365 napos írástechnikai kihívás

2. Vak ember "szemszöge"

Feladat: Vak ember vagy egy zsúfolt szobában. Írd le a szobát és az embereket!

Nem szerettem volna eljönni ebbe a partyba, de a kishúgom Kara ragaszkodott hozzá. Mondtam, érezze jól magát és meg se forduljon a fejébe, hogy mellettem üldögéljen. A zene annyira hangos, belefájdult a fejem, úgy éreztem, mintha a basszus, vagy a frekvencia változás konkrétan az agyamat ütné, nesze nekem kifinomult érzékek. Alkohol, cigaretta, valamint izzadság bukéja annyira kellemetlen elegyet alkotott, ha lenne egy ollóm valószínűleg vágni lehetne a bűzt. Maga a pub nagy, vagyis a térhangzásból úgy éreztem, de a szoba rész ahol voltunk szűkös volt főleg ennyi ember számára. Megkívántam egy kis narancslét, megpróbáltam kizárni a lármázást, majd követni a jégkocka és a shakelés hangját, egy kisebb akadályba ütköztem annyian voltak itt, hogy minden oldalról kis ütéseket, lökést kaptam. Odaérve körbetapintottam az előttem lévő dolgokat, és felültem az első szabad székre. Kértem egy italt, a pultos lány kedvesen a kezembe adta. A pohár jeges volt, de a test-hőmérsékletemtől cseppek csorogtak le a kezemen a bőrömet csiklandozva. A narancs ízvilága a gyermekkoromat elevenítette fel, intenzív és tényleg gyümölcsből volt, nem csupán hülye aromát tartalmazott. Leült mellém egy hölgy, a parfümje határozottságot, titokzatosságot sugallt. Jar volt, olyan az illata, mint a földnek a villámcsapás után, egyszerűen varázslatos. Elkezdtünk beszélgetni, egy kis idő után rákérdeztem, hogy megérinthetem-e a kezét. Bőre hideg, és annyira selymes volt, sohasem éreztem még ilyen tökéletes bőrt. Kis kézfeje kecses, ujjai hosszúak, mint a zongoristáknak. Csuklóján hideg fémet éreztem, egy karkötő volt, kereszt medállal. Nem szerettem volna szemtelen lenni, de szívesen megérintettem volna az arcát. Nem mertem feltenni ezt a kérdést, és Kara is odajött, hogy ha kész vagyok mehetünk haza. Elköszöntem a hölgytől, aki megjegyezte, hogy jövőhetén is itt lesz, ha gondolom, csatlakozzak hozzá ismét egy kellemes beszélgetésre. Természetesen igent mondtam, ezután kimentünk, ahol a taxi már várt ránk.

Mindenkit ösztönzök rá, aki szeret írni, vagy fejlődni szeretne, hogy csinálja velem a kihívásokat. Jelölj meg, küldd el üzenetben, vagy kommenteld be te is a feladatok megoldásait, szívesen elolvasnám őket, és segítek mindenkinek amiben csak tudok ❤❤