Látomás [Taesoo] |SZÜNETEL/

𝒇Ɨ𝕣𝔰т

Kim Jisoo a nevem és éppen az új koleszomba tartottam.

Szóval úgyhogy álmaim kolija megvan már csak keményen kell tanulnom.
Igazából nem a legjobb tanulók közé tartozom...

Matek nem az erősségem, fizika hát igazából az sem...
Amikor el értem az uticélom ami az új koleszom, már a kapuban várt azt hiszem az igazgató nő.
-Jó napot Jisoo kisasszony. - köszöntött.
-Jó napot. - köszöntem vissza.
-Fáradjon bejjebb. - Terelt az épületbe.
Így hát el indultam az épület felé.
Amikor beértem hát igazából az fogadott aminek kellett.

Hatalmas termek, viszonylag sok diák, büfék blablabla...
-Szóval a szobák a felső emeleten találhatók. - magyarázta.
-Rendben. - bólintottam.
-Park Chaeyoung jöjjön csak ide - szólt oda egy magamfajta lánynak.
-Igen? - jött közelebb a lány.
-Körbe vezetnéd a szobátársad- kérdezte vagy inkább parancsolta az igazgató nő és megnyomta a szobátárs szócskát.
-Pe-persze - válaszolta a lány es láttam, hogy eléggé meglepődött gondolom azon, hogy én vagyok a szobátársa.

-Gyere csak. - fordult felém és egy kisebb mosolyt is eleresztett.
Ezzel előre ment és én pedig követtem őt.
-Szóval itt található a büfék otthona - kezdett bele és a mellettünk lévő teremre mutatott.

-Itt pedig a könyvtár. - folytatta.
Nos gondolom szeretnél kipakolni ezért meg mutatom a szobánk. Mire én csak bólintottam és már mentünk is előre.
-Nos akkor várj egy picit - Mondta és zsebében kezdett kotorászni.

-Nah itt itt van a kulcsod a szobához. - adta át a fényes 6-os számmal díszelegő kulcsot.
-Köszi. - mosolyogtam rá.
Körül néztem a folyosón es sok szobát láttam, a többi szoba ajtaja világos volt a miénk pedig szinte fekete...

Furcsának találtam de inkább hagytam az egészet.

-Jaa még be sem mutatkoztam-tűnődött el. - Park Chaeyoung vagyok de hívj csak Rosenak-mosolygott rám.
-Én Kim Jisoo vagyok Jisoo - mosolyodtam el én is.

Szóval kinyitottam az ajtót es hát ami fogadott újra lesokkolt.
Ágyak fel döntve, ruhák szanaszét, az egész szoba szanaszét.

-Rose itt mi történt? - fordultam meg de a lánynak hűlt helye volt.
-Hát ez meg hova tűnt? - motyogtam magamnak.

Így hát magamra maradtam.
Volt egy ruhásszekrény ahova gondoltam vissza hajtogatom a ruhákat.
Kinyitottam a szekrényt és egy fura egyben iylesztő dolog fogadott.
Egy ismeretlen lánynak volt beragasztva a képe.

-Úr isten.. - motyogtam.
-Jisoo - szólított valaki mire felsikítottam.
Hátra néztem és Rose állt ott.
-Jajj bocsi, hogy megilyesztettelek! - kért bocsánatot.

-Semmi baj - legyintettem.
-Amúgy mi ez a rendetlenség? - kérdezte.
-Nem tudom már így volt amikor be jöttem... de.. vissza akartam tenni a ruhákat a szekrénybe és... - mutattam az említett tárgyra, majd folytattam. - Szóval meg találtam ezt a szekrényt vele pedig a képet erről a lányról... ő kicsoda? - kérdezem bizonytalanul.

-Hát... ő a régi szobátársam és egyben a legjobb barátnőm... volt. - halkult el.
-Ja értem. - Zártam le ennyivel mivel nem értettem, hogy hogy érti, hogy volt.
Összepakoltunk és csendes pihenőt tartottunk.

-El megyek zuhanyozni. - szólalt meg Rose.
-Oké Pastaa~-adtam neki új becenevet.
-Hahaha Jichu~-adta viszont nekem az új becenevet.

Majd összeszedett magának ruhákat es az éjjeli szekrényét lezárt és a kulcsot far zsebébe mélyesztette.
Igazán rosszul esett, hogy nem bízott bennem...
Habár nem is ismer szóval meg lehet őt érteni.

Helooka ez az első könyvem szóval nézzétek el ha valami hibát találtok.👽
Elég lapos lett sry. 👽
Hsmarusan hozom a következő részt! 👽