Maga vagyok az életem.

8.Rész

Március
Zoe szemszöge
Reggel mikor felkeltem szembesültem azzal, hogy anyuék ma utaznak. Hiányozni fognak, annyira üres lesz nélkülük a ház. Ahogy kezdtem barátkozni a gondolattal, lementem a földszintre. Anyuék már lent reggeliztek. Én is leültem az asztalhoz, és elkezdtem a reggelimet enni. Reggeli után felöltöztem majd segítettem anyának elpakolni azt a pár holmit amit még nem raktak el. Apa és Dexton ez idő alatt bepakolta a bőröndöket az autóba. Ezek után nem sokkal elindultunk a reptérre, mivel a gép délben indult. Dexton segített kipakolni a bőröndöket apának. Elindultunk abejárat felé, és mire észbe kaptam már ott tartottunk, hogy apát ölelem.
- Vigyázzatok magatokra! - mondták. Majd elindultak. Fél karral megöleltem Dextont. Majd mikor apuék eltűntek a tömegben mi is elindultunk a kocsihozhoz.
- Ki tudnál tenni Caminál? - kérdeztem.
- Persze. De ne legyél sokáig. - bólogattam. Majd tovább néztem ki az ablakon. Mikor kiszálltam a kocsiból, reménykedtem abban, hogy Cami otthon lesz. Jó lenne valakivel dumálni most. Ezzel a gondolattal becsengettem hozzájuk. Az apukája nyitott ajtót.
- Hello! Cami nincs itthon? - kérdeztem.
- Szia nincs sajnálom, Maxnél van. - mondta.
- Renben köszönöm. Akkor én megyek.- majd köszöntem és elkezdtem hazasétálni. A könnyeim elkezdtek folyni, elegem volt kicsit. Mindenkinek van valakije akivel megtudja beszélni a dolgait. De én elvesztettem az az embert, és már soha nem kapom vissza. Mikor beértem a házba, gyorsan felmentem a shobámba nem volt kedvem beszélni senkivel. Főleg a bátyámmal nem mert, ő egyből tudná hogy baj van. Ahogy bementem a szobámba kijött belöllem minden. Elegem volt egyedül éreztem magam már elég régóta. Nem arrol van szó, hogy nem örülök a körülöttem lévők boldogságának, csak én is szerettem volna valakit aki itt van bármikor és megölelhetem, kisírhatom neki magam. Úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni. Felvettem a pulcsimat, és lementem a földszintre és kivettem a hűtőböl egy kicsi vizet. Belekortyoltam majd visszatettem.
- Hova mész? - kérdezte egy hang ami nem a bátyám volt. Megfordultam és Cameron volt ott.
- Hali Parker neked is. - köszöntem flegmán.
- Mi az hogy Parker? - kérdezte csodálkozva.
- Hát nem ez a neved? - kérdeztem csidálkozva. - elmentem sétálni- kerültem ki Cameront majd kinyitottam az ajtót. Vagyis csak akartam, de egy kez megfogta a csuklómat.
- Hé ne csinálj hülyeséget - mondta. Belenéztem abba a kék szempárba, bólintottam. Elengedett majd becsuktam magam után az ajtót. Bedugtam a fülesem és bekapcsoltam egy kis Eminemet, valahogy mindíg kikapcsol. Nem sokat sétáltam csak egy utcát, majd haza is mentem mert már sötétedett. Nagyjából megnyugodtam szóval sokat segített. Mire hazaértem láttam, hogy már Dylan is itt van. Láttam, hogy a nappaliban vannak, szóvál beköszöntem.
- Sziasztok nem vagytok éhesek? - kerdeztem.
- Csáko hugi, de csinálhatnál valami kaját.
- Okes de akkor kb egy óra múlva tudtok enni - mondtam.
- Nem baj.
- Okés. - majd úgy döntöttem, csinálok gyrost. Elővettem a grillsütőt, és a húst összekevertem a fűszerrel. Amíg a zöldséget felvágtam addig a hús állt picit, hogy összeérjenek az ízek. Majd lépteket hallottam, és megfordultam. A bátyám volt az.
- Kell segítség? - kerdezte ahogy rákönyökölt a lultra.
- Nem köszi már csak a húst kell kisütni.
- Rendben. - majd még mindíg a pulton könyökölt.
- Minden okés hugi?
- Igen persze. Miért? - pongosan tudtam miért kérdezi, nem vagyok ma formába.
- Nem tudom olyan mingha baj lenne.- mondtam hogy ismer.
- Áhh csak tudod vannak ezek a női dolgok, és egesz nap fájt a hasam. - végülis nem hazudtam mert tényleg így volt.
- Jaaa akkor rendben, örülök, hogy csak ennyi a baj. - majd odajött és megölelt. Nagyon jól esett. Ezután visszament a nappaliba játszani. Elkezdtem kisütni a húst. Ahogy szedtem ki véletlen megégetgem magam és elkiáltottam magam.
- A francba. - mondtam, és gyorsan hidegvizet raktam rá. Miután kisütöttem az összes húst. Megterítettem a fiúknak.
- Kész a kaja! - kiáltottam majd egyből jöttek is. Már éppen vinni akarták a nappaliba a kaját, de megállítottam benne őket.
- Helo helo helo ha enni akartok akkor azt az asztalnál, amíg én takarítok nem esztek a nappaliba.- majd visszafordultak. Én pedig megkerestem a gyógyszeres szekrényben az egésre való krémet. Kicsit jobban megégettem mint ahogy gondoltam. Miután begtaláltam, én is leültem enni. A kaja után elmosogattam és elpakoltam magam után. Majd felmentem a szobámba. De a krémet lenthagytam. Éppen menni akartam le de ekkor kopogtak. És ha már az ajtónál voltam kinyitottam. Cameron volt.
- Csako Parker mondd.
- Ezt a bátyád küldi. - adta ide a krémet.
- Köszi. - Nem nagyon mondott ezután semmit csak néztük egymást.
- Szeretnél még valamit? - kérdeztem.
- Mire kell neked ez a krém? - kérdezi csodálkozva.
- Ja csak bénáskodtam a sütővel és megégett.
- Ja értem - mosolygott. Eleg kínosak ezek a találkozók mostanába Cameronnal. Már épp ment volna le de utánna szoltam.
- Parker gyere csak. - mondram, muszály voltam beszélni arrol a bulirol.
- Igen?
- Gyere be és ülj le dumalni akarok. - majd bejött és leült az ágyamra.
- Mondd.
- Szóval emléskszek mi volt a bulin, és szeretném ha nem mondanád el senkinek amiket aznap este mondtam. - mondtam és lesüzöttem a szemem.
- Nem mondom el, de ha bármi van szólj.- Mondta. Elég aranyos tölle. Dehogy aranyos nem mondhazok ilyet nem szabad, ő a bátyám legjobb haverja és amugy is.
Majd kiment a szobámból én pedig befeküdtem az ágyamba sotozatoztam.

Már éjjel 2 volt amikor hallottam egy csattanást. Gyorsan kiugrottam az ágyamból és lementem. Parker és Dexton volt az eltörtek egy poharat. De valami fura volt, Dexton a földön ült és folytak a könnyei. Értetlenül néztem Cameronra. Majd odamentem a bátyámhoz.
- Cameron ezt feltakarítanád? - kérdeztem. Ő csak bólintott. Igaz Cameronba is volt egy kicsi, viszont a bátyám sokal jobban kiütötte magát.
- Hé mi a baj? - kérdeztem. Majd megöleltem.
- Ni-co-l..- mondta zaklatottan. - szakítottunk - engedte ki magából.
- De mi történt? - kerdeztem csodálkozva.
- Azt mondta megfolytom a szeretetemmel... és nem szeret...- mondta de a szeme már hót piros volt. Megöleltem, majd a fülembe súgta, úgy hogy csak én halljam.
- Parkerrel... nagyon jók lennétek.... megérdemlitek egymást.. -mondta, én pedig ledöbbentem, mivan ez hogy jön ide. Cameron pedig ez alatt az idő alatt összetakarította a pohármaradványokat. Majd segített lefektetni a tesóm.
- Így nem mehetsz haza, aludj a nappaliban, vagy Dexton szobájába. - mondtam bólintott.
- Dextonnál alszok nehogy hülyeséget csináljon. - annyira örülök, hogy ilyen jó haverja van.
- Hozok takarót meg párnát. - majd elmentem és egy takaróval és párnával tertem vissza.
- Köszi. - mondta. Majd betakartam a bátyám adtam neki egy puszit.
- Jóejt- köszöntem Camnak is. Ő is visszaköszönt majd behúztam az ajtót és bementem a szobámba. Ahogy befeküdtem az ágyba rámtört a sírás megint, próbáltam halkan, hogy ne hallják a fiúk, majd szép lassan elaludtam.