A suli menője és én [BEFEJEZVE]

18 rész

Előző részek tartalmából:

ÚRISTEN!!!!! Végre eljött a verseny napja.Irány Amerika! (Azon belül New York)

És ekkor még azt sem tudtam mi vár rám ott...

-Alisha ugye be pakoltál a bőröndbe?-kérdezte anyám.

-Igen!-kiabáltam vissza.

Na! 4 hét, hogy eltelt. Azóta sikeresen össze tudtam magam kaparni. Bár azt nem sikerült el hitetnem magammal, hogy nem szeretem Alexet. Persze már igazából mosolygok és nevetek, de este mindig bekerít a magány. Akkor csak én és a gondolat van velem. És persze a könnyeim is utat törnek, de mit ér a nap egy kis eső nélkül? Nem igaz? 

-Alisha kisasszony jöjjön le és induljunk Amerikába.-Kiabált fel apa.

-Azon belül New York.-röhögtem fel.  És a bőröndömmel együtt letrappoltam a lépcsőn. 

-Na végre-sóhajtottak fel.

-Hé nem kellet olyan sokat várni.

Választ nem kaptam, de mindegy. 

Végül elkezdtünk bepakolni a kocsiba és amikor 123213-szor néztük át mindent elindultunk.

-Úristen! Ugye az ételt be raktam a hűtőbe-akadt ki anyu

-Igen!- szóltunk rá egyszerre apával.

-És a

-Anya, minden a helyén van. Nem hagytunk ott semmit és a vasaló sincs bekapcsolva. Mondjuk-töprengtem-az ajtót lehet nem zártuk be.

-MIIIIIII?????

-Csak szívat- szólalt meg apa.

És kész. El nevettem magam. Vagy 20 percig vitatkoztak én meg egy jót röhögtem.

-Oké akkor minden rendben van, ugye?-kérdezte vagy századszorra. 

-Minden a helyén van-sóhajtott fel apa. Szegény már nem bírja.

 Végül sikerült el hitetni vele a dolgokat. 

,,Vajon a kaját el raktuk a hűtőbe?" Ez inkább nem említem. 

Egy jó hosszú és szenvedés után:

Húh. Hát hol is kezdjem. Kemény 24 óra utazás volt, de itt vagyunk AMERIKÁBAN.

-Neked küldte el a pontos címet igaz?-kérdezte apám.

-Igen!-vigyorogtam

-Akkor kérdezzük meg valakit hol találjuk ezt az utcát-tanácsolta anya.

Jah, igen azt elfelejtettem mondani, hogy van egy külön hotel ahol addig lehetünk. Ezt inkább azoknak van akik meccsre készülnek meg persze velük utazó társuknak. A neve nem más mint "The match" vagyis a "A meccs" fura egy név, de tetszik.

-Azt a-szólaltak meg a drága szüleim.

-Szép hotel-értettem egyet. 

A kinézete normális volt, de belülről gyönyörű. Nem csicsás hanem otthonos. A szoba ahol megszálltunk is szép volt. Őszibarack színű fal. 4 ágy, 1 fürdőszoba és egy kis konyha. Már tetszik Amerika. Időközben úgy gondoltam rá írok Tomra, hogy mi, hogy lesz.

Én: Szia Tom! Nem zavarlak?

Tom: Szia! Persze, hogy nem.

Én. Uh. Szupi. Akkor, Hogy is lesz ez az egész?

Tom: Szóval! Mi még nem értünk oda, de ha igen úgy is találkozunk a hotelben, de nem akarom, hogy a kíváncsiságod megöljön. Így inkább leírom....