Polaroid

2. rész

Mindig is imádtam a tavaszt. A meleg szellőt, a napfényes reggeleket. Azt , hogy kitudok ülni kis lakásom erkélyére és onnan szemlélthetem az embereket akik a csillag utcán sétálgatnak 6 óra környékén. Gimnázium idéjen, amikor ide költöztem igazán romantikusnak találtam ezt a kis panel házat, (persze olcsó is volt)  sok idővel rendelkeztem akkor, így hát gyakran csak ültem és figyeltem az életet a város ezen rejtett szegletén. Próbáltam kitalálni a történetét a fiúnak aki végig rohant az utcán majd eltünt egy az utca végén lévő sötét ház sarkában. Gondolkoztam a fák alatt síró 13 éves lány gondjain, vajon mi bánthatta? Hova mehetett az a csapat ember ? Miért?
Milyen régen nem ültem már itt.  Milyen régen volt már, hogy csak voltam és szabadon azt csinálhattam amit szerettem volna, így hát nosztalgia kedvéért ezt a reggel úgy töltöttem, mint anno gimisként, világ megváltó fántáziálásokkal. Az erkély egy igazán szűkös kis helyiség, ahol egy ember is alig fér el, de ettől függetlenül nagyon szeretem. Olyan feelinges kis rejtekhely, ahonnan az egész utcát látni. Zárt és óvó, mégis nyitott levegős hely ez, ezért áll ilyen közel a szívemhez. Annyira varázslatos, amikor a meleg szellő szállítja a hófehér szirmokat. Azt hiszem ez az igazi boldogság, amit a rohanó életmódomban nem mindig veszek észre. Mennyire rossz is ez, mármint..

Eszemcserémet önmagammal a telefonom csörgése szakította félbe.

- Haló- Tudtam ki az. Ezt a számomat csak egy helyen adtam meg..

- Jó napot! Bella Blacket keresem a Skarlát modellügynökségtől! - Szólt bele egy vékony női hang.

-  Én volnék. -Mondtam, és határozottan reménykedtem, hogy mindent jól csináltam.

- Örömmel értesítelek, hogy benne vagy a szerencsés öt emberben akivel szívesen dolgoznánk együtt! A megjelenésedre holnap 8 órakor számítunk, ugyanott ahol a casting is volt és akkor megkötjük a szerződésedet, ezzel téve hivatalossá a parnerségünket. - Megkönnyebült sóhaj szakadt ki mellkasomból e szavak hallatán. Hát sikerült. 

- Köszönöm szépen! - Próbáltam nem visítva fangörcsölni. De azért mégis! Modell leszek. Ha csak pár hónapig  is.  

- Akkor holnap várunk!

Hívás megszakadt. 

Azonnal tárcsázni kezdetem. Két csörgés után fel is vette.

- Sikerült! - Mondtam és a reakciót megsem várva lettem mobilomat.