Csak egy átlagos lány életét mutatja be. Vagyis látszólag. Megtudhatjuk min ment keresztül egy 17 évben járó lány. Megtudhatjuk a múltját, és betekintest nyerünk a mindennapjaiba.
Március Zoe szemszöge Reggel az ébresztő csörgesére ébredtem. A bátyám nagynehezen kikaszálódott az ágyból. Én lementem reggelit készíteni. Majd mikor Dexton is lejött megszólalt. -Kerhetek fájdalomcsillapítót? - Persze - majd előkerestem a gyógyszert és odaadtam neki. Megreggeliztünk, nem nagyon szóltunk a másikhoz. A csók miatt kicsit bűntudatom van. Nem akarom még elmondani a bátyámnak, de lehet hogy Cameronnak nem is jelentett semmit. Mindegy is ezt a gondolatot elhesegettem. Ekkorra már meg is ettem a kajám, a mosatlant a mosogatóba helyeztem. Felmentem a szobámba és kiválasztottam a mai szettemet. Már kezd jobb idő lenni ezért ezt választottam.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Majd lementem a földszintre, a bátyám a nappaliban feküdt a kanapén. -Hééé gyere menjünk suliba.- mondtam, bár elég lehangolóan hangzott. -Nincs kedvem.- mondta szomorúan. - Figyelj tesó tudom most nagyon nehéz, de mutasd meg nekik, hogy erős vagy és nem érdekel téged, ne hagyd hogy tönkretegyenek. - mondtam, és ez mar sokkal jobban hangzott. És amikor befejeztem pont dudáltak, pont jókor bár nem tudom ki lehetett az. Kimentem és láttam hogy Cameron az. Intett hogy menjünk. Majd bólintottam és, mutattam hogy egy perc. - Cameron az elvisz minket- mondtam. - Te menj csak én itghon maradok.- mondta még mindíg lehangoltan. Próbáltam győzködni, de nem nagyon jártam sikerrel. Majd kimentem és szóltam Parkernek, hogy mejen mert el fog késni a munkából. -Zoe csak bízd ide. - mondta, majd leparkolt és bejött. Eléggé késésbe voltunk, de még próbálkoztunk meggyőzni. - Na figyelj haver, ne hagyd hogy ez a ket ember tönkretegyen legyél erős, nehéz de erős vagy és menni fog.- mondta Cameron elég rendes volt tölle. Dexton még mindíg nem akart menni. Mar besokaltam. -Na idefigyelj Dexton Becker ha nem kelsz fel onnan én foglak elcipelni az iskolába szóval szedd össze magad. Szard le, hogy mit csinált az a csaj és Dylan. Te sokkal többet érsz náluk egymagad is. Nem fogom hagyni hogy atéld azt amit én akkor, szóval pattanj fel és ülj be a kocsiba.-Dextonnak kikerekedett a szeme. Sosem beszéltem vele meg így. Még mindíg nem csinált semmit. Én pedig elkezdtem rancigálni nem csinált semmit. - Jó en tenyleg próbáltam segíteni, deost megyek. Sok sikert Parker. - nagyon felhúzott a bátyám mint egy hisztis kisgyerek. Felkaptam a táskám és elindultam. Már az út felénél jártam mikor egy kicsi megállt méghozzá Parkeré. Nem ertettem a bátyám is ott ült mellette. -Ülj be hugi. - kérdőn néztem rá, de nem szóltam semmit beültem. Nem nagyon beszélgettünk. Mikor megerkeztünk a suliba Dexton nem akart kiszállni, így kinyitottam neki az ajtót. - Uram- vettem viccesre a formát. - erős vagy- mondtam neki. Majd intettünk Parkernek majd elhajtott. Bementünk a suliba. Gyorsan felmentem a terembe, majd leültem a helyemre. A suli hamar eltelt. Hazafele azt találtam ki, hogy keresek valami munkát mert kell egy kis pénz. Mikor hazamentem csinaltam kaját és elkeztem utánnanézni a munkáknak. Találtam egy munkát a starbucksba és holnap el is megyek megnézni. Ezután elkezdtem tanulni. Eléggé elhúzódott az idő. Majd csináltam vacsorát, utánna írtam egy cetlit a bátyámnak, hogy van kaja én pedig elmentem az edzőterembe. Nagyon jót edzettem, próbáltam kitalálni hogyan dobjam fel Dexton kedvét. Edzés után elmentem zuhanyozni. Mikor végeztem elindultam haza.
A bátyám még mindíg nem volt otthon. Hívtam de nem vette fel. Úgy gondoltam kesőbb megpróbálom mégegyszer. Mikor masodjara próbáltam, felesleges volt mivel pont akkor nyílt az ajtó. Cameron megint hazahozta Dextont. Majd felvittük a szobájába. -Kérsz vacsit. - kerdeztem aranyosan. - Nem köszi.-mondta kedvesen. -Okés. -mondtam majd szedtem magamnak és indultam volna fel, de Parker még mindíg ott volt. -Tuti nem kérsz?- kérdeztem. - Tényleg nem. Te hogy hogy fent eszel? - kérdezte. - Minek üljek egyedül a konyhába, Dexton alszik szóval ha enni akarok akkor inkább eszek fent a szobámban. - mondtam mosolyogva. -Vegyél elő egy tányért, megis eszek.- mondta és leült az asztalhoz. -Figyelj nem kell sajnálni meg foglalkozni velem. Megoldom egyedül is.- próbáltam minél kedvesebben mondani. - Csak ülj le és egyél. - mondta. - Figyu nem biztos hogy a legfinomabb még nem sokat csináltam lasagnet. - Finom lett. -mondta és mosolygott. Mikor végeztünk a kajával. Elmososgattam a mosatlant. - Akkor én megyek finom volt a kaja köszi. - Okés nincs mit máskor is.- mondtam. Ezután Cameron elment, én pedig elmentem fürdeni, majd elaludtam.
