Csak egy átlagos lány életét mutatja be. Vagyis látszólag. Megtudhatjuk min ment keresztül egy 17 évben járó lány. Megtudhatjuk a múltját, és betekintest nyerünk a mindennapjaiba.
Újjabb reggelre ébredtem. Ahogy felkeltem kinyújtózkodtam magam és elmentem a fürdőszobába felfrissíteni magam. Aztán felöltöztem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Majd lementem a konyhába. Anya palacsintat sütött, apa pedig az asztalnál telefonozott. -Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva majd, elővettem egy tányért, és elkezdtem enni a palacsintát. -Jó reggelt! - köszöntek anyáék is. Majd rá két percre a báttyám is lejött. Ő is köszönt. -Kérsz kávét hugi? - kerdezte. -Alap.-Majd kitöltötte a bögrémbe és ő is leült reggelizni. Miután végeztünk a reggelivel felmentem a táskámért és éppen idnulni akartam, mivel most setálni volt kedvem. A báttyám viszont pont szólt. -Gyere elviszünk a fiúkkal.- de most setálni akartam és zenét hallgani. -Jó de nem fogok miattatok megint késni, szoval ha nem lesznek itt..-nem tudtam vegig mondani, mert pont dudáltak. -Hugi nyugi nem fogsz-Ezzel felvettem a conversem és elköszöntünk anyuéktol. Beszálltunk Cameron kocsiába, egy fekete mercivel járkál mostanába, tud élni a gyerek. -Csá tesó- köszöntek egymasnak a fiúk. -Hello Zoe- köszönt nekem is. - Halko.- én beültem hátra Dexton mögé. A suli autóval 15 perc volt, a fiúk ezen a negyed órán belül végig a zenét üvöltették. Nem mintha nem élveztem volna nagyon imádtam ezeket a reggeleket. A sulihoz hamar odaértünk. Megkerestem az en cukorborsóimat, Camilat és Maxet ők a legjobb barátaim mindíg itt voltak nekem, és persze én is nekik. Ők 11.-be járnak egy évvel felettem. Igen érdekes hogy egyidősek vagyunk és én egy évvel alatuk vagyok. Történtek dolgok amikről mai napig nem szeretek beszélni. Szóval vissza a suliba. Mikor megláttam Maxet a nyakába ugrottam, nagyon szeretem ezt a srácot kicsi korunk óta haverok vagyunk. -Szia csajszi - köszönt nagy mosollyal az arcán. -Csáko annyira hiányoztál öcskös. - mondtam majd beleboxoltam egyet a vállába. -Látom a bátyáddal jöttél. Mizu? -Nem sok semmi, élem az életem, váron hogy legyen mar szünet. -Elhiszem én is nagyon.-ahogy ezt kimondta valaki hátulról megölelt és már tudtam is ki lesz az en drága Camim. Ő a legjobb lánybarátnőm nagyon különleges a kapcsolatunk, a bulikban eléggé elvadulunk szóval de mindent idővel. -Sziaaa Cami- megfordultam es jó erősen megöleltem. -Sziaaa.- köszönt vissza. Majd elkezdtünk beszélgetni. Aztán becsengettek, es minannyian mentünk órára. Hát igen sajnos órákon nem tudunk együtt lenni, de sebaj suli után ugyis mindíg bandázunk. Ami azt illeti, a mostani osztályommal nincs nagy bajom, de jobb lenne a barátaimmal lenni. A napom hamar eltelt. Szünetekbe lementünk az idvarra ereztük a frisslevegőt. Órák után Camival a suli előtt taliztunk, majd lesétáltunk hozzánk. Anyu és apu még dolgoztak. Csak mi csajok voltunk mivel a báttyám ilyenkor bemegy Cameronhoz a videójaték boltba. Camival beraktunk egy kis zenét, előtte viszont rendeltünk kaját. Zenehallgatás közben összepakoltam az edzős cuccom, közben megjött a kajánk is, amit hamar megettünk majd Cami elkisért az edzőterembe. Ő nem nagyon szokott edzeni csak eljön velem néha, viszont én álltalába a báttyámmal vagy az uncsimmal Noahval szoktam ide járni. Az edzés végén lezuhanyoztam majd, bementünk a starbucksba inni egy jegeskávét, majd Camival elváltak útjaink. Mikor hazaértem anya és apa otthon voltak, ahogy a bátyám is. Köszöntem anyuéknak majd ahogy felértem az emeletre hogy a bátyámnak tarsasága is van. Mégpedig Cameron, Dylen és Nicol volt. Bekopogtam hozzájuk hogy köszönjek. -Halkoo - megöleltem Nikolt a fiuknak meg adtam egy öklöst. Majd ők is köszöntek. - Jössz egy kört hugi? - kérdezte a bátyám. - Bocsi most nem érek rá csak beköszönni jöttem. - majd vettem a tálból egy darab chipset. - Naa tudom én csak félsz hogy veszítesz - mondta Dylan. Apropó Dylen a báttyám egyik haverja még a gimiben ismerkedtek meg, a tesóm sokat segített neki. -Ahha csak szeretnéd inkább megkímellek a vereségtől - vágtam vissza. A többiekből kitőrt a nevetés. -Ezt jól megkaptad teso- mondta Cameron. - Na jó tenyleg megyek még sok a dolgom.- majd átmentem a szobámba. Ami azt illeti tényleg sok dolgom volt. Ugyan is matekból és töribőből is írunk holnap és égyik sem az erősségem. Már olyan este hat óra körül volt mikor nem bírtam tovább felkaptam az edzős cuccom benyomtam a zenét és elindultam le. A többiek még mindíg ott voltak, csak annyi változott, hogy most filmet néztek. Szóltam anyunak hogy elmegyek futni, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Majd egy óra múlva értem haza. Annyira jól esett a futás. Majd lementem az alaksorba kicsit lenyújtottam és fullra felnyomtam azenét a fülesembe. Mikor végeztem lezuhanyoztam, majd átöltöztem pizsibe. Lementem a földshintre es kerestem a hűtőben épp valami kaját, és konkrétan belemásztam aztán úgy meijedtem, ugyanis Cameron még nem ment haza. - Na megtaláltad mar amit kerestél? - kerdezi. - Jah hogy te meg itt vagy, amúgy igen.- olyan zavarba voltam. - Hogy hogy még itt vagy? - kérdeztem meglepődve. - A báttyáddal elbaromkodtuk az időt. Igy mondta hogy inkább aludjak itt holnap már úgyis péntek. És te merre voltál eddig? - kíváncsiskodott. - Elmentem futni meg nyújtottam az alaksorba most meg eszek és lepihenek.- mondtam. Majd a kajával együtt, felmentem a szobámba majd ahogy megettem a kaját be is aludtam.
