Egy Henray sztori

A vallomás és egyéb más

Henry szemszöge

Miután végeztem hirtelen elaludtam.Mire felkeltem,azon kaptam magam,hogy Ray ágyában alszom.Majd oldalra nézek és Ray-t látom az ágyban és szépen csendesen olvasgatott egy könyvet.Akkor biztos,hogy ő hozott be.Mindegy is,gyorsan visszafordultam,majd tetettem,hogy alszom.

-Tudom Henry,hogy nem alszol.-mondta Ray.

-Uhmm..Hello Ray.-mondtam,majd felültem.

-Hogy aludtál?-kérdezte.

-Köszi jól.És meddig aludtam?-kérdeztem.

-Csak 4 órát aludtál.-mondta,majd letette a könyvet az éjjeli szekrényre és felém fordúlt.

-Henry..-mondta.

-Igen Ray?-kérdeztem.

-El kell mondanom valamit.-mondta.

-Rendben,mert nekem is el kell mondanom valamit.-mondtam

-Figyelj Henry...Ismerlek már 13 éves korod óta és..ez az érzés már régóta bennem él.És úgy érzem,hogy el kell mondanom neked itt és most.Henry..Szeretlek.-mondta,mire én kikeredett szemekkel néztem rá.

-Mi..?A-Azt hittem hogy,....-mondtam,de a döbbenettől már nem is tudtam beszélni.Annyira örülök.

-Hogy mi?-kérdezte.

-Hogy én vagyok az egyetlen aki ezt érzi.Mert Ray é-én...Szeretlek.Igen Ray Manchester.Szeretlek.-mondtam,majd könnyek kezdtek belőlem elő törni.

-Úristen Henry!Te tettél a világ legboldogabb emberévé.Ugye tudod?-mondta izgatottan és jó szorosan megölelt.

-Te is azzá tettél Ray.És kérlek maradjunk még így.Nem akarlak elhagyni és azt sem akarom,hogy te elhagy engem.Kérlek.-mondtam sírva,majd belefúrtam a mellhasába az arcom.

-Ajj te.Nyugodj meg.Hidd el.Sose foglak elhagyni téged és remélem te se fogsz engem.-mondta,majd az álamnál fogva felemelte a fejem és megcsókolt.Egy kis idő után elváltak ajkaink és levegőért kapkodtunk.Majd egymás szemébe néztünk és összetett homlokkal sírtünk örömünkben.Majd elkezdtük a filmet.Éppen a kanépen ültünk Ray-el filmnézés közben.

-Tudod Henry annyira boldog vagyok,hogy együtt vagyunk,de..-mondta.

-De mi?-kérdeztem.

-De hogyan mondjuk el Charlotte-éknak,meg a családodnak,hogy együtt vagyunk?-kérdezte aggódó szemekkel.

-Emiatt ne aggódj Ray,hidd el amíg együtt vagyunk,addig mindent átvészelünk valahogy.-mondtam,majd megcsókoltam Ray-t.

-Igazad van.Ajj bárcsak örökre így maradnánk.-mondta.

-Vagy akár csinálhatnánk sokkal jobbat is.-mondtam perverz mosollyal az arcomon és látszott Ray arcán is,hogy mire akartam kilyukadni.Így felvett az ölébe és egyenesen a háló felé vettük az irányt.Mivel a többiek nem jöttek a bázisra aznap,így kihasználtuk az időt.Csak én és Ray.Egyszerűen nem tudom szavakba önteni azt ami abban a hálóban történt.

Ray szemszöge

Úristen!Ami tegnap történt éjjel,az volt a leges legjobb dolog ami csak történhetett velem.Annyira boldog vagyok.Nem hiszem el,olyan mint ha csak álmodnék.De amire keltem következő nap reggel,az teljesen igazi volt.Életem szerelme ott feküdt a mellhasamon.Imádtam.Annyira boldog vagyok,hogy Henry ennyire jól érzi magát velem.És innentől kezdve bármi is történjék is akkor is mindig ott leszek Henry mellett és mindentől megfogom védeni.Mikor megláttam,hogy milyen békésen szundít rajtam Henry,akkor elkezdtem játszani a szétálló hajtincseivel.Imádok mindent rajta.Imádom az egész fiút.És nem érdekel a kor különbség,én akkor se fogom elhagyni Henry-t.Miközben játszottam Henry hajával láttam,hogy Henry ébredezett.