volna a hangom erejétõl és a benne lévõ éltõl, így lazított a szírtáson, és lassan két lábra állított- Ez volt olyan nehéz?- fordulok felé kicsit sem alakítva elõzõ hanghordozásomon, sõt.