Killer Couple (Gyilkos Páros) +18 #BEFEJEZETT#

KEZDETEK

Helo barátom. Chloe vagyok és ez az én történetem. Kezdem is az elején.

A szüleim 8 éves koromban elváltak, édesanyámmal éltem 12 éves koromig ugyanis drog túladagolásban elhunyt. Én találtam rá egy pénteki délutánon a fürdőszobában, azonnal hívtam a mentőket majd próbáltam újraéleszteni de már végleg leált a szíve dobogása. Ezután már csak az arcomról lecsorduló könnyekre és a szirénára emlékszem amint a piros kék fény besugárzott az ablakon keresztül. Jött az elhelyezés per, hogy mégis hova menjek. Édesapám alkoholista volt és részegen egy autó elütötte. Nagyszüleim már nagyon idősek voltak de megengedték, hogy 18 éves koromban a házukba költözzek, addig is bedugtak egy otthonba. Az iskola még borzasztóbb lett ám egy nap valami elpattant bennem.                                                                                                                                                       --2 év után az otthonban--

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, amit azonnal ki is nyomtam..volna, ha megtalálnám a telefonom. Fáradtam keltem fel és szétnéztem az ágyamon-Mégis hol van? egy nyugtató hangot hallottam-Az ágy alatt van Chloe. az egyik szobatársam volt az Lili, benéztem az ágy alá és a pókhálók mögött megláttam a telefonom. A lábammal kikapirgáltam és már ki is nyomtam az ébresztőt.  -Köszi. Nem is tudom mire mennék nélküled.~mondtam ásítva.                                                                    -Már megint meddig bújtad a telefonod?~kérdi karba tett kézzel egy kis mosollyal az arcán.            -Ömm...nem is tudom talán 1-ig, na de öltözzünk mert elkésünk. Fogat mostunk, felöltözünk megfogtuk a táskánkat és már rohantunk is kijelentkezni. A busz már majdnem elindult de sikerült elcsípnünk. Teltek az órák majd osztályfőnökin Mr.Pál tanár úr közölte velünk, hogy egy fővel bővül az osztályunk. Majd az ajtón belépett egy barna hajú zöld szemű fiú.                                    -Fogadjátok barátságosan, ő itt Elliot Clark.   Persze az osztály cicái rögtön köszöngettek neki. 

 -Sziaa, Vivien vagyok de szólíts csak Viv-nek.~mondta a tipikus pasizós hangján.

 -Gyere ülj mögénk.~szólalt meg Helen.                      

-Köszi de inkább kihagyom.~mondta magabiztosan. Majd megpillantott és a mögöttem lévő padba leült. Még jó, hogy Lili mellettem ülök, olyan perverzen nézett rám. Majd folytatódott az óra. A várva várt csengő végre megszólalt és mindenki ment ki az iskolából. Lilinek még volt egy plusz órája szóval elindultam volna a buszmegállóba ha meg nem látom, hogy Vivien és a bandája dühösen felém sétál.   -Ha azt hiszed, hogy Elliot csak mert mögéd ült a barátod lesz már most felejtsd el!

-Figyel Vivien ő még csak most érkezett és szerintem ő is el tudja dönteni, hogy kikkel barátkozzon.~feleltem kicsit megcsukló hangon.

-Oké te akartad te kis alkoholista drogos!~majd a barátnőjeivel elkezdtek ütni vágni, majd meghallott egy mély hangot ami azt kiáltja                            

 -Elég!~Elliot volt az. A lányok rögtön abbahagyták az ütlegelésem és Viv megszólalt

-Most miért? Meg kell tanulnia, hogy mert a szülei meghaltak nem lehet minden az övé. Elliot csodálkozva nézett rám, majd felsegített.

-Így ne is csodáld, hogy biztos nem ülök a közeledbe.~mondta haraggal, majd megfogta a kezem és elindultunk a buszmegálló felé.

-Jól vagy?~kérdezte nyugtató hangon.

-I-igen.. köszi, hogy segítettél.~feleltem lihegve.

-De hát vérzik az orrod.~mondta felvont szemöldökkel kis mosollyal. Rögtön hozzáértem és tényleg vérzett, nem ijedtem meg mert már sokkal rosszabbat is láttam. Ezért monoton hangon feleltem

-Tényleg.

-Hogy, hogy nem csodálkozol?~közben elővett egy zsebkendőt.

-Már sokkal durvábbat is láttam és..valamiért semmi negatívat nem érzek a vér láttán.

-Akkor nem vagyok egyedül~mondta mosolyogva majd megtörölgette az orrom. Közben néztem a gyönyörű zöld szemét amit láttam benne magam.

-Szóval a szüleid meghaltak?

-Igen, elváltak és apámat részegen elütötte egy kocsi anyámra meg én találtam rá drogtúladagolás során.~feleltem kicsit szédelegve.

-Részvétem, az én szüleim lemondtak rólam majd meghaltak. Jézusom vérzik a fejed!~mondta aggódóan és bevitt a korházba. Akkor ezért szédülok. Szerencsére nem kellett összevarni csak lefertőtlenítették és valami nagyon erős ragtapasszal letapasztották. Elliot egész végig velem volt és azt mondta, hogy leestem a lépcsőn, nem akart nagy felhajtást és én sem. Majd elkísért az otthonig.

-Köszi mindent Elliot.~mondtam mosolyogva.

-Hívj csak Eli-nek.~majd szorosan átölelt és a fülembe suttogta-Vigyázz magadra Chloe.

Ha szeretnétek folytatást írjatok. 😊