Halloweeni álarcosbál

Halloweeni álarcosbál 02. fejezet

– Ez nem fog menni – morogta Hermione a tükörképének. Három órája próbált elkészülni, de feladta. Egyszerûen ez az ötlet iszonyatosan rossz volt. Ott állt hosszú, fekete ruhában, hozzáillõ harisnyában, magassarkúban, kisminkelve, már amennyire a zöld színre festeni lehetett, vörös ajkakkal, feltupírozott hajjal. A körmeit feketére színezte át, de valahogy egyáltalán nem érezte magát jól így. – Inkább nem megyek...

Levette a fejérõl a csúcsos süveget, félredobta, aztán mélyen felsóhajtott. Éppen ekkor csengettek a többiek. Felnyögött, majd a kinyitotta az ajtót. A két barátnõje Katie és Sam álltak kint, és õk határozottan elkészültek, sõt az álarcuk is rajtuk volt. Mindketten jól néztek ki, és Hermione fintorogva meredt a saját öltözékére. Katie jelmezén virágok nyíltak a zöld ruháján, s mozgó papír pillangók voltak a vörös hajában. Sam aranycikesznek öltözött, nagyon bájos volt a mozgó szárnyaival és az aranyszálas, napsárga térd fölött végzõdõ ruhájában, szõkésbarna hajába ugyanolyan aranyszálas díszítés volt, mint a ruhájában.

– Uh, Hermione, mi ez a jelmez? – kérdezte Sam. – Ez igazán... egyedi.

– Gonosz Nyugati Boszorkány – morogta az ajtófélfának támasztva a homlokát.

– Te boszorkánynak öltöztél? – nevetett fel a barátnõje. – Ez igazán egyedi. Nem mugli buliba megyünk. Ott szokás az ilyesmi, ha jól tudom.

– És mi ez a zöld? – kérdezte Katie.

– Pont te kérdezed? – tette csípõre a kezét Hermione, majd szélesre tárta az ajtót. – Összecserélted az üvegeket, aztán a robbanás után már így keltem fel a padlóról. Azért a Nyugati Boszorkány a jelmezem, mert neki zöld színû volt a bõre... Mindegy is hagyjuk.

– Ohh, a fenébe, sajnálom az egészet – tette a kezét a szájára Katie. – Hidd el nem akartam ezt. És jól vagy?

– Most már mindegy – morogta a boszorkány. – De egyébként semmi bajom nincs.

– És mikor múlik ez el? – kérdezte Sam, majd közelebb ment, hogy jobban szemügyre vehesse a látványt. – Nagyon durva. Mivel próbáltad leszedni?

– Nem múlik el. Nem reagál semmilyen varázslatra. Egy órát áztattam magam diófalevél és vipera orchidea fürdõben, de az sem hozta le – tárta szét a karját Hermione. – Ez nem jön le sehogy, sehonnan.

– Mindenhol zöld vagy?

– Nekem elhiheted mindenhol az vagyok.

– Ez igazán nagy szívás.

– Nekem mondod? – csóválta meg a fejét, majd beletúrt a hajába, s leroskadt a kanapéra. – Az álarcos buli még rendben van, de ha hétfõre ez nem múlik el.

– Ne szaladjunk elõre! – vette át a szót Samantha. – Egyszerre csak egy problémát oldjunk meg. Hogy érzed magad? Nem fáj valamid vagy nem érzel valami furcsát?

– Nem – rázta meg a fejét.

– Akkor nem kell bemenni az ügyeletre – állapította meg. – De ha bármit érzel legyen az a legkisebb furcsaság is, akkor azonnal mennünk kell.

– Jól vagyok és nem kell, hogy elõjöjjön belõled a javasasszony. De nincs valami tipped?

– Pillanatnyilag nincs – csóválta meg a fejét Sam sajnálkozva. – Még nem találkoztam ilyen esettel. Ne haragudj, Hermione! Viszont nem tûnik mérgezésnek, bár erre magadtól is rájöttél, és ha nem érzel semmit, akkor ez csak egy szimpla bõrszín változtató bájital volt, amit sikerült kikeverned, mellesleg úgy tûnik nagyon jól sikerült. Ennyire egyenletesen egyik se bájital sem dolgozik. Megjegyezted a receptjét? Még ez használható lenne. Mit nem adnék egy némi hosszantartó barnaságért.