Egy Henray sztori

A legjobb család

Henry szemszöge

-Henry,szivem nyugodj meg. Biztos vagyok benne, hogy Ray jól van.-mondta anya.

-De akkor is! Drex elkapta és kitudja, hogy mit tervez vele.ÁÁÁ.-ordítottam a fájdalomtól.

-Henry! Gyorsan ülj le!-mondta Piper is futott is, hogy segítsen.

-Ajj...-mondtam a hasamat fogva.

-Henry! Az stressz nem tesz jót se neked se a babának, így kérlek nyugodj meg.-mondta anya, majd mind a hárman leültek mellém.

-HENRYYY!!!!-ordította egy ismerős,hang és amint felnéztem szeretett férjem jelent meg az ajtóban.

-RAY!!!-ordítottam sírva, majd szaladtam is hozzá,ő meg felkapott az ölébe és adott egy nagyon szenvedélyes csókot.

-Ajj Henry.Annyira aggódtam érted.-mondta.

-Én pedig érted.-mondtam.

-Hála az égnek Ray,hogy jól vagy!-mondta apa.

-Köszönöm, hogy aggódtatok értem és köszönöm Charlotte-éknak,hogy megmentették az életemet.-mondta.

-Nincs mit cimbi.-mondta Jasper.

-Áááááá-ordítottam.

-Henry?! Mi a baj?!-kérdezte, majd gyorsan letett a kanapéra.

-Gyorsan hívok az orvost.-mondta anya, majd szaladt is. Addig Piper meg apa hideg vizes borogatást adtak nekem,Ray szorosan fogta a kezem,Jasper-ék meg nyugtattak. Egy kis idő múlva meg jött a doki.

30 perc múlva

Ray szemszöge

Éppen még Henry mellett térdeltem a földön kezét fogva, mert elájúlt.

-Nos készen is vagyunk.Ki az apuka?-kérdezte.

-Én.-mondtam, majd fel is álltam.

-Beszélhetnék önnel?-kérdezte, mire egyet bólintottam és kimentünk a folyosóra.

-Nos?-kérdeztem.

-Most szerencsére annyi baja volt, hogy a sok idegessék miatt a hormonjai túltengtek és nem bírta a hormonok miatt sokáig, így elfáradt.-mondta.

-Értem. Mit kell tennem most?-kérdeztem.

-Csak ügyeljen arra,hogy ne idegeskedjen.-mondta, majd adott egy pár gyógyszert és el is ment.

-Na?-kérdezte Piper, amint beléptem.

-A sok stressztől van. Így stressz mentes helyre kell,hogy vigyem, de nálam az a baj, hogy minden nap akciókkal telik. Ha meg itt lesz akkor nem lehetek vele.-mondtam szomorúan.

-Akkor miért nem költözöl ide? Majd innen meg mész hősködni.-mondta Mr.Hart.

-Komolyan megengednék?-kérdeztem.

-Persze,hisz már a család tagja vagy.-mondta Mrs.Hart.

-Köszönöm.-mondtam, majd hallottam, hogy Henry ébredezik,így gyorsan szaladtam is mellé.

-Mi most kettesben hagyunk benneteket.-mondta Mr.Hart és kimentek.

-R-Ray..?-kédezte gyengén.

-Igen szerelmem. Én vagyok.-mondtam, majd homlokon pusziltam és elkezdtem simogatni a hasát.

-Mi történt?-kérdezte.

-Elájúltál.-mondtam.

-Értem. Mellém bújsz?-kérdezte, amire már be is bújtam mellé.

-Imádlak titeket.-mondtam.

-Mi is téged Ray.-mondta, majd hevesen elkezdtünk csókolózni.

-Te vagy a legjobb Henry.-mondtam.

-Csak utánnad. Figyelj..-mondta

-Hm?-kérdeztem.

-Gondolkoztam, hogy mi legyen a pici neve. Jasper-ékkel a Beth-en gondolkoztunk, de egy sokkal jobbat találtam ki.-mondta.

-És melyik az?-kérdeztem.

-Anna.Anna Manchester. Na?-kérdezte, amire csak jól átkaroltam és megcsókoltam ,majd adtam egy puszit a hasára is.

-Ez tökéletes. A mi kis Anna Manchesterünk.-mondtam boldogan,majd simogattam a hasát Henry-nek,amitől el is aludt. Amint megláttam, hogy milyen békésen alszik,én is csatlakoztam hozzá.

Na sziasztok! Nos tudom nagyon sok időre eltüntem meg láttam, hogy a többi sztorim alá is írtátok,hogy folytassam őket. Folytatnám én őket,de nincs ikhletem. A mostanihoz hirtelen lett. De azért remélem tetszett nektek. Imádlak titeket! Pusz pusz mindenkinek!