Látomás [Taesoo] |SZÜNETEL/

𝕟𝕚η𝔢ᵗ𝔢𝔢𝓃𝓉卄

Igen. - felelte az orvos.
-Szóval egyenlőre még benn tartjuk őt és pszichológus is járni fog hozzá, de ha nem javul akkor sem az állapota akkor elmegyógy intézetbe kell küldeni az egészsége érdekében. - közölte velünk.
-Pszichológus?!?! - sírt még jobban Jimin.
-Sajnálom... Ha most megbocsájtanak. - és ezzel ott hagyott minket.

Ekkor csak sírva borult a nyakamba Jimin de itt már én is sírtam.
- Rose már nem lesz a regi? - kérdezte szipogva Jimin.
-De.-töröltem meg a könnyeim.

Miután haza sétáltunk Jiminnel el tervezem, hogy benézek Tzuyuhoz.
Aztán az is tervben volt, hogy kiderítsem miért is akart Rose öngyilkos lenni...
Mivel eddig tök normális lánynak tűnt gondok nélkül és boldognak.

Talán ebben Jimin tudna a legjobban segíteni de most elég rossz állapotban van.
Meg lehet őt érteni.

Lisát sem értem mivel állítólag ők nagyon nagy barátnők akkor most mi van?
A barátnője kórházban van ő pedig be sem megy hozzá?
De igazából suliba sem jár vagy másfél hete..
Furcsa lány... Pont, mint az a Namjoon gyerek.

Szóval amint vissza értünk a koliba szerencsére időben (mert az igazgató 1 óra kimenőt adott) Tzuyu szobájába vettem az irányt.

Kopogtam de választ nem kaptam csak kuncogást.
De mivel hallottam élet jelet benyitottam.
Aztán meg láttam Tzuyut és Kookot ahogy Tzuyu kis pink szőnyegén ülnek és My Little Pony-t bámulják vigyorogva.

-Úram ég.... - néztem magam elé.
-Jisoo nem jössz nézni most fog Pinkie pie bulit tartani! - hívott oda Kook mire csak meg ráztam a fejem.

-Benn voltunk Rosenál... - kezdtem bele.
-Na és, hogy van? - nézett rám Tzuyu.
-Hát elég rosszul... - válaszoltam.
-Mármint? - kérdezte Kook.
-Hát pszhológus fog járni hozzá és ha nem javul az állapota akkor elmegyógyintézetbe kerül... - hajtottam le a fejem.

-Oh és Jimin hogy van? - kérdezte Kook.
-Elég rosszul... - feleltem.
-Akkor át megyek hozzá nem hiszem, hogy Tae jó a vigasztalásban... - állt fel Kook és ki sétált a szobából.

*JIMIN POV. *

Elég szar érzés mikor a nővéred pszichológiai eset...
De neki erre semmi szüksége nem lenne.

Gondolat memetemből Tae hangja szakított ki.
-Na mi volt a kórházban Chim-jött oda mosolyogva hozzám.
-Rose elég rossz állapotban. - mondtam ki közben könnyeimet tartottam vissza.
-Mi baja? - kérdezte félve.
Majd el mondtam szóról szóra amit mondott az orvos.
-Jaj nyugi minden rendben lesz. - jelentette ki majd megölelt. Itt már nem bírtam szóval zokogásban törtem ki.

Nagy ölellezésünket az ajtó csapódása szakította meg.
Kook lépett be rajta.
-Jiminnie minden oké? - kérdezte.
Mi az, hogy minden oké!?
Ha már tudja akkor mit kérdezi?!

Ekkor ki szabadultam Tae öleléséből és futni kezdem.
Minek is élek én?!!?

Futottam egész a kiskorom óta ismert el hagyatott házig.
Kiskoromban mindig fel másztam az ott hagyott rozoga létrán a tetőre és onnan csodáltam a tájat.
Igazából oda mindig akkor megyek amikor szomorú vagyok.

Most véget vetek mindennek...
Nem szenvedek én sem, Rose sem és a szüleink sem.
Én igazából minek születtem meg?

Rose mindig is szenvedett miattam hisz ' a szüleink mindig nekem adtak több mindent meg és több szeretet.
Pedig nem érdemlem meg.

Mikor meg érkeztem az elhagyatott házig azonnal célba vettem a rozoga létrát és mászni kezdtem az épület teteéig.

Mikor fel értem a tetőre vettem egy mély levegőt majd a tető széléig kezdem sétálni.
Tulajdon képen már elég sötét van szóval senki sem tud meg állítani.
De mondjuk ki akarna...

Majd amikor már teljesen a szélén álltam behunytam szemem és ugrásra készültem.
-Azért a ribancért én a helyedben nem tenném. - hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.

Hellóbeló na ki hogy vaan? 👽
Szerintetek ki akarja meg állítani Jimint?👽
Nemsokára meg tudjuk... 👽
Addigis pusza 👽