Látomás [Taesoo] |SZÜNETEL/

ẸƗᎶ𝕙𝕋𝐞𝐄𝔫тн

Köszönöm a segítséget pitém❤️ CsonkovJessica

Alig várom már! Szegénynek veszek valami finom ételt biztos rossz a kórházi étel.
Kimchit veszek neki mert az imádja.
Jimin azt mondta, hogy vigyek neki ruhákat szóval azt is össze kéne szednem...

Szóval össze szedtem pár kényelmes göncöt a szekrényből és Jimin tárcsáztam.
-Szia! - szólt bele a készülékbe.
-Szia akkor el kéretckedtél? - kérdeztem.
-Igen gyere a koli elé. - mondta.
-Oké. - majd bontottam a vonalat.
Fel kaptam a kis táskát amibe a ruhákat szedtem össze majd uatmra indultam.
Kaját majd útközben be szerzek.

Úgy várom már! Úgy hiányzott.
Biztos már jobban van.

Ahogy Jimin kérte le sétáltam a koli elé.
Amint észre vett oda futott hozzám.
-Mehetünk? - kérdezte.
-Aha de még a kedvenc ételét be kell szereznem út közben. - válaszoltam.
-Oké. - bólintott majd el indultunk.

Út közben meg vettem a finom kimchit így most már célba vettük a kórházat.

-Itt vagyunk! - ugrált mellettem Jimin
De igazából meg értem őt...
Hisz a testvére öngyilkos akart lenni, majdnem meghalt és azóta most fogja őt csak látni.

Amint be kerültünk a kórházba meg kaptuk az "útba igazítást" arról, hogy hányas szobában van Rose.
-Park Chaeyoung? - kérdezett vissza a nénike.
-Igen. - feleltem.
-Maguk kik neki? - kérdezte.
-Családtagok! - felelt helyettem Jimin kicsit sem kedvesen.
-Rendben 112-es szoba. - felelte.
-Köszönjük! - hajoltam meg majd lépcsők felé kezdtem húzni Jimint.

Amikor hosszas lepcsőzés után meg találtuk a keresett szobát majd ki ugrottam a bőrömből.

-Végre már.-ujjongtam majd be nyitottam.
-Sziaa Rose. - szaladtam oda a lányhoz.
Rose rám emelte táskás szemeit majd úgy nézett ki mintha el gondolkodott volna.

Kis idő múlva ökölbe szorultak a kezei majd hirtelen felült.
-Jól. Van. Lisa?! - kiabált rám.

Azt hittem össze esek.
De felelni nem feleltem semmit.
-Rose. - mondta Jimin vékony hangon.
-AZT KÉRDEZTEM HOL VAN LISA!! - ordított.
Kapálózni kezdett és úgy nézett ki mintha nem kapna levegőt.

-Jimin hívj egy orvost. - szóltam Jiminnek határozottan.
Jimin, mint akit kergettek úgy futott orvosért.

-Nyugi Rose. - próbáltam nyugtatni őt de még mindig levegőért küzdött.
Pár perc elteltével végre megérkezett az orvos Jiminnel a háta mögött.
-Mennyenek ki! - utasított minket az orvos.

Úgy tettünk ahogy az orvos kérte.
Jimin sírva rogyott le a földre.
-Jimin nyugi nem lesz semmi baj! - nyugtattam őt de nem segített.
Így hát meg öleltem őt amit el is fogadott.

-Mosth mi leszh? - sírt továbbra is Jimin.
-Jobban lesz nyugodj meg. - simogattam meg a hátát.
Ezután csak csendben öleltem őt és vártam, hogy kicsit nyugodjon meg.
A csendet az ajtó nyitódása törte meg.
Az orvos lépett ki rajta.
Én pedig reflex szerűen álltam fel és sétáltam hozzá.

-Nos hogy van?? - kérdeztem türelmetlenül.
Kérdésemre csak sóhajtott és bele kezdett.
-Nos kisasszony ez nem könnyű sem maguknak és sem a páciensünknek... - masszírozta orrnyergét.
Én pedig figyelmesen hallgattam őt.
-Szóval Rose kisasszonynak most egy rohama volt. - nézett a szemembe.
-Rohama?! - állt fel Jimin is.

-Igen. - felelte az orvos.
-Szóval egyenlőre még benn tartjuk őt és pszichológus is járni fog hozzá, de ha nem javul akkor sem az állapota akkor elmegyógy intézetbe kell küldeni az egészsége érdekében. - közölte velünk.
-Pszichológus?!?! - sírt még jobban Jimin.
-Sajnálom... Ha most megbocsájtanak. - és ezzel ott hagyott minket.

Ekkor csak sírva borult a nyakamba Jimin de itt már én is sírtam.
- Rose már nem lesz a regi? - kérdezte szipogva Jimin.
-De.-töröltem meg a könnyeim.

Sziasztok! Hát ez is egy rövid rész lett sry.
Hamarosan hozom a következő részt. 👽
Persze addigis vigyázzatok magatokra. 👽
Puszaa 👽