A suli menője és én [BEFEJEZVE]

17 rész

Előző részek tartalmából:

Amikor kaptam egy váratlan üzenetet.....

Niki: Tudtam, hogy ez lesz. Sajnálom, 20 perc és ott vagyok.

Ezt 5 perce küldte. Igazából amióta belecsöppent az életembe egy seggfej azóta nem beszéltünk. Elhanyagoltam. Mégis....átjön, hogy segítsen, de rajtam már senki sem tud.

-Hé-szólalt meg Tom.

-Bocsi csak elbambultam-röhögtem fel kínosan.

-Na, csinálok popit és akkor nézhetjük a filmet okés?-kérdezte ördögi mosollyal.

Én csak bólintottam utána elmondta hol találja a popcornt. Egy kis idő múlva megszólalt a csengő. feláltam és kinyitottam az ajtót. Niki egyből rám ugrott, és csak beszélt beszélt és beszélt.

-Hé hé nyugi nem haragszom-csóváltam értetlenül a fejem. Miért ő kér bocsánatot? Én hanyagoltam el ő pedig jó barát híven elfogadta.

-Óh, szia én Tom vagyok-nyújtotta a kezét Niki felé. Elsőnek meglepődött, de utána össze állt a kép és ő is bemutatkozott.

-Oké.-űlt le a szőnyegre.-Most akkor meséljetek miről maradtam le.

Végül elmondtuk, hogy a kosarazás milyen jól megy, meg, hogy 4 hét és verseny. Aztán szóba jött Alex, hogy pontosan mi is történt. Igazából a film csak háttérzaj volt, de ahhoz képest, hogy vagy ordítottak benne nem volt nagy szám.

Úgy este 8-kor el is mentek. Engem pedig egyedül hagytak. Szuper. A szüleim holnap jönnek ami nem zavar csak hát pont most kell ilyen helyzetben lennem. Apropó szüleim. Sokat utaznak voltak már hónapot is, de kétnaponta vidichatelünk így picivel jobb. Nagyon szeretem őket ezért is nem akarok, hogy csalódjanak bennem. A terheimet sem akarom rájuk rakni, mert akkor még stresszesebbek. így hát mindig finomítok a történteket csak az a baj, hogy most élőben is látni fognak. Délután mehet egy smink tutorial....

MÁSNAP:

Reggel a borzasztó ébresztőm hangjára keltem. Épphogy aludtam 2 órát még is olyan volt mintha napok óta nem aludtam volna semmit. Be csoszogtam a fürdőszobába és egyből hátrahőköltem. A kinézetem undorító volt. Viszont sminkhez nem volt kedvem. Begumiztam a hajam ami picit oldalra sikerült. A pólóm nem segített a kinézetemen így választottam egy egyszerű szürke pólót és egy kék farmert. Suliba beérve Niki aggódva jött hozzám.

-Figyelj...-kezdett bele-Igaz amióta szóba került ez az illető azóta nem nagyon beszéltünk. Viszont én mindig itt vagyok, hogy együtt küzdjünk.-Fogta meg kezem-Sosem hagynálak egyedül szenvedni. Segíteni fogok. Ha tudok ha nem. Ha kell akkor veled fogok sírni. Viszont nem fogom hagyni, hogy még jobban tönkre tedd magad. Ha kell beköltözök hozzád csak ne romoljon az egészséged. El kell őt felejtened és mindent megteszek, hogy újra a régi legyél.-szorította meg a kezem.

Nem tudtam megszólalni. Hálám jelélül csak megöleltem. Tudta...tudta, hogy tegnap megjátszottam magam. ÉS itt van velem.

-Kö-köszönöm-szipogtam.

Ő válasz helyett szorosabban ölelt. Na ez tényleg igaz barátság.

Csöngettek.

Na és ekkor minden bátorságom elszállt. Terembe beérve megpillantottam őt. Haragudtam rá. Rettentően. Fájt is, de ekkor a harag volt előnyben.

-Alisha-pillantott meg az a seggfej.

-Takaródj-szólt rá Niki.

-Alisha beszélhetünk?-kérdezte teljesen nyugodtan. Most komolyan? Ilyen idióta ő sem lehet.

Kezdett volna bele Niki amikor én felemeltem az ujjam, hogy ezt én elintézem.

-Persze, persze, hogy beszélhetünk. Jah várj az előbb fogadtam valakivel, hogy pofán verlek.-mondtam és abban a pillanatban fel pofoztam, de olyan erősen, hogy még nekem is belefájdult a kezem.

-Komolyan? ezek után beszélni akarsz? Elment az eszed? Mit gondoltál, hogy megbocsájtok? Ne legyél már ennyire idióta seggfej-kiabáltam rá és se szó se beszéd ki mentem. Pontosabban haza. Nem érdekelt semmi.

Hazaérve próbáltam nem össze törni semmit. Végül inkább letusoltam, mert az néha napján megnyugtat.

Kemény félóra kellet mire rendbe szedjem magam. Az idegességem nagyjából el tűnt. A Plusz még egy sminket is sikerült feldobnom ami elfedte az ocsmány képemet. Át vettem a ruhám és megmostam a hajam. Tükörbe nézve emberi formám volt. Végül a szüleim maradtak akik egész hamar megérkeztek.

-Sziasztok-ugrottam rájuk

-Szia! Minden rendben volt? Senki sem tört be? Fiúk sem?-bombázott kérdéseivel apa

-Apaaaaaaa! Nem, nem történt semmi szokatlan csak a szokásos-röhögtem fel kamun. Mi minden történt és ti semmiről sem tudhattok....

-Hagyjad már a fiúkkal.

-Haverjaim vannak. Csak haverok-mosolyogtam rájuk miközben belül üvöltöttem.

Segítettem bepakolni nekik aztán leültünk a kanapéra és jöttek a felesleges sztorik.

4 hét múlva....

ÚRISTEN!!!!! Végre eljött a verseny napja.Irány Amerika!

És ekkor még azt sem tudtam mi vár rám ott...